Van ma Magyarországon egy jó csomó ember, jellegzetes példányaik a mandineren, gondolán és ezekhez hasonló „polgári”, illetve „jobboldali” blogokon, fórumokon képviselteti magát. Előre szólok, semmi baj ezzel, majd ha Viktorék legalább négy évig fogják tolni, lesz az alaptípusból a „baloldali”, meg a „liberális” blogokon, fórumokon is. Mondjuk az érdekes lesz, mert ők nem komcsizhatnak (nem kell aggódni, néha mégis megteszik), az agyatlan faszistázás meg azért elég kínos tud lenni, de higgye el mindenki, én szurkolok nekik is.

Szólok, nem véletlenül írok ilyen humortalanul, ugyanis ezek az emberek egy speciális, belterjes humort  (akasszuk fel, hihihi, komancs, hihihi, libbant, hihihi, ahh, mi annyival előkelőbbek vagyunk, hihihi) leszámítva tökéletesen híján vannak bármiféle humorérzéknek. Ha bármilyen olyan viccet sütsz el, amit nem értenek (a létező viccek cca. 99 százaléka ilyen), vagy ironizálni mersz, akkor véged. Ellenben, ha ők hazaárulónak, Down-kórosnak, buzinak vagy zsidónak neveznek téged, vagy bárki mást, és/vagy akasztásról ábrándoznak, akkor az irónia, és ha nem érted, akkor hülye komcsi vagy. Aki nem hiszi, olvasson utána, mivel védekezett Bájerzsótti Pozsonyi Bucóka könyvégetéses szösszenete kapcsán. Igen, ott van leírva, a hazaárulózás irónia, a „ballib” mocsadékok kifigurázása, estébé.

Ha csak úgy nem.

Ha nem ájulsz el a vallásosságtól,  vagy attól, hogy dehátsokgyerekevan, dettó. Az ilyen még órák múlva is képes háborogni, hogy dehát hogy lehet bazmegozni egy nőnek, te mocsadék bunkó, majd két ajtóval odébb válogatott sértésekkel illet egy másik nőt. Na ja, de az komcsi, tehát igazából nem is nő.

Jellemzően egy közös tulajdonsága van ezeknek a népeknek: kibaszottul megsértődtek.  Hogy min, az változó, de leginkább azon, hogy a Polgári Kormány, vagyis a Nemzeti Kormány helyett A Komonisták vannak (egyelőre) a nyeregben. Azt természetesen nem mondhatják, hogy ezzel az a baj, hogy Azok nem a megfelelő zsebekbe tömik a Zállam pízét, mert az kurva kínos lenne, ezért csak annyit verkliznek, hogy Azok lenyúlták, és hogy bezzeg az övéik ellen csak annyi a vád, hogy Kaya meg Josip.

Egyébként sem 32 bites a színkezelése ezeknek a népeknek, de nem csoda, akinek a gondolkodását a sértődöttség kalauzolja, annak cifra gondolatokra már ritkán futja. Faék egyszerűségű alap toposzaik vannak, és azoktól egy centit sem térnek el — mondjuk ebben szinte tükörképei a kapcsolat.hu idiótáinak.

Az első, és mindent überelő posztulátum az, hogy aki szerint a Fidesz (meg az SZDSZ, meg a ...) ugyanolyan gazemberekből áll, mint az MSZP, az igazából gyurcsányista, maszop-bérenc, mikor melyik szinonímába botlanak éles elméjű érveik keresgélése közben. Időnként ugyan furcsán festett egy-egy a Klónt és/vagy a maszopot meglehetősen ekéző kommentem alatt a maszpop-bérenc jelző, de Istenem, kicsire nem adnak, a nagy meg nem számít. Vannak ők, meg van az, amit a brit(t)ek nemes egyszerűséggel úgy hívnak: the rest of the world; ám ők libbantnak, libsibolsinak, meg effélének hívják.

