Címkék

ajánló (30) alapfogalmak (17) apológia (2) árpádsáv (2) ávéhá (3) a drog (2) bencsik andrás (3) big bráner (2) blog (2) bukkake (12) buzi (6) cigánybűnözés (2) cuki (4) droid (3) elkúrták (11) elnökválasztás (3) erő (3) érzékeny (2) eu (2) európai unió (2) ezek hazudnak (4) ezek lopnak (7) f1 (2) faszkorbács (10) fidi (13) fosztogatás (3) frankó (25) függetlenség (5) globalizmus (2) gyáva szar (5) gyorbán (20) hadd ne tageljem (22) hazaszeretet (4) hír tv (2) hit (3) hollókoszt (4) hülyemagyar (42) igazmondás (13) iszlám (2) játszótér (9) jé hazudtak (11) jog (4) jogvédő (5) kandúr bandi (5) kaptlizmus (2) képmutatás (2) konzervativizmus (3) kotmány (6) középkor (3) közérdek (8) kurvaország (13) liberalizmus (11) majomház (13) márai (3) maszop (12) média (8) médiahekk (4) megyó (2) mélymeleg szar (11) mno (2) muhaha (17) műpa (2) mutogatás (8) náci (3) nemzethalál (6) nemzeti (2) nemzeti radikalizmus (30) népfeneség (2) népsavazás (7) nyalás (2) nyilaskereszt (2) nyugat (2) orcsány (20) őszödi beszéd (4) osztogatás (5) polgár tamás (2) pomogácsok (21) radikalizmus (2) rendszerváltás (10) savazas (2) scsík (2) semita (3) sört ide bort ide (3) spiró (2) sumimogyi (2) szadesz (5) szájbarágó (4) szakember (5) szakértő (4) szar (8) szólásszabadság (8) szüret (2) tényfeláró újságíró (3) tényfeltáró újságíró (4) tudomány (2) tuti (12) uborkaszezon (3) újságíró (4) vonnegut (2) wei wu wei (2) zsidó (14)

Aprópénz


Az én blogom értéke 1.129,08 dollár.
Hát a tiedé?

Utolsó kommentek

Google Analytics

Talán újra kezdhetnénk

2011.01.14. 07:35 | mavo | 1 komment

Címkék: közérdek fidi

„Come senators, congressmen
Please heed the call
Don't stand in the doorway
Don't block up the hall
For he that gets hurt
Will be he who has stalled
There's a battle outside
And it is ragin'
It'll soon shake your windows
And rattle your walls
For the times they are a-changin'.

(Bob Dylan: the times they are a-changin')

Kurva régen nem írtam, kurva hosszú lesz. Van miről. Mint azt Huhogó János kiválóan leírta, az egyik alapvető baj az, hogy a Fidesz programja alapvetően két dologra épült. Mármint az a baj, hogy a gazdasághoz nem volt köze egyiknek sem. Jókedvemet nem fokozza, hogy a Meseautó remake-je megy, amiben Bajor valami irritálóan próbálja koppintani az idősebb Kabost, holott amikor pillanatokra kiesik a kliséből, szinte jó.

As Time Goes By

Aki ezt végigolvassa, és eléggé kötődik a Fideszhez, az valószínűleg erős Fidesz-fóbiát diagnosztizál majd rajtam, mivel nagyrészt kritika következik, hiszen sok dicsérnivalót nem találok. Sajnálom, tévednek. Nekik azt ajánlom, legelőször is az utolsó mondatot olvassák el, és csak aztán kezdjék folytatni innen. Nem, nem szeretem a Fideszt, számomra mégis teljesen nyilvánvaló, hogy minden magyarnak az az elemi érdeke, hogy az aktuális kormány minél nagyobb csendben, és minél nagyobb sikerrel végezze a dolgát.  Ha nem teszik, hiába örül az ellenoldal, hogy háhá, megbuktak, ha közben mi is szívunk.  Ne bukjanak, ne szívjunk, normális embernek ez az érdeke. Aki ezt elfelejtette, vagy nem is esett le neki soha, az ostoba. Nem egy és nem két ember van Magyarországon, akit a környezete, az általa foglalkoztatottak, meg még mittom kik is utálnak, van akit én is, és mégis, egyértelműen sikeresek, sőt olyan is van köztük, nem is kevés, aki az általa vezetett embereknek is jólétet képes megteremteni.

