Címkék

ajánló (30) alapfogalmak (17) apológia (2) árpádsáv (2) ávéhá (3) a drog (2) bencsik andrás (3) big bráner (2) blog (2) bukkake (12) buzi (6) cigánybűnözés (2) cuki (4) droid (3) elkúrták (11) elnökválasztás (3) erő (3) érzékeny (2) eu (2) európai unió (2) ezek hazudnak (4) ezek lopnak (7) f1 (2) faszkorbács (10) fidi (13) fosztogatás (3) frankó (25) függetlenség (5) globalizmus (2) gyáva szar (5) gyorbán (20) hadd ne tageljem (22) hazaszeretet (4) hír tv (2) hit (3) hollókoszt (4) hülyemagyar (42) igazmondás (13) iszlám (2) játszótér (9) jé hazudtak (11) jog (4) jogvédő (5) kandúr bandi (5) kaptlizmus (2) képmutatás (2) konzervativizmus (3) kotmány (6) középkor (3) közérdek (8) kurvaország (13) liberalizmus (11) majomház (13) márai (3) maszop (12) média (8) médiahekk (4) megyó (2) mélymeleg szar (11) mno (2) muhaha (17) műpa (2) mutogatás (8) náci (3) nemzethalál (6) nemzeti (2) nemzeti radikalizmus (30) népfeneség (2) népsavazás (7) nyalás (2) nyilaskereszt (2) nyugat (2) orcsány (20) őszödi beszéd (4) osztogatás (5) polgár tamás (2) pomogácsok (21) radikalizmus (2) rendszerváltás (10) savazas (2) scsík (2) semita (3) sört ide bort ide (3) spiró (2) sumimogyi (2) szadesz (5) szájbarágó (4) szakember (5) szakértő (4) szar (8) szólásszabadság (8) szüret (2) tényfeláró újságíró (3) tényfeltáró újságíró (4) tudomány (2) tuti (12) uborkaszezon (3) újságíró (4) vonnegut (2) wei wu wei (2) zsidó (14)

Aprópénz


Az én blogom értéke 1.129,08 dollár.
Hát a tiedé?

Utolsó kommentek

Google Analytics

Néhány szó Spiró Györgyől

2008.11.25. 05:00 | mavo | Szólj hozzá!

Címkék: hazaszeretet

Figyeljetek:

Trout és Hoover az Amerikai Egyesült Államok nevű ország polgára volt, amelyet a rövidség kedvéért Amerikának hívtak. A nemzeti himnuszuk tiszta sületlenség volt, mint annyi minden, amit komolyan kellett volna venniük. Így hangzott:

Ó, mondd, látod-e a pirkadati fényben azt,
Amire oly büszkén néztünk napszálltakor,
Aminek széles sávjai, fényes csillagai oly fennen lobogtak
Szemünk előtt a bástyákért vívott vészes harc alatt?
S a rakéták vörös tüze, bombák robbanásának légi szava
Hozta hírét egész éjjel, hogy zászlónk még mindig ott lobog.
Ó mondd, leng-e még az a csillagos lobogó
A szabadok földje, bátrak otthona fölött?

A világegyetemben egy kvadrillió nemzet volt, de Dwayne Hoover és Kilgore Trout nemzete volt köztük az egyetlen, amelynek nemzeti himnusza kérdőjelekkel megspékelt zagyvaságból állt.

[...]

Ennek a nemzetnek törvénye volt a zászlajáról, olyan törvénye, mint a bolygón egyetlen más nemzetnek sem. A törvény kimondta: A zászlót senki és semmi előtt nem szabad meghajtani.

A zászlóhajtás barátságos és tiszteletteljes üdvözlésforma volt, amely abból állt, hogy a botra tűzött zászlót a földhöz közelítették,
aztán visszaemelték.

Dwayne Hoover és Kilgore Trout nemzetének jelmondata is volt, olyan nyelven, amelyen már senki nem beszélt. Így hangzott: E pluribus unum. Azt jelentette: Sokból egy.

A meghajthatatlan zászló érdekes volt, a himnusz és a semmitmondó jelmondat pedig nem sokat számított volna, ha nincs ez: sok polgárt úgy semmibe vettek, becsaptak és bántalmaztak, hogy azt hitték, tévedésből kerültek ebbe az országba, sőt erre a bolygóra, - hogy valami rettenetes félreértés történt. Kissé megvigasztalhatta volna őket az, ha a himnuszuk és a jelmondatuk említést tesz a tisztességről, a reményről vagy a boldogságról, valamiképpen üdvözli őket a társadalomban.

Ha szemügyre vesszük a papírpénzüket, hátha abból rájönnek, miféle ország ez, egy halom egyéb barokk kacat között egy csonka gúla képét látták, a tetején sugárzó szemmel.

[...]

Még az Egyesült Államok elnöke sem tudta, mit jelentsen ez. Mintha az ország azt mondta volna a polgárainak: Értelmetlenségben az erő.

Sok értelmetlenség csak a Dwayne Hoover és Kilgore Trout nemzetét megalapító atyák játékosságának ártalmatlan következménye volt. Az alapítók arisztokraták voltak és fel akartak vágni haszontalan műveltségükkel, ami az ókori hókusz-pókuszok ismeretéből állt. Költőnek is csapnivalók voltak.

Az értelmetlenségek egy része azonban gonoszság volt, mert nagy bűnöket rejtett magában. Például az amerikai gyermekek tanítói újra meg újra fölírták ezt a dátumot a táblákra, és felszólították a gyermekeket, hogy büszkeséggel és örömmel véssék az eszükbe:

1492

A tanítók azt mondták a gyermekeknek, hogy a földrészüket ekkor fedezték föl az emberi lények. A valóságban 1492-ben már emberi lények milliói éltek tartalmas és fantáziadús életet a földrészen. 1492 csak az az év volt, amikor a tengeri rablók elkezdték becsapni, kirabolni és megölni őket. Itt jött a másik gonosz értelmetlenség, amit a gyermekeknek tanítottak: hogy végül a tengeri rablók létrehoztak egy új államhatalmat, amely a szabadság világító fáklyája lett minden emberi lény szemében. Képek és szobrok voltak mindenfelé erről a képzeletbeli fáklyáról, hogy láthassák a gyermekek. Olyasmi volt, mint egy lángoló fagylalt.

[...]

A valóságban azok a tengeri rablók, akiknek a legtöbb közük volt az új államhatalom létrehozásához, rabszolgákat tartottak. Az emberi lényeket gépek helyett használták, és még a rabszolgaság megszűntetése után is, ami igen zavarbaejtő volt, ők és a leszármazottaik továbbra is úgy gondoltak a közönséges emberi lényekre, mint gépekre.

(in: Kurt Vonnegut Bajnokok reggelije)

Ha megvolt a lecke, tessék tovább lépni a következőre.

>>" />

A bejegyzés trackback címe:

https://polmavo.blog.hu/api/trackback/id/tr42786860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.