Rövidke leszek, nincs ezen mit magyarázni, mindenki tudja, miről van szó, és csak a politikai hívőkről lesz szó,a vallásos hívő más tészta. Az hit ebben az esetben azt jelenti, hogy történik valami, azt valakik valahogyan előadják, valakik meg tátott szájjal nézik, hogy az hű de igaz. Na, ők a hívők.

Nagyon fontos tisztázni: aki a pártjának csak azt hiszi el, amit amúgy is annak lát, az nem hívő. Nevezhetjük biztos savazónak, pártszimpatikusnak, annak, aminek akarjuk, ő nem hívő. Kedveli a pártját, legalábbis jobban, mint a többit, de ha valamelyik szekeresimre azt mondja neki, hogy a kávéfőző alkalmatos skóciai mocsarakba helyezve nászdalokat kuruttyol a zsenge hínárnak, ha leszáll az éj — akkor legfeljebb annyit mond, azok azért mégiscsak több faszságot hordanak össze, esetleg meg sem szólal, csak legyint.

A hívő, az nem. Az azonnal azt fejtegeti, hogy brit tudósok ezt ki is mutatták. És hogy megírta a Frankfurter Allgemeine is, csak hirtelen nem ugrik be, mikor, különben sem tud németül, a szomszéd Laci mondta, na de az szavahihető. Esetleg fotót is látott róla; na jó, mocsár nem volt a környéken, de a lázas kuruttyolás tisztán kivehető volt, némelyik kávéfőző még a nyelvit is öltögette, ha jött a rezgő szárnyú legyecske és hamm, bekapta.

Nem vicc.

A legadekvátabb példa mondjuk Für Elise esete volt, aki nagy felhajtással bejelentette, hogy a Klón azt mutatta a magyaroknak, hogy kapják be. Túloldalt meg ott volt a huszonhárommillió.

Normális országban ilyenkor a pógár (paraszt, munkás — a kívánt aláhúzandó) megáll egy pillanatra, megfogja a fejét két másodpercre, kicsit sötéten bámul maga elé, esetleg kiszorít a fejéből valami olyasmit, hogy „ez hülye”, aztán hasít tovább élni.

Nálunk meg elkezdtek nyomulni a jobberek, hogy de, tényleg, tényleg azt jelezte, kabd be és tényleg, de tök komolyan en bloc a magyaroknak szólt — igen, a Jóska aranyos kislányának is, a Szent zsírosbödön utca hatból —, és kockázták százfelé, hogy ne wazze, ott, ott, látod? ott kezdi kinyújtani, hogy aztán térdmagasságban bemutasson — fúj! Meg a ballerek, hogy tényleg, a csecsemők is jönnek, sok Dáciával, és elveszik a szent munkahelyet, meg hogy a Vatra nyeri a kétezerhatost, Funar lesz a közt. eln., olvastam a Fáklyában, hogy szervezkednek az oláhok: ha azt látod, valaki félig érett vilmoskörtét rajzol a füle mögé, az gyanús, kell nekik az élettér.

A politikában a hívő a párt birkája: elég kulcsszavakat mormolni neki, és máris azt bégeti, amit elvár tőle a Párt, ha szükséges felvonul, ha úgy akad, akkor meg ellen-felvonul. Közeben persze hangosan béget, mondjuk azt, hogy „igen, igen”, vagy azt, hogy „Vik-tor, Vik-tor”.

Érdemes polfórumokat olvasni, oda mostanra jellemzően a pártok birkái írnak, pár szerencsétlen kivételével, de azok szerencsére a jobberektől megkapják, hogy komcsizsidók, a ballerektől meg hogy fideszfasiszták, így megy ez.

A nagy kár, hogy ők nem politikusok. Az ugyanis pénzért hülye, ők meg ingyen és bérmentve. Amikor Hírgyártó, Für Elise, valamelyik szekeresimre vagy netán maga Újhülye kiáll, hogy újfent kimondja a frankót, nehéz hibáztatni: őket azért fizeti a pártjuk, hogy nyilvánvaló hülyeségeket mondjon. De ezeket a lúzereket senki.

Ami azért is kár, mert lehetnének akár értelmes emberek is, de nem lesznek soha. Meg azért is, mert ezek az emberek sose lesznek elégedettek: pártjuk nem tökéletes, a helyzet szar és ezért kizárólag Ők a felelősek, akik nem hagyják, hogy Mi jól csináljuk. Ezen nem segít az sem, hogy elhiszi, igazából nem vesztettek, hanem nyertek, hiszen mégse a Viktor parolázik hivatalosan, hanem a Klón; és hiába dübörög a Pannon puma, meg a nagy jólét, neki személyesen drágább a kenyér. És ezen nem segít az igen, megcsináltuk matrica és a viktoros kitűző se azon a pár percen kívűl, amíg még új.

Szart sem ér az élet.