Amivel elérkeztünk a következő posztulátumig. Az Igazság Képviselői libbantnak, libsibolsinak, komcsinak nevezhetik „vita”-partnerüket, tetszőleges módon lehülyézhetik, kinyilváníthatják, hogy telibe szarják a véleményét — ám ez szigorúan egyoldalú. Ha a „vita”-partner egy nyamvadt bazmeget elereszt, ugyanazok, akik két kommenttel korábban bő nyállal személyeskedtek, hirtelen az illem bősz védelmezőivé változnak át, és kikérnek maguknak mindenféle trágárkodást, személyeskedést. A quod licet Iovi elv náluk tökéletesen működik.

Bevallom, elég súlyos kárörömmel figyelem, ha néha a mandiner blog a Jobbikot ekézi. Ilyenkor ugyanis a hardcore fideszes polgári bácsik és nénik mintha saját magukkal vitatkoznának: egyetlen különbség, hogy az ellenfél ellenség még náluk is kicsit jobbra balra áll.

Mert ez a harmadik törvény: a jobboldaliságukat melldöngetve hirdető urak és hölgyek túlnyomó többsége simán elmehetne díszkomancsnak. Hogy még viccesebb legyen: díszkeresztény díszbolseviknek. Ha a Fideszben valaki óvatosan eltér a nyomvonaltól, akkor simán helyeslik, hogy az illető repül a listáról, és ami a legszebb, sokuk azzal indokolja, hogy ugyan lehet, hogy igazából ez a Fidesz valódi álláspontja, de választás van, ne adjunk töltényt a komancsoknak. Halkan jelzem, ugyanezek hazugoznak, őszödibeszédeznek  meg bolsiznak úgy általában vastag hörrenésekkel a bármi, az akármi, meg a tökmindegy mi ürügyén.

Amitől a leginkább félek, hogy kábé fél, de maximum egy éven belül ezek nem kis hányada még sértettebb lesz, mert Viktor kormánya nem azt teljesíti, amit nekik hazudott kampányolt – mondjuk a másik felük pedig kábé hat másodperc alatt fogja meggyőzni magát, hogy de igenis azt ígérték, de ha mégse nem, akkor az nem hazugság, hanem ööö, izé ... ööö —. és akkor egy szép hajnalon ezek összefutnak a kapcsolat.hu lassan besértődő kommereivel.

És ami a legszomorúbb, hogy a kölcsönös anyázás közben mintegy kilencven százalékban ugyanaz lesz a bajuk mindennel.

Mondom, félek kicsit.

Kérdés: ha egy alapvetően manipulatív, hazug és köcsög beírásod hatására elszabadulnak az indulatok, akkor szelektíven moderálsz, és még büszke is vagy rá?

sixx: igen.

UPDATE! UPDATE! UPDATE!

sixx: "te engem sértegettél, azt meg a saját blogomon - már elnézést - hadd ne tűrjem már el. na hess, eredj nemzetmenteni."

na, ahányszor egy átlagos blogger kibaszná azokat, akik sértegetik, mi lenne itt ...

Kicsit csodálkoztam, amikor a kirobbant ORTT ügyben az index vezető arcai egymás után helyeselni kezdték a döntést (mutyi, de megérdemelték, ne sírjanak a kurvák, stb).

Most már kezdem érteni. A totalcar arcai leszerződtek az egyik nyerteshez.

Srácok. A szerződést teljesen megértem. A totalcart kedvelem. De a fasznak kellett erkölcsről pofázva ugrálni, ha érintettek voltatok mindvégig?

Valamiért az ún. online média megmondóembereinek többsége azon a véleményen van, hogy ne tessenek az emberek hőbörögni az országos rádiófrekvenciák miatt. Igazából, ha erre lenne valami épkézláb érvük, legalább annyi, hogy mert kiszera méra, vagy hogy habala habala gá-gá, akkor azt mondanám, hogy oké, igazatok van.