Sajnos a többség (pártszimpátiától függetlenül, és ez itt a közhely alert!) cirkuszt és kenyeret óhajt. Nem hinném, hogy alapjaiban mások lennénk, mint bárki a nagyvilágban, két tippem van, miért radikálisabb nálunk a helyzet, mint a hozzánk hasonló népeknél. Legelébb is a legvidámabb barakk örökségét máig nem tudtuk magunk mögött hagyni. Nem, nem a kádárizmus szennyét, azt (nosztalgia ide vagy oda) ha lassan is, de sikerül. Ha másként nem, úgy, hogy kihal a nemzedék, amelyik élete nagy részét abban a megalkuvó, híg fosban töltötte. Nem akarok ezzel bántani senkit, nekem is nehéz mutatvány volt, pedig családomnak cseppet sem volt fenékig tejfel az az idő, és akkor még rózsaszínre festem a képet. Ráadásul (bár legalább részben a rosszabbul élünk, mint négy éve effektus miatt, de) mi voltunk a rendszerváltás avantgárdjai, ami elvehetetlen dicsőség, ugyanakkor óriási várakozást szült, amely egy idővel egyre súlyosabb teher lett. Márpedig szintén közhely, de aki túlságosan vezet a vetélytársak előtt, az hajlamos lehet az eltunyulásra. Aki hozzáfér a kilencvenes évek sajtóarchívumaihoz, az nézzen csak utána annak a gőgnek, amivel az elmaradott szomszédságról beszélt itt mindenki. Azok az idők elmúltak, a dalnak vége, sokaknak maradt a döbbenet, és én is csak utólag vagyok okos, hogy ez nem minden előjel nélkül való volt, még ha időnként voltak is erről sejtéseim.

A múlt árnyéka

A mostani kormányzás történetének letagadhatatlan kiindulópontja a kétezer-kettes vereség, ami tökéletesen váratlanul érte a Fideszt. Erről (remélem) senkinek semmi kétsége nem lehet, mindenki látta a tétován bóklászó fiatalokat és a pulpituson döbbenten maguk elé meredő vezetőket, amikor végérvényesen kiderült, hogy a kikészített pezsgők kukákba fognak kerülni. Átérzem akkori helyzetüket, és gondolom mindenki, aki egy szinte biztosnak remélt győzelem előtt kevéssel esik csúnyán pofára. Ki ne érezte volna, hogy az élet igazságalan, és nem megérdemelten bukik rá a méteres kékeresre? Nem véletlen, hogy szinte a vereség pillanatában megszületett a választási csalás legendája. Teljesen egyértelműen azt hitték, hogy négy év túlnyomórészt szimbolikus politizálgatása, a közmédia elfoglalása, a jobboldali média egyértelműen állami pénzből összegründolása, és egy kedves, majdnem két éves osztogatás bőven elég ahhoz, hogy folytathassák. Utóbbiban minimum az hiba volt, hogy az osztogatás kicsit szelektívre sikeredett, de most nem az a téma.

A bukást jellemzően az ellenséges ballib médiára, illetve annak fölényére fogták. Ami egy indoknak elfogadható, és a vereség egyik közvetlen okát részben magyarázza is, mármint azt, hogy a maszop-szadesz páros miért kapott jóval több szavazatot, mint azt várták. Csakhogy messze nem magyarázta, miért nem kapott eleget az akkori jobboldal. Hogy mennyire brutális hiba volt a korábbi szövetségesek kinyírása. Nem csak a kisgazdákra gondolok. A MIÉP is abba a négy évbe rokkant bele. A csonka kuratóriumok nagy nyertese a MIÉP volt, a közmédiákba jellemzően nem kisgazdák, hanem mindenféle MIÉP-es bohócok kerültek, akik az (így utólag szinte egyértelműen) szintén a MIÉP lejáratása céljából Budapestre uszított Grespik Lászlóval az élen rengeteget tettek azért, hogy a MIÉP elutasítottsága meredeken megnőjön, miközben a hívek pont elegendő hányada kiábrándult a koncok rágcsálásán túl szinte semmit sem felmutató pártból.

