Címkék

ajánló (30) alapfogalmak (17) apológia (2) árpádsáv (2) ávéhá (3) a drog (2) bencsik andrás (3) big bráner (2) blog (2) bukkake (12) buzi (6) cigánybűnözés (2) cuki (4) droid (3) elkúrták (11) elnökválasztás (3) erő (3) érzékeny (2) eu (2) európai unió (2) ezek hazudnak (4) ezek lopnak (7) f1 (2) faszkorbács (10) fidi (13) fosztogatás (3) frankó (25) függetlenség (5) globalizmus (2) gyáva szar (5) gyorbán (20) hadd ne tageljem (22) hazaszeretet (4) hír tv (2) hit (3) hollókoszt (4) hülyemagyar (42) igazmondás (13) iszlám (2) játszótér (9) jé hazudtak (11) jog (4) jogvédő (5) kandúr bandi (5) kaptlizmus (2) képmutatás (2) konzervativizmus (3) kotmány (6) középkor (3) közérdek (8) kurvaország (13) liberalizmus (11) majomház (13) márai (3) maszop (12) média (8) médiahekk (4) megyó (2) mélymeleg szar (11) mno (2) muhaha (17) műpa (2) mutogatás (8) náci (3) nemzethalál (6) nemzeti (2) nemzeti radikalizmus (30) népfeneség (2) népsavazás (7) nyalás (2) nyilaskereszt (2) nyugat (2) orcsány (20) őszödi beszéd (4) osztogatás (5) polgár tamás (2) pomogácsok (21) radikalizmus (2) rendszerváltás (10) savazas (2) scsík (2) semita (3) sört ide bort ide (3) spiró (2) sumimogyi (2) szadesz (5) szájbarágó (4) szakember (5) szakértő (4) szar (8) szólásszabadság (8) szüret (2) tényfeláró újságíró (3) tényfeltáró újságíró (4) tudomány (2) tuti (12) uborkaszezon (3) újságíró (4) vonnegut (2) wei wu wei (2) zsidó (14)

Aprópénz


Az én blogom értéke 1.129,08 dollár.
Hát a tiedé?

Utolsó kommentek

Google Analytics

Az írók felelőssége

2007.03.23. 21:07 | mavo | 2 komment

Címkék: igazmondás frankó függetlenség

Elefánt blogja vezetett Seres cikkéig, korábban meg Tóta postja is volt, de régóta gyűlt ez is.

Volt nekünk többek közt egy rendszerváltás nevű tárgyunk, az itt a lényeg. Meg az, hogy akkor hirtelen a többség ellenzéki lett, páran ellenben elszegődtek pártszócsőnek, vagy valami hasonlónak; a Propelleres (Stefka) és a Kornya Bajszú (Pálfy G.) máig visszatérő rémálom Antallék idejéből, mert már akkor is a médiafölény volt a lényeg.

Akkortájt a pártmikrofon a nem kedvelt dolgok közé tartozott (kábé, mint a szartorta takonymázzal, és alulöltözött csigákkal cizellálva), főleg az értelmiség körében, de azért azt is nyugodtan kimondhatom, hogy a magyar királyitól a pufajkásozó Parabola magasságában kezdtek elridegülni a nézők, márpedig akkor még nem lehetett a retekklubra meg a csigatévére se fogni, nyuszi meg szóba se jön: a konnotált répa már akkor sem a médiába, hanem a médiaszereplők seggébe volt való.

Mentségükre legyen mondva, messze nem annyira, mint most.

Köpni fognak sokan, de akkoriban a 168 róka is olvasható volt. Antallék ekézéséig. Hornék bejövetele után is egy darabig. Az Antalli elkúrás ugyanis nagyon egy táborba rántotta a médiamunkásokat. Aztán lassan szerelmesek lettek a szocikba, a közönség meg hájpolt hozzá. Orbánék alatt megint ellenzék lettek, kicsit visszakapaszkodtak, de Megyó idejében végképp eldőlt, párthetilapnak is gyengék már.

Az első szimbolikus lépés egyébként 1998-ban esett meg — mert Havas pár napos flörtje a kormányszóvivőséggel kevés, még ha elfogult és tahó is. Az illető konkrétan nem író volt; csak később lett azzá, de engem, az akkor még naív embert hanyatt baszott, amit csinált, mint Klicskó a dél-afrikai szegénygyereket.

Mert mit is csinált őkelme, ugyan mit is?

