Végre itt van a nap, amikor bizton kijelenthetjük, szar van a palacsintában, s talán annyi különbség van a két évvel ezelőtti eseményekhez képest, hogy most majd ugyanaz a társaság fogja bizonygatni, hogy nekik ehhez senki közük.

Az überwitzig az egészben az, hogy a mi drága Gabriellánk még mindig az esetleges elvonások azonnali visszaadását ígéri, miközben a Csillagszemű Juhász két év fasza megszorítást lenget be a jónépnek, sőt, a nyugdíjak befagyasztását is; nesze bazmeg tizennegyedik havi nyugdíj.

Utóbbi ügy azért überkínos, mert a Csilagszemű elkottyintotta, hogy nagyon is jól tudta kettőezerhatban, hogy a szar kupacokban áll (az átlagos hívő a mai napig azzal védi az ígéretginiszt, hogy de nem tudhatta; tudta, hogy ne tudta volna?), mégis szemrebbenés nélkül hazudott tizennegyedikhavit azoknak, akikkel most megkezdené a megvonásokat, miközben tudta, hogy a rosszabbul élünk kampány egy zsíros bukta. Na jó, nem hazudott, csak a komancsokat akarta megtéveszteni. Ja, azazhogy mégse, mert, nem hazudott, csak meg akarta téveszteni, akit lehetett. Amúgy ő nem hazudik soha, de ezt, ha megfelelő fan idetéved, majd a szánkba rágja, hogyan is van: hogy csak azért nem hazudott, mert nem ő nyert, tehát nem kellet megcsinálnia, amiről hazudott. Neue System Turbo.

De legalább koccintott az örökös elnök, amikor meghallotta, hogy kiszivárgott egy felvétel, olyan boldog lett attól, hogy a másikról kiderült, hogy hazudott, ő meg ugyan kétszer annyit ígért ugyanabból a semmiből, amiből mindketten tudták, hogy szar, de ellenfele hazudott, míg ő nem.

Mert úriember, azért.

Talán most is koccint, hogy a Klón bukik, mert bukni fog. A saját szarfaszú pártja és a történelmi értékű népsavazás együtt döntik be a Klónt - a párt nem mer fizettetni az istenadta néppel (mondom: szarfaszú), az istenadta nép meg részben egyáltalan nem akar, részben meg nem akar, mert nem a Csillagszemű Juhász kéri tülle, hanem a Klón.

Nem kell aggódni. Fogja kérni.

Majd amikor új nevet keresgél a vizitdíjnak meg a kórházprivatizációnak, szóljon nekem. Mi írók ebben tehetségesek vagyunk, elvégre időutazásról és szerelemről is tudunk írni, holott nem létezik egyik se. Részemről a vizitdíjat még simán elnevezhetjük Pángalaktikus Nyugdíjaspukkasztónak, azt nem védi a kopirájt ...

Ő meg jobban mond igazat; na bumm.

Legfeljebb majd amikor el kellene mennem választani, azt mondom: a klónt ne, a szadi bedarálta magát, madöf nincs, a miép-kisgizda-jobberik tömb talán mégse, a műpárt kádéizé meg méltóságon aluli.