A Kisgazdapárt esete persze jóval látványosabb volt, nem hinném, hogy akad politikával foglalkozó, nem földbuta ember, akinek még nem fordult meg a fejében, hogy a szerencsétlen Szabadi Béla, és a még szerencsétlenebb, szaros húsz dokumentummal csőbehúzott Székely Zoltán levadászására valahonnan Orbán Viktor környezetéből indult el a felkérés. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy az az ügyészség, amelyik elképesztő "tök véletlen" bénázásokat hajtott végre nagyjából minden fideszes korrupciógyanús ügyben, szintén csak úgy "tök véletlenül" a kisgazda ügyekben egyszer csak magától megtáltosodott. Hogy ugyanaz az ügyészség, amely képes volt addig tökölni, amíg a Simicska ügyek tök véletlenül elévültek, illetve egészen addig képtelen volt a mindvégig otthon, teljesen publikus címén tartózkodó Varga Tamást előállítani, míg az végül szépen, kényelmesen összecsomagolt, és az állítólagos körözést kiröhögve, a hatóságok orra előtt Hollandiába  tudott távozni — Szabadi Bélát az első gyanúra leláncolva vitette el. Ne legyen igazam, de ha esetleg valóban így történt, az okok elég érthetőek: a kisgazda párt egyre súlyosabb kolonc volt a Fidesz nyakán. Míg a Fideszt "ellenzékből" szinte végig egyértelműen támogató, és azért zsíros, leginkább médiakoncokat kapó MIÉP esetében mindvégig megmaradhattak a kifogások, hogy de nem is, addig a Kisgazdapárt egyértelműen koalíciós partner volt, méghozzá nagyon kínos partner. Nem véletlen, hogy a Fidesz az utolsó pillanatig tagadta a koalíciós szándékot, és az sem, hogy a ciklus végére már bármi áron igyekezett megszabadulni az egyre terhesebb kolonctól.

Azonban egyik párt választóit sem sikerült átcsábítani, és ezek a választók rettenetesen hiányoztak. Akár a MIÉP lépi át az öt százalékot, akár a kisgazdák, vagy legalább a kisgazda szavazók legalább harmada-fele szavaz át a Fideszre, baloldali médiafölény ide, baloldali médiafölény oda, a fidi (ha nem is simán, de) nyer. Részben ezt fel is ismerték, nem véletlen, hogy végül csak megalkottak egy kesztyűbáb szövetségest, ennek sikerét még meg fogjuk látni, egyelőre csak akkor van baj, ha a kesztyűbáb nagy ritkán önállóan próbál cselekedni. Lásd kétezer-hatos választások otromba beszólásai, és Hoffman Rózsa itt és most.

Pedig csak figyelniük kellett volna, ők miért nyertek kilencvennyolcban. A maszop hasonló ügybuzgalommal igyekezett a szadit leépíteni '97-'98-ban, és ők is ugyanígy választási vereséggel fizettek érte. A lekopó szadi választók többsége ugyanis nem ment át a maszopra savazni, hanem maradt otthon a seggén, a maszop szavazótábora meg persze elfogyott a francba. Nem véletlen, hogy hosszú ideje érlelődik bennem az a post, amiben majd arról írok, hogy a a látszólagos antagonisztikus ellentétek dacára milyen brutális hasonlóságok vannak a két főgeci párt között.

Egy legenda születése

A Fidesz alapállása azonban az, hogy a Fidesz soha nem hibázik, tehát a választási vereségért sem okolhatta magát. Ennek persze részben az az oka, hogy ezzel a pártot egy személyben megszemélyesítő és vezető Orbán Viktort is kellett volna hibáztatni. Ami sosem volt jó ómen annak, aki ilyesmire vetemedett.

