Na, szóval az van, hogy folyton szeretném a baloldali linkeket napra késszé tenni, mert hogy haladás, meg minden.
Csakhogy nagyon nem megy. Istennek hála némelyik még él, a terrormédián egy hónapja még volt bejegyzés, és természetesen zokogva billentyűverősen röhögős, mint mindig. Sokáig éljen Lichtenstein. A szélsőközép meg ugyan jól megszűnt, Puzsér valami reklámos izét nyomat, de amit a szélsőközépen alkottak, az maradandó.
Sajnos a töbség feladta. Nem csoda, én se nagyon írogatok, mostanra teljesen átértelmeződött a megmondás, én meg rühellek úgy írni, hogy legalább egy mondatomról ne tudjam, valaki legalább egy kicsit el fog rajta mosolyodni. Amikor még az általam linkeltek uralták a mezőnyt, a humor volt a fontosabb, a bazmegozás oka a nevettetés, a fanyar humor volt. Mostanra (tisztelet a kivételnek) a bazmegozás natúr bazmegozássá alakult vissza. Az átlag polblogger nem akar nevettetni. Nevelni, azt igen. Meg odabaszni. A náciknak, a komcsiknak, Orbánnak, a Klónnak, kurvamindegy, csak jöhessen bólogatni a törzsgárda, hogy de geci jól megadtad a rohadt náciknak/komcsiknak. Ha lehetne olyat, hogy egy blogbejegyzést kézbe lehetne venni, beröffenteni a motort, oszt hadd fröcsögjön a vér, akkor most vérfürdő lenne itt-ott.
Az átlag polblogger postban csikorog a fog, megmagyarázni akar és nem nézni. Röhögni meg egyáltalán nem akar. Többségük már azt sem tudja, mi az: röhögni. Valakivel, valakikkel nagyon nagy baja van, és azt az olvasók pofájába ordítja. Kiváló példa a vastagbőrös blog. Semmi másról nem szól, mint hogy itten mindenki idióta, geci, rohadék, és hogy mi utálunk mindekit. És ettől kibaszott népszerű. Mert ilyenek az emberek, ez szól nekik.
Mert mindenki utál mindenkit, aki nem olyan, mint ő. És ez mára teljesen természetes.
A cím hazudik.
Utolsó kommentek