Csakhogy nincs. Kettő darab Mindent Odabaszós Érvük van, kár, hogy egyik nagyobb gáz, mint a másik. Az első az, hogy háde szar a két adó. Nos, ez semmilyen pályázatnak nem alapja: szubjektív szempont, annyit jelent, a megmondóembernek nem tetszik, ezért a maga részéről örül a pártmutyi eredményének. Örüljön, joga van hozzá, de ne terjessze széles körben, mert normális országban ilyen érvelés után elhúzódnak mellőled a kocsmában. Ha a kedvenceiről lett volna szó, most az első sorban csápolna a kis faszfej, hogy el a kezekkel a sajtószabaccságtól, és hogy le a mocskos pártokkal, de nem így van, ezért aztán örül a kis majom, és ami a legszarabb, törvényszerűen odaverődik mellé még öt tucat hasonló pöcs, és együtt recskáznak arra, hogy de jó a korrupció.

De ez az "érv" legalább őszinte. Utálom, tehát telibeszarom, hogy szűnik meg. Ha felrobbantják, akkor is tapsikolni fogok, mert nekem attól áll fel/attól nedvesedik (a nem kívánt törlendő). Magyar vagyok, nem turista, és a magyarnak más kára a lényeg.

Na de a másik, édeseim, a másik, na az ám a cubák! Amelyik szintén utálja, és igazából az első Odabaszós Érv tolulna elsőre kifele a szájából, csak éppen tudja, hogy az mennyire nem comme il faut, ezért gondos guglizás után odabassza, hogy "hát de annak idején ezek is". Majd elégedetten hátradől, mert ő az ügyet megoldotta, kéz összedörzsöl, ruha leporol.

A kérdés csak az: mit fog az ilyen isten barma csinálni a következő pályázat után. Amikor (kontinuitás is van ám a világon) a most nyertes két adót fogja az akkori összetételű ORTT kibaszni a halál rákos faszára, és nyereti meg a pályázatot ugyanilyen bicskanyitogatóan pofába röhögős módon másik két pártrádióval.

Mivel a most jövendő két rádió sem fog a lakosság száz százalékának tetszeni, ezért nyilvánvaló, hogy akiknek nem tetszenek, a fenti két érvet tudják majd előrántani. Nincs egyéb sajna a készleten, és nem is lesz.

És ha minden igaz, ez majd így mehet a végtelenségig.

Ezúttal szeretnék mindenkit megkérni, aki most a fenti két pont valamelyikét szajkózta és előre láthatóan 5-7 év múlva is újra ugyanezt fogja:

Tessék befogni a tisztelt pofátokat srácok! Akinek a nyílt, pofátlan korrupció mellett az az érve, hogy "há de azok is", meg hogy "ez a korrupció jó, mert, annak rossz, akit én utálok", annak kuss a neve egy normális demokráciában.

Takarodjon ki a közéletből, ahová akar, de az én levegőmet ne rontsa!

Megjelent egy kellemes cikkecske a reakción (Ha ősz, akkor tévéostrom), amely sokadszor igazolta, miért fontos, hogy az olvasó képben legyen alapvető manipulációs technikák dolgában, akár szándékosan, akár ösztönösen alkalmazza is azokat a szerző.

Az ominózus cikkecske első mondata így hangzik: „[e]zer szélsőbalos tüntető tombolt a BBC londoni központjának épületénél csütörtökön, mert ellenezték Nick Griffin szélsőjobbos parlamenti képviselő médiaszereplését”, majd így végződik: „[a] baloldal (...) inkább fasisztázik az utcákon”.

Nem tudom, miért van az az érzésem, hogy a szerző felháborodna (joggal), ha valaki ugyanígy összemosná a szélsőjobbot a komplett jobboldallal.

"Az MSZP csak akkor kér a hatalomból, ha a felelősséget is vállalni tudja."