Így aztán maradt (a már említett, idővel egyre kínosabbá váló választási csalásos magyarázatot leszámítva) két toposz, amit addig-addig ismételgettek maguknak, amíg a végén egyrészt elhitték, másrészt egyre bosszúszomjasabbak lettek ezektől. Mindkettőnek ugyanaz a gyökere, amit az előbb írtam, tehát hogy a Fidesz (vagyis leginkább Orbán Viktor, aki egymaga a Fidesz) hibátlanul tette a dolgát, kiegészülve azzal, hogy egyetlen egy hibája mégis volt, mégpedig az, hogy túl lágy szívűen bánt Az Ellenséggel, aki ezt kihasználta, és aljas, alattomos rágalmaival, és legalább annyira aljas csahos sajtójával  elrabolta a győzelmet az önzetlenül, mindig csak a nemzet érdekében tevékenykedő párttól.

Vagyis a vereség oka egyrészt az ellenség nem elég kemény földbetiprása. Így az elképzelhetetlenül aljas, nemzetellenes ellenség (összefoglaló nevükön: a ballibek) szabadon áskálódhattak, szabotálhatták a Nemzet Kormányának A Nemzet fellendüléséért végzett hősies munkáját, és mindenféle aljas hazugságokat sugdoshattak a külföldieknek a Nemzet Kormányáról.

A másik ok természetesen a mindmáig elképesztő méretű fölényben levő ballib média, és az ő terrorja, és bár nem hinném, hogy ezt nagyon ragozni kellene, de kénytelen vagyok leírni, hogy kívülről nézve ez már '02-ben sem volt olyan hatalmas, '06-ban meg már nagyjából egyensúly volt. Persze értem én, onnan nézve valószínűleg a ballib média totális megszűnése után lehet majd lassan arról beszélni, hogy mintha már elviselhető szintre csökkent volna az elnyomottság.

Alapjait tekintve a maszop semmivel sem kevésbé gusztustalanabb képződmény, mint a Fidesz, sőt, sok tekintetben gusztustalanabb is, és ők is szinte a végsőkig hajlandóak voltak a hibáikat másokra vetíteni, eltagadni és a médiákok, a gonosz ellenzék és a velük összeesküvő külföld összeesküvésében megtalálni kudarcaik egyetlen okát, azonban a Fidesszel ellentétben ők bizonyos határokat soha nem léptek át. Néha, lagymatagon próbálkoztak, de az első ellenállás láttán feladták.

Azért vannak a jó barátok

Ami a kevésbé tájékozottakat a leginkább meglepheti az az, hogyan alakult át a Fidesz körüli, a párttal szemben nagyjából barátságos világ ellenséggé, hogyan váltak korábban a Fidesz számára nagy jelentőségű intézmények, törvények, emberek, fogalmak egyik percről a másikra érdektelenné, hogyan derült ki korábban legalábbis barátinak számító emberekről, intézményekről, államokról, médiákról, meg egyebekről, hogy a bolsik súgására hallgatnak, esetleg bolsik fizetett ügynökei, netán bolsik maguk is. Az Alkotmányt most hagyjuk, ha nem is olyan hangosan, de már egy ideje hirdették, hogy változtatni akarnak rajta, és '98-'02 közt már volt is egy vérszegény kísérletük arra, hogy belecsempésszenek másfél kávéskanál szentkoronát meg fél csipet kereszténységet.

Na de például az Alkotmánybíróság. Hosszú éveken keresztül folyt egy szappanopera, aminek az egyes epizódjaiban annyi történt, hogy szerencsétlen szocik összeeszkábáltak valami alkotmányellenes tákolmányt, azt az AB illő módon a fejükhöz vágta, a Fidesz pedig egy emberként hozsannázott, hogy jaj de jó, ím a haza, a törvényesség és alkotmányosság nemes védője, most meg erősen úgy tűnik, szándékosan hoztak egy több szempontból is egyértelműen alkotmánysértő törvényt, csak azért, hogy annak visszadobása ürügyén megnyirbálhassák a komenista Kotmánybíróság jogköreit, és így alkotmányossági vizsgálat nélkül le tudjanak nyúlni hozzávetőleg háromezer milliárdnyi magánvagyont.

