„Nyalok még egy nyalást
Aztán befejezem
Magáét megtette
mára már a nyelvem
Nem froclizom tovább
inkább visszahúzom
Számban jobb a helye
... Utána meg púzom”

(Laár András: Nyalok)

Pascal blogjában a kommentek közt találtam aranyos kis szösszenetet az ingyen sörös indítvány beterjesztőjéről, nézzük darabonként.

„így gondolta röhejessé tenni a kezdeményezést, azt gondolta vicces de nem igazán röhögtek a bírák”

Mondjuk az egy dolog, amint elképzelem, hogy Dr. Bihari Mihály a fejére borítja a talár végit, oszt úgy nyerít, hogy kilebeg a fogai közül az ínyvitorlája, oszt lehet félni, nehogy elharapja; de hogy attól nem humoros valami, mert nem nevetett rajta egy elvileg kurvakomoly testület — nekem kicsit blikkfangos érvelés. Különben is: ott teccett lenni? Télleg nem röhögtek rajta zárt ajtók megett? Na jó, vicceltem.

De valahol arrafelé tanálható a párhuzam, hogy a nevezetes Laár-etűd, miszerint „a viziló is randa, és büdös a szája, mégse mondja mindig, hogy: »jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre felmutatni!«” azért ne lenne humoros, mert mondjuk az ellenőrök egy emberként mulasztanának el rajta úgy röhögni, hogy lefejelik a jegykezelő automatát. Na jó, nem is humoros.

Én ilyen csudás érvek helyett ilyenkor azt mondom, hogy nekem nem tetszik, és Vilma; akinek nem teccik, hogy nekem nem teccik, az mennyen, oszt bassza meg a fényességes telihóóóóóóódat.

„megkérdőjelezi a népszavazás intézményét mint olyat és azért ezt mégsem kellene”

Hát ugye, ilyen szemetek egyesek. Megkérdőjelezik a népsavazás szent intézményét, a kis paraziták. Le merem fogadni, olyik még tán a Szentkorona előtt is púzna — meg tetemcafatozik; tudjuk jól, ilyenek ezek: nem ismernek sem Istent, sem embert.

Konkrétan én azt mondom, ami most következik, az az én üngyibüngyi véleményem, és lehet, hogy akkor most én is megkérdőjelezem a népsavazás szent intézményét; hónap keresztényirtásrafelszólítani fogok, ha így megy tovább; o tempura, o szusi.

Konkrétan ugyanis az ingatja meg a népsavazás intézményét, aki ollan kérdéseket óhajt népileg eldöntetni, hogy teszem azt „[e]gyetért-e Ön azzal , hogy gyógyszereket továbbra is csak gyógyszertárban lehessen árusítani?”, méghozzá azzal a nyíltan kimondott céllal, hogy ha a Zújtöbbcség megsavazza, hogy de, csak patikában, akkor azzal jól lemondatja a Klónt, és lesz itt Nemzeti Szakértő Egységkormány, amire aztán végképp nem savazott a kutya se, és hogy mindenki boldog legyen, a Csillagszemű Juhász önként és dalolva nem lesz abban miniszterelnök; jó, igaz, ő egy ilyen Nemzeti Szakértő Egységkormánynak csak az „aki nem tudja csinálni, az tanítja, aki tanítani se tudja, az meg a tornatanár” elv mentén lehetne miniszterelnöke, de köszönjük, a Gusztos gesztus a lényeg, és nem a győzelem, hanem a bankbetét részvétel a fontos.

„azt gondolta, ez a döntés majd "megköti" a bírák kezét a másik kérdésnél is de ez egyszerűen nem így van (különben sincs kinél reklamálni, hova fellebbezni)”

Avagy, ha már viccesnek nem tudjuk elfogadni, nézzük hülyének szegényt. Kérésre kibontom a lényeget, mint a Klón az igazság eddig ki nem bontott darabjait, de bocs, magamtól nincs kedvem ennyire megalázóan alacsony színvonalon érvelgetni.

„összekeveri a szólásszabadságot a demokratikus intézményekkel veló játszadozással”

Na, erre van egy demagóg és egy nem demagóg reakcióm. Az egyik az, hogy akkor kéne szólni a Majomházban üldögélőknek, hogy ugyan, ne jáccanak már a demokratikus intézményekkel, mert még tényleg vasvellás majomparádé lesz belőle. A másik az, hogy ez itten ég és főd, teccikérteni? Valaki úgy érezte, ez a sörös izé valahol párhuzatos a hatigenes lóbránerrel, és gondolta, hátha; rendben, bebukta Állam Bácsi a Kotmánybírák becses idejének arra a pár órára szánt részét (talár felvétel, csoportfényképezéshez beállás, mikrofonigazítás, ujjfelemelés, határozat tollbamondása idősb. Hujber Dezsőnének, plusz két perc a tényleges határozathozatalra), jelzendő, hogy neki nem tetszik hogy más egy előre borítékolhatóan sikertelen Klón-buktatási kísérletre áldoz ötmilliárdot. Na bumm, és? Éppen, hogy az a vicces, amikor féltucat leples marha erre intőleg mozgatja az ujját, hogy legközelebb ráhátékázza a költségeket a kis kerényire csintalanra — gondolom, a titkárnő kávéját, az ív papírt, amire a döntést gépelték, meg a fél tucat kockás füzetet, amin torpedóztak, elüssék valahogy a döntés sok komoly óráját, mert azért elég vicces lett volna, ha bemennek, aztán öt perc múlva kijönnek és kimondják, hogy ja, mégse.