No comment.

mavo: Tényleg zokogni tudnának, ha a blog törzsolvasóira gondolnak, és úgy érzik, ez a rakás ostoba, szélsőséges fasz lejáratja a magyar jobboldalt?
Tetszőleges szerző (mínusz Lolácska): Sajnos igen.
mavo: Köszönöm az interjút!

mavo: Bede úr, tényleg meg tud abból élni, hogy szimplán csak egy büdös tahó??
Bede Márton: Természetesen, és még büszke is vagyok rá.
mavo: Köszönöm az interjút!

Mint az köztudomású, pénteken este hét órától csendes tüntetés fog zajlani a Hősök terén „kétszer kettő az négy” jelszóval. Az MTI jelentése szerint a rendőrség nagy erőkkel fog felvonulni, mivel több magát nemzetinek nevező szervezet is ellentüntetést szervezett. A rendőrség szóvivője szerint már több transzparenst is engedélyeztettek, többek közt „aki számolásal tölti idejét/az nem szaporítja magyar nemzetét”, illetve „bús düledékeiden Husztnak romvára megállék/írta Kölcsey, és nem azt, hogy «úgy deriválnék»”.

Délelőtti sajtótájékoztatóján Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy — felesége és négy testőre kíséretében — maga is részt fog venni a tüntetésen egy „a szorzótábla a magyarság barátja” táblával.

A sajtótájékoztatót követően a felvonulást szervező civil szervezetek közülték, igen károsnak tartják Gyurcsány Ferenc részvételét. Mint egyikük kijelentette: „Gyurcsány lejáratja a kétszer kettő ügyét”. A tüntetést eddig támogató jobboldali és konzervatív egyesületek tovább mentek: „Gyurcsány várható megjelenése megrendítette hitünket abban, hogy kétszer kettő az négy. Jelenléte egyértelműen megkérdőjelezi a megmozdulás igazát, így kénytelenek vagyunk elismerni, kétszer kető nem négy, hanem inkább öt, de még az is lehetséges, hogy hat”.

1. Érdekes, hogy ilyesmiket írtam nemrég a Sólyom-cikkhez, csak a nagykövettel kapcsolatban fordítva: az itteni nagykövetnek én éjfélig adnék határidőt, hogy sértetlenül hazakotródjon régi koronázó városunkba, a híres-neves Bratislavába.

(Tehetetlen Dodó komment in: Breaking news: valami készül Komáromban, Reakció)

2. Most jól ki lehetne pellengérezni ezeket a mocskos náci homofób tótokat! A nagykövetségük még a homifelvonulást sem támogatja!!
Ezzel az indokkal biztosan könnyebben haza lehetne zavarni a nagykövetet, ez igazán rendkívül súlyos affér.

(Tehetetlen Dodó komment in: Háború, múzsák, hallgatás, Reakció)

Igazából nem nagyon zavarnának ezek a dolgok, ha nem lennének ennyire törvényszerűek.

Az utóbbi nagyjából egy évtizedben két ember halt meg Magyarországon, aki ennyire népszerű volt, és ami velük történt (természetesen) a haláluk után, az mindent tökéletesen ábrázol, ami itt folyik.

Azt hiszem, nem meglepő, ha elmondom, ez a két ember Hofi Géza és Cseh Tamás volt.

Akikben rengeteg közös volt. Mindketten akkor álltak pályájukra, amikor még javában az Átkos dúlt, és akár szeretjük ezt, akár nem, akármennyire is kritikusan álltak a Rendszerhez, akármennyire is kedveltük vagy nem kedveltük őket, mindketten inkább tartoztak a támogatott, mint a tűrt művészek közé. Mással nem tudom magyarázni, hogy ennyire ismertek voltak, ennyi fellépésük, ennyi felvételük volt. Az Átkosban.

