Az igazság az, hogy ha Magyarországon valakit Bedének hívnak, azzal már eleve baj van, gondoljunk csak a méltán népszerűtlen bíróra, akivel eddig legalább hattal több labdarúgó klubnak van baja, mint amennyinek életében mérkőzést vezetett.

Na de a Márton, az talán nem.

Sajnos de. Itt van ez a Talmácsi-ügy, ugye. Hogy egyoldalúan szakított a Balatonringgel. Nem vártam, hogy Bede Márton elfogulatlan lesz, ő már egyszer letette a voksot Talmácsi ellenében, és akkor úgy-ahogy de volt igazsága, ha másban, abban mindenképpen, hogy harminc éves korához közeledve a 125-ösök közt lenni nem volt nagy karrier. Az, hogy Talmácsi eleve későn került úgy egyáltalán a kategóriába, és sokáig teljesen ismeretlenül és esélytelenül kínlódott szar motorokon, az ugyan árnyalna az ilyen következtetéseken, ám ahhoz figyelembe kellene venni ezt a tényt, de az láthatóan nem Bede Márton szakterülete.

Most ismét nekiment, illetve a menedzserének, hogy ugyan már, miért állnak neki szőrözni, hogy „jogi csűrés csavarással” jönnek elő, estébé.

Bede Márton elbeszélgetett a spanyol főnökkel, aki egy sportlegenda, érzékletesen leírja, az milyen tanácstalan és elkeseredett, hogy ezek a gonosz emberek csak úgy hipp-hopp felrúgták a szerződést a sportlegendával, Talmácsi nem is beszél szegény sportlegendával, csak a menedzsere, és a sportlegenda a végén úgy búcsúzik el az Index szerkesztőségének egyetlen spanyolul értő emberétől, hogy „ölellek”.

Szívszorító. Majdnem bőgtem.

Nem tudom, mikor vagyok jóindulatúbb: akkor, ha feltételezem, hogy Bede Márton szakújságíró beszélt vagy Talmácsival, vagy a menedzserével, vagy mindkettejükkel, és mégsem próbálta megjeleníteni az álláspontjukat, vagy ha azt, hogy egyáltalán nem kérdezte meg egyiküket sem.

Ráadásul ez nem oszt és nem szoroz, a tények sokkal inkább.

Az a meccs ugyanis legfőképpen arról szólt, hogy kitúrják az Aspar-Balatonring-Talmácsi meccsből Talmácsi menedzserét (ami mostanra egy cég), aki akkor is Talmácsi mellett volt, amikor a jóságos Aspar sportlegenda nem. Persze Bede majdnem ki is mondta: mi az, hogy Talmácsinak menedszere van? Egyrészt szar a menedzsere — minden bizonnyal ezért került kétszer is bajnokesélyes csapathoz korábban —, másrészt erre nincs is szüksége, mert a csapat, aminél versenyez, annak ő az alkalmazottja, és ne pofázzon, hanem dolgozzon. És hogy mi az, hogy Talmácsiék médiajogokat akarnak, fúj. Holott ő maga háborgott korábban, mert Talmácsiék éltek ezzel — vagyis pénzt kértek az interjúkért —, hogy az milyen észak-koreai stílus. Ha kihasználták, akkor pedig  volt médiajoguk, de ez akkor nem érdekes, ha le kell baszni őket, hogy minek akarnak egyáltalán, kis halak ők. Nos, ha volt joguk, és jóindulatúan azt mondjuk, Bede legalább akkor nem tévedett, amikor azt állította, médiajogon csak Schumacherekkel meg Beckhamekkel osztozik az alkalmazó klub: akkor Talmácsi ilyen szempontból egy Schumacher volt.

Azonban most történet valami. Talmácsi helyett ugye szerződtettek egy fiatalembert,  aki aztán végleg biztosan nem Schumacher, és az ő menedzsmentjével is baja van a sportlegendának. Magyarul nem akarják, hogy legyen neki saját menedzsmentje.

Nahát, hogy mik vannak. Az élet tele különös véletlenekkel.