Aki még emlékezik Dr. Hádész-féle Lex Seól törvényre, vagy a legutóbb a Klónék által újramikrózott és -szidolozott, a Fidi által oly lelkesen hálypolt Nőnapi Gyűlöletlengetés-ellenes Biszbasz ErCé béta 2.0 verzióra — na annak vannak fogalmai a demokratikus micsodákkal való erotikus játszadozás mikéntjére.

„bátran és merészen benyal a hatalmon levőknek (ha már underground, legyen kritika)”

Na, akkor én most benyalok a Klónnak, vegyük úgy: bátran, merészen, csontig. Mert valahogy én úgy vagyok ezzel, hogy ha van egy Népsavazás feliratú tárgy, ami már így kívülről nézvést is elég ostobácska, de a feladó még jól rá is írta, hogy ebben igazából a Féreg-, Nyű- és Klónirtó Szett található, azon én hadd ingassam a fejemet, hogy azt azé mégse.

Persze, ez régi lemez, ha valaki beszól a Csillagszemű Juhásznak, annak kötelessége ugyanúgy hét flekken beszólni a Klónnak vagy legalább a Klón klónjának, hogy de te is geci vagy bazmeg, különben elfogult és a komancsok seggét nyalja. És persze vica versa.

Elképzelem, amint úgy adja be a csávó, a Lex Ingyensört, hogy közben Furcsány Nyerenc legyen fegyenc feliratú pólóban feszít, attól egyből hiteles lesz.

Persze a komancsok basztatását az államháztartás egyenlegének elkúrása miatt hazudozás miatt, azt meg Szőlőbányász Orsós Buktor feliratúban kell, nehogy véletlenül valaki azt higgye, hogy; vagy nem?

És előre szólok, hogy olyan kurva komolyan fogom venni, hogy amikor végre felvirrad a Szent Népsavazás Áldott Napja, Amikor Megszabadulunk a Klóntól és a Klón klónjától, én egész nap jó alaposan azt fogom gyakorolni, hogyan nem indulok el szent népsavazni, hogyan kerülöm el a népsavazó C. Gyula át- és kézbevételét, majd annak tollal vagy egyéb, nyom nélkül ki nem törölhető jelet hagyó eszközzel történő szisztematikus öszefirkálását, továbbá az előre készített savazóládába való belehajintását. Na jó, a népsavazás szent mellékhelyiségéből való hazatérés közbeni masszív sörfogyasztást a Vidám hittérítő nevű 3864-es szórakoztatóipari létesítményben, azt konkrétan nem fogom kihagyni, még ha nem is eshet útba visszafelé, ha nem is mentem odafele. Sőt, asszem emiatt odafelé se eshet útba, de ennek már nézzen utána ki-ki saját maga, hátha mégis.

És azt is kijelentem, hogy ugyan a Klón és a Klón Klónja Egyesült Reformkormánya egy rakás díszfasz, de ettől még a szent népsavazás is egy veretes faszság, még ha ezzel túlzottan összenyálazom is a Klón és a Klón klónja & Co. seggit az őnekijük.

„tulajdonképp azt képviseli, hogy legyen valamifajta előzetes kontrollja miről lehessen szavazni és miről ne (egy fél-diktatúrában vagy egy Horthy-szerű felállásban helyénvaló lehet)”

Mi a bánatos here van? Egyrészt a seggnyaló állatja lejáratja a szent népsavazás illetményét intézményét, meg jáccadozik a demokrácia intézményeivel, és olyat kérdez, amit nem szabad, ugyanakkor magát a (fél)diktatúrát akarja bevezetni, ahol ugye ezt nem lehet?

Érdekes gondolatmenet ez. A szerző elébb — ha csak burkoltan is — sejteti, hogy afféle szarokkal, mint ingyensör nem illik basztatni a szent népsavazást, majd ugyanazzal a lendülettel az elkövetőt vádolja azzal, hogy jó előre szeretné korlátozni a szent népsavazásban feltehető kérdések típusát.

De legyen igaza. A gond az, hogy ezzel az elkövető nincs egyedül.

Ez a korlátozás ugyanis már megvan, sőt, intézményei is vannak, noch dazu demokratikusak, úgy hívják őket, hogy, OVB meg úgy, hogy ÁB.

És most olyat mondok, hogy jaj.

Addig örüljünk, amíg a társadalmi berendezkedésünk elviseli, hogy intézményényein lehessen kacarászni. Mert lehet. Mert időnként igenis röhejesek. És mert van olyan fajta is, amelyik ezt nem tűri.

És mostanság eléggé nyomul itt-ott.