Az is közös bennük, hogy a Magyar Nemzeti Oldal mindkettőjük esetében sikeresen meghatározta, hová tartoznak. Hofi elvágta magát, amikor kiejtette a száján, hogy Vitéz Kőbányai Horthy Miklós, onnan kezdve a valamikor a Magyar Nemzeti Oldal körében is népszerű humorista büdös komcsivá degradálódott, blog hozzászólásokból kellett mára megtudnom, hogy aki szerint Hofi vicces volt, az komonista.

Asszem, akkor én komonista vagyok.

Cseh Tamás szerencsésebb, őt szereti a Magyar Nemzeti Oldal, nem is kicsit, hanem annyira, hogy a temetése után nem sokkal, már rögzíti: Cseh Tamás a Magyar Nemzeti Oldal művésze. Fideszes, Orbánista, kinek hogy tetszik. Az Övék.

Akadékoskodó komcsik háboroghatnának, mi az, hogy Cseh Tamás nem Magyarország, hanem csak a Magyar Nemzeti Oldal művésze, de nincs igazuk. Magyaroroszág már régóta nem miénk együtt, közösen, hanem csak az Övék. A Magyar Nemzeti Oldalé, és senki másé. Extra Hungariam non est vita.

Néha nem értem, mi a faszt keresek még mindig ebben az országban.

Kezdem megszeretni én ezt a Konzervatóriumot (legszebb, amikor monrachista fikáz monarchistát): ha nem is rendszeresen, de hozza azt a megbízható hülyeség mennyiséget, amire a hozzám hasonló gonosz embereknek szüksége van.

A legújabb csodát ismét Megadja Gabesz szálította nekünk még két hónapja, már a címe is ott van a szeren: Ideológiák helyett. A rezsimorientált gondolkodás veszélyeiről.

 Akárhogy nézegetem ezt a tárgyat, a Konzervatórium örök gumicsontjának újabb rágcsálása az egész. Megértem egyébként, Megadja saját maga ismeri el, hogy „[a] modernség beköszöntével a vallásoknak a világ problémáira adott válaszai már nem voltak elégségesek, így újszerű, más magyarázatokhoz és megoldásokhoz folyamodtak helyettük”. Én ezt magyarra úgy fordítanám, a vallás, mit olyan megszűnt a világ létének, működésének és okának magyarázata lenni. Továbbá ez akkor és ott európai biznisz volt csupán.

Valódi magyar konzervatív számára (értsd: vallásos, de legalábbis iszonyatosan tiszteli a vallás[oka]t) ez elég konkrétan a kulimász maga. Olyasvalamiben hisz, amiről valahol maga is elismeri, hogy hát annyira nem adja meg a válaszokat a világ nagy kérdéseire, és mégis valahogy be kell láttatnia legalább magával, hogy a vallás az valamiért jobb, mint az „ideológiák”, amik úgymond a modernizmus óta jelentek meg ,és a vallás szerepét próbálnák betölteni.

Legfőbb érve a következő: „[m]íg a vallásnak - e sorok írója mélységesen Nyugat-soviniszta, így elsősorban a keresztény vallásra gondol - átfogó világnézete van, addig az ideológiáknak ilyen sosem lehet [...] míg a vallásos magyarázatok átfogóak, kimerítőek, és tételei a minket körülvevő világra mint olyanra érvényesek, addig bizonyos egyedi, nehéz helyzetekben nem adnak rögtön kielégítő választ. A vallás türelemre, engedelmességre int, az ideológiák viszont bizonyos aktuális problémákra azonnali megoldásokat kínálnak. De hosszú távon már nem képesek ilyesmire. A szekularizált Európa inkább utóbbiakat, az ideológiákat választotta. Tegyük hozzá, ez meg is pecsételte sorsát az utóbbi kétszáz évben”.

Érted? Európa elhagyta a vallást, holmi ideológiákat választott helyette, és ettől egyből szar lett neki. A minimum, hogy ez az állítás megkérdőjelezhető. Nem hinném, hogy tiszta szívvel merném a XVIII-XIX század előtti Európát akár jobbnak, akár békésebbnek, akár fejlettebbnek nevezni. Ha pedig kizárólag a saját koromat veszem alapul, kétlem, hogy a bármely azt megelőző kornban szívesebben élnék.