A hitelminősítő intézetek dettó. Hosszú éveken át, ha a három nagy valamelyike ha akár csak egy hangyányit is leminősítette Magyarországot, a Fidesz hatalmas tohuvabohut rendezett, hogy mimegmondtuk, miszóltunk, azonnal rendkívüli ülésnapot! Most meg? Hadd ne írjam le!

És végig, végestelen-végig, ugyanez. Csodálom, hogy Merkel valahogy megúszta a lekomcsizást (sebaj, a hívek azonnal elkezdtek csámcsogni, hogy nédda, endékás volt a szentem). Amikor már csont konzervatív, meg jobboldali médiákok szóltak be, akkor is csak valami homályos komonista ármány emlegetéséig jutottak el, és vér komolyan jöttek (és sajnos azóta is jönnek) olyan hangok, hogy mondjuk, egy Times kizárólag Lámpaernyő Máriától szerzi az infóit, Konrád György személyesen rángatja dróton a Washington Post szerkesztőségét, a Die Welt szerkesztőségét pedig Drágabolgárúr igazgatja személyesen.

Wind of Change

Nyilvánvalóan csak a jelenség elképesztő mértéke az, ami érdekes, mivel ne feledjük, ha jóval lájtosabban is, de a Klónék sem voltak sokkal különbek, meg a Pufajkásék és Antallék se, de eddig nem mertek elmenni. Abban a pillanatban, amint valaki bármilyen bírálatot el mer ereszteni, (ismétlés a tudás anyja) automatikusan lesz bolsi, ha nem az, akkor a bolsik fizetett ügynöke, ha  meg már végképp kínos lenne az előzőek valamelyikét rásütni, akkor a bolsik súgására hallgat, a kis bohó, így lesz részese a világméretű magyarellenes összeesküvésnek. Ha egy darab emberről lenne szó, elmeorvos sem kellene, hogy paranoidnak nyilvánítsák.

De ne tegyük, mert egy pártról van szó. Amely ténykedésének szinte minden percében abban reménykedik, hogy az emberek emlékezete nagyon véges, és nagyon szelektív. Ami a hívek kemény magjára igaz is, ők teljesen nyugodtan bólogatnak, amikor Viktor rezzenetlen arccal kijelenti, hogy  Óceánia mindig is Eurázsiával folytatott háborút. Csupa olyasmit művelnek, amiért a háromnegyed évvel ezelőtti Fidesz azonnal küldené a beszélő bábut, majd rohanna árulkodni, és igyekezne valami afrikai vagy dél-amerikai diktatúrát ekéző néppárti nyilatkozatba belesuvasztani Magyarországot.

A fijjug tehát alaposan megváltoztak, a kérdés csak az, melyik állapottyukhoz képest. Mert ha a tizenkét évvel ezelőtti önmagukhoz képest, akkor mindössze a gátlástalanságuk nőtt meg, igaz, az aztán nagyságrendekkel, és most itt lenne a kétharmaddal való olcsó humorizálás helye, ha leírnám, de inkább nem teszem. Akkor még csak kétharmados törvényeket piszkálgattak feles többséggel, meg feltöltötték pártemberekkel a megfelelő helyeket, meg állami milliárdokat szórtak a haveroknak, meg állami milliárdokat toltak az ún. jobboldali médiába, meg úgy általában megpróbáltak elgázolni mindenkit, aki az útjukba állt. Akkoriban még csak kerülgették az Alkotmányt, most már simán félrerúgják. Akkoriban még csak a vezetés egy bizonyos szintjéig tisztogattak, most törvényt hoztak arról, hogy tetszőleges közszolgát mindenféle indoklás nélkül kibaszhatnak a halál véreres faszára.

