Most akkor én azt szeretném, hogy ne lett volna igazam sohase, mert azt most kezdjük még csak kapisgálni, hogy mit jelent. Én azt szeretném, hogy ne lett volna igazam, amikor azt gondoltam ezekről, hogy egy tehetségtelen, szar, tolvaj banda, mert akkor jobb lenne nekünk. És az sokkal, de sokkal fontosabb, mint hogy igazam legyen.
Én azt akarom, hogy ne lett volna igazam, amikor azt gondoltam ezekről, hogy a rokonságot beteszik a tutiba, én azt szeretném, hogy ne lett volna igazam, amikor azt mondtam, ezeknek fingjuk sincs, mit csinálnak, én azt szeretném, ha nem lett volna igazam, amikor azt mondtam, hogy ezek hülyék, amikor azt mondtam, hogy el fogják kúrni, amikor előre tudtam, hogy haverokkal és rokonokal töltenek fel minden lehetséges zsíros állást, hogy a kibaszott adócsökkentésük nem kiút, hanem a hínár maga, hogy ezek feketének fogják mondani a fehéret, és gátlástalanul lenyúlnak mindent, és hogy magasról szarnak a törvényekre, hogy kiderüljön, gátlástalan hazudozók, hogy nem érdekli őket mások semmiféle joga, soha, sehol, semmikor. Hogy csak a saját érdekeik foglalkoztatják őket, semmi más. Hogy az általuk annyiszor piedesztálra emelt zembereket igazából leszarják, és csak kirabolható alanyoknak tekintik, és hogy akire rámosolyognak, az jobb, ha menekül előlük.
Mert ez nem jó. Nekem, neked, másoknak, senkinek. Ez szar. Ez kibaszott szar. Tönkre mehet bele ez a kis ország, amelynek polgárai ugyan hamiskodnak, ha kell, és lopnak, és adót csalnak, és trükkök százait vetik be, de ezt nem érdemlik sehogy, és legfőképpen ennek a kis országnak nagyon szar.
Bárcsak ne lett volna igazunk. Nem csak nekem. Sokaknak.
Utolsó kommentek