Milyen jogon szól be az IMF?

Jobboldali Fideszes barátaink legfrissebb mémje az, hogy az IMF bezzeg kussban volt a szocik alatt, hogy nem emelte fel a szavát a lakossági hitelállomány túlzott növekedése miatt, hogy nem bírálta egyáltalán a Megyó-Klón vonal pénzügyi politikáját, és hogy csak utólag volt okos. Mindezt pusztán azért verklizik, hogy ezzel semmissé tegyék az IMF-nek a mostani kormányzat pénzügyi és gazdasági politikáját érintő bírálatait.

Meanwhile, in da Real World

Az IMF már 2003. februárjában beszólt. Akkortájt a Fidesz mára kurvaokos képviselői lelkesen nyomogatták az igeneket a Jóléti Rendszerváltásra, és folytatásaira, amikor az IMF már ott prüntyögött a háttérben, hogy ezzel vigyázni kéne. Elismerték a növekedést, ám többek között olyasmiket dünnyögtek — akkor még csak figyelmeztetésnek szánva —, hogy az államilag felpörgetett béremelkedés, és az expanzív pénzügyi politika mennyire veszélyes, a deficit megszaladt, és hogy a következő években ez nehezen lesz stabilizálható. Olyanokat írtak, hogy 2004 lesz a fordulópont, mert súlyos kihívásokkal kell szembenézni, hogy a GDP arányos deficit valóban a tervezett 3% körül legyen, hogy jócskán erősíteni és átláthatóbbá kellene tenni a pénzügyek menedzselését.

A durvább beszólás tehát nem a semmiből érkezett a 2004-es költségvetési év után, 2005. június 29-én. Ebben már olyanokat is írtak, hogy bár a 2010-es euro-csatlakozás dátumához mindenki ragaszkodik, azonban például az ennek eléréséhez szükséges strukturális reformok nem, hogy elkezdődtek volna, de még napirendre sem kerültek. Megemlítik, ha továbbra is ad-hoc intézkedésekre alapozzák az euro bevezetését, akkor a jövőbeni mozgástér szűkös, a növekedés pedig elhanyagolható lesz. A 2005. januári Fitch leminősítés okaként egyértelműen az ikerdeficitet jelöli meg, kiemelve, hogy Magyarország előnye elfogyott a környező országokhoz képest, és növekedési kilátásai középtávon sem biztatóak.

Mindez egyben azt is jelenti, hogy az IMF és az EU 2008-as mentőcsomagja, és a vele járó megszorítások sem a semmiből jöttek. Magyarország helyzetét mindvégig figyelemmel kísérték és folyamatosan közölték kritikáikat, amelyeket a Klónék ugyanúgy semmibe vettek, és ugyanúgy hazugságokkal próbálták kozmetikázni a valós állapotokat a hazai közönségnek egészen 2008-2009-ig, mint a mostani társaság. Magyarul, amikor visszafelé mutogatnak, hogy az IMF nem szólt előre — színtiszta hazugság. Aki nem hülye, az nem vár Orbántól semmiféle őszödi beszédet, semmi szükség nincs rá, mert egyértelmű: ezek is hazudnak, mint a vízfolyás. Sajnos nem csak a gazdaság és az ország pénzügyei tekintetében.

További olvasnivaló:

Az IMF-hitel története és következményei - Nehéz napok éjszakái

IMF-kritika Magyarországnak