We would zig-zag away

Ennek az egésznek pedig az az eredménye, hogy a Fidesz egyszerre hiper-magabiztos, és fosik attól, hogy kritizálják, egyszerre hiszi azt, hogy valóban A Nemzet felhatalmazta bármire és annak az ellenkezőjére is, és retteg attól, hogy ez mégsem igaz. Holott ettől nem rettegnie kellene, hanem az élet természetes velejárójának tekinteni. nagyon remélem, hogy nem tekinti ezt senki rosszindulatúságnak, de van egy érzésem, hogy ebben fontos szerepe van annak, hogy az eddigi hat szabad választásból négyszer a mindenki által várt alatt végeztek, és ebből legalább kétszer ('94 és '06) nem csak úgy egyszerűen, hanem mélyen alatta.

The key is Frank

Itt és most egyetlen megoldást látok, hogy mind a Fidesz, mind mi jól járjunk, ahogy ez eredetileg elvárható lenne, ez pedig az, hogy a Fidesz felébressze magát a saját hipnotikus álmából, és mind az őrá bízott polgárokkal, mind önmagával szemben elkezdjen őszinte lenne. Jelenleg álom és valóság között húsz év összes felgyűlt sérelme áll lebonthatatlannak tűnő gátként, ezt kellene eltüntetni valahogy, és ez látszik lehetetlennek manapság. Ha nyíltan az emberek szemébe mondanák, hogy ezt és ezt akarjuk, és ezt így és így szeretnénk végrehajtani. A programnélküliség (mára sajnos beigazodni látszó) vádjára az lett volna az igazi válasz, ha tényleg kibasznak az asztalra egy programot, és nem terelgetnek olyan ostobaságokkal, mint hogy azért nem rakják ki, mert a cucik lenyúlnák, illetve nem tesznek közzé ordas demagógiákból és tisztességes szándékokból turmixolt szörnyetegeket, hogy ne, ez a programunk. Mindezt pusztán azért, hogy meglegyen a kétharmad, ami szerintem karakán, a demagóg bírálatokba futás kockázatát is felvállaló program közzétevésével is összejött volna nekik. Azért gondolom így, mert egy olyan ember írását olvassák, aki habozás nélkül, és meggyőződésből rakta volna nekik már az első fordulóban az ikszet, és nem csak a másodikban, ógva-mógva, hogy jó, hát nézzük, mihez kezdenek a kétharmaddal; amiként négy évvel korábban azt mondtam, adjunk esélyt a Klónéknak kijavítani, amit elkúrtak, és ha nem lesz ebből végzetes elkúrás, úgy a Fidesznek fog járni ugyanez. És közel sem gondolnám azt,  hogy ezzel egyedül voltam tavaly tavasszal. Vagy legalábbis erősen remélem, hogy nem így van, és egy értelmes ígéretekkel előálló Fidesz ugyanígy megkapta volna a történelmi esélyt.

Ha ugyanis mégis így van, sárkányfog vetemény vagyunk, nincs mese, megérdemeljük a süllyesztőt. Fogaimat összeszorítva reménykedem, hogy ne így legyen. Legfőképpen pedig abban, hogy a Fidesz végre képes legyen túllépni a saját korlátain, képes legyen bedobozolni és a raktár mélyére tenni sérelmeit, lerombolni a maga köré épített falat, és elkezdjen nyugodtan, mindenkit, de tényleg mindenkit a magyarság részének tekintve kormányozni.

És csak nevetni, ha Drágabolgárúr és társai ennek ellenére tovább hőbörögnek, és szurkolóknak is elmagyarázni, hogy az ilyen hülyék véleménye nevetséges, és önpusztítás magukat felhergelni rajtuk.

Hajrá magyarok, hajrá Magyarország, és pontosan ezért: hajrá Fidesz!

A bejegyzés trackback címe:

http://polmavo.blog.hu/api/trackback/id/tr52577783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2011.02.01. 22:36:26

Ez most kifejezetten helytálló elemzés nagyjából és egészében. Kisebb részleteiben nem mindenhol értek egyet, de a fővonallal annyira igen, hogy a kisebb részleteket kár lenne taglalni.