Konkrétan megfogta, a zsebébe tette egy szakma hitelét, szépen elsétált vele a legközelebbi kukáig, belepottyantotta, majd biztos, ami biztos alapon még fel is gyújtotta, hogy aztán vizelettel olthassa el a füstölgő maradványokat. Ezért cserébe külön kitaláltak neki egy minisztériumot, amit aztán a tanulékony cocik is átvettek a maguk módján, mert jutalmazandó kádereknek ideális, hiszen úgy istenigazából a Nemzeti Szarfűrészelő Minisztérium név lenne neki a legalkalmasabb.

Ami idáig olyan dolog, hogy a politika kis hazánkban az iszapbirkózásnak az a verziója, amiben iszap helyett kolerával fertőzöttek ürülékét használják a nemzet nagyobb dicsőségére; és mindenki nagyon de nagyon tanulékony: ha az egyik fél a szar küzdelemben való felhasználásának újabb varázslatos technikáját veti be, a másik pfújol a tetszetőség kedvéér, majd mihamarabb megsérti a legújabb szellemi termék alkotói jogait, persze találékonyan átalakítva; bár mostanság már az sem szempont.

Ám míg odáig többé kevésbé ilyenkor a média valamit röfögött, vagy legalább elsütött valami ejnyebejnyének látszó tárgyat, ebben az esetben picit morgolódott, majd ahelyett, hogy közönyével tüntette volna ki, nyálcsorgatva inalt az újdonsült miniszter sajttájaira, mert ugye ő hírből él.

Aztán aktuális pártunk és kormányunk hatalmi szóval elkezdte a neogecizmust a médiával; és igen, a végére már a kutya se törődött vele, sőt. Istenem, szétverték picit a Nemzetet, és a nagy kalapácsolás nyomán keletkezett hézagokat feltöltötték az Új Mao ötvenedszerre is csődbe lavírozó stábjával, megalkotva a Kádár-korszak utáni médiakorszak első par excellence pártlapját: a régi Népszabó polgári verzióját.

Nem kell aggódni, a túloldal is kitermelte lassanként a magáét, lehet, vicces, de a Népszabó éppen a pártkatonának tartott (Teller-levél megvan?) Eötvös felbuktatása óta az igazi maszop-lap, még ha az etalont megverni képtelen is: na ja, ott nem cseréltek trepniszám munkatársakat a nemes cél érdekében, ezért aztán olvasható maradt, csak persze polarizált szemüveg nélkül kiolvashatatlan belőle, mi is történt igazából.

Ezek a kellemes dógok, öszekombinálva a felülről jövő beperellek te genyó, ha nem tetszik, amit írsz típusú irállyal kombinálva hozták ezt, amit látunk magunk előtt. Adott a korábban leírt híg fosban birkozás, amiről a média nem úgy tudósít, hogy leírná; barátom, ezek híg fosban tolják a cuccot; hanem éppen hogy a híg fost magát töltik a nyomdagépek festéktartályaiba, azzal nyomják a napi frankót, persze mindig a másik híg fosát, úgy szakszerű.

És az emberek nem felejtettek semmit apánk óta, mert rákaptak az ízre. Mit rákaptak? mint a három hete szenvedő hernyófüggő, úgy cuppantak rá, nyelik; sőt ! tolják be intrabénásan egyre mélyebben, egyre beljebb a benne foglalt tömény híg fost: tiefer, baby, tiefer, tiefer, komm', komm', schpritz, schpritz, aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaah!

Non olet.
>>" />

A bejegyzés trackback címe:

https://polmavo.blog.hu/api/trackback/id/tr8550208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LiaTea 2007.03.26. 21:42:36

Mostanság a női kormányszóvivőségen akadtam ki. Felkérik Demcsák Zsuzsát, akinek előbb a fehérneműs fotói kerülnek elő, aztán elkezd blogolni, ahol kifejti, hogy mennyire irritálja őt a szegénygyerek a bölcsiben, hogy megy az elit játszótérre, ahová csak jólszituált anyukák járnak és a legfőbb problémája, hogy mikor ér oda az Operabálba. Majd mindezek után kiderül férje esetleges maffia, vagy legalábbis gyanús üzleti kapcsolata. És ezek után még mindig alkalmasnak tartaná a kormány a szóvivőségre. Épp ma lépett vissza, mert ugyan ő továbbra is lelkesen segítené a kormányzati munkát, mégis úgy vette észre, hogy az őt ért vádaskodások inkább hátráltatnák a hatékony kommunikációs munkát.

demcsakzsuzsa.blog.storyonline.hu/

LiaTea 2007.03.26. 21:49:10

Nagyok jók lettek a menücímek, dekoratív a firos-fehér-zöld!!! A főcímben a képeket csak most vettem észre:-))))) komoly hydrocephalusok nőttek:-)) Jobb lett így az oldal.