Oké, ez szubjektív. Ami előtte van, az kevésbé. Pláne, ha összedolgozom a cikk végén található megoldással, miszerint „vissza kell adni a szubszidiaritás gondolata nyomán az »embereknek«, kisközösségeknek azt az autoritást, amitől megfosztották őket. Hogy a családok, a kisközösségek, az egyházak jelentsék elsősorban a tekintélyt, és ne az állam hatalma. E kisközösségeknek együtt, politikai közösséget alkotva kell létrehozniuk a közjót - mely fogalmat szintén vissza kell helyezni az őt megillető helyére”.

Megadja saját bevallása szerint is minden esetben a keresztény vallásra gondol, ha vallást ír. Nem olyan nagy csoda ez, vélhetően papa-mama nem a Koránt olvasgatta fel neki, de van egy olyan tippem, hogy nem is a Tipitakát.

Lépjünk vissza odáig, hogy „a vallásos magyarázatok átfogóak, kimerítőek, és tételei a minket körülvevő világra mint olyanra érvényesek”. Azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatnom, hogy ez kizárólag akkor jelent bármiféle pluszt a lenézett ideológiákkal szemben, ha ezek a magyarázatok valóban megálják a helyüket, és tételei a világra valóban érvényesek.

Nem szeretnék vitába bonyolódni olyan alaptételek dolgában, mint hogy a Biblia leírása szerint valóban a Nap kering a Föld körül, és hogy azt ezt tagadóknak randa sorsa volt egy időben.

Sokkal nagyobb probléma az, hogy Megadja már akkor helytelenül gondolkodik, amikor egy vallásról beszél. Ugyanis rengeteg van. Oké, ha csak a legelterjedtebeket, veszem, akkor is bő fél tucat.

És ami a szomorú, hogy ezek a vallások nem értenek egyet. Nem incifinci apróságokban, hanem perdöntő dolgokban, a világ nagy kérdéseiben. Szerintem meglehetősen nem mindegy, van-e Pokol és Mennyország, vagy nincs, hogy a világ teknősháton van-e, vagy a semmin a szférák alatt, hogy Jézus isten-e vagy ember, és egyáltalán: hogy hány isten van igazából.

De ha már az is szóba került, hogy a vallás az egyes ember életét hogyan bírja irányítani, akkor meg az olyan dettó nem lényegtelen dolgok jönnek szóba, hogy hány nejed lehet, hol és hányszor imádkozz, mit ehetsz, mit ihatsz, milyen ruhát viselhetsz, és hogy miként viselkedj a hitetlenekkel.

Mindezekben a kérdésekben a világvallások közt mély szakadékok vannak. Persze értem én, hogy Megadja Gábor, mint hívő keresztény leszarja, hogy a hinduk szerint hány ezer isten van, és hogy hánymillió évenként kezdődik az egész kibaszott körforgás elölről, vagy hogy ehetünk-e disznót, ihatunk-e bort, ám ezek az elvek emberek milliárdjainak életét határozzák meg.

És ezeknek az embereknek nem kis hányada, ha tudná, hogy kicsoda  Megadja Gábor, egy hitetlen köcsögnek tartaná.

január 1.: 1919-ben a csehszlovákok akkor vették el tőlünk Pozsonyt, ne kelljen magyaráznom.

január 2.: 1919-ben Pozsony második napja csehszlovák kézen, 2001-ben meghalt Zámbó Jimmy, hadd ne kelljen egy szlovák fejét nézegetni gyásznapon.

január 3.: 1942-ben e napon született Sólyom László, akit a szlovákok kitiltottak, ha ilyenkor jön egy tót, az tudatos provokáció.

január 4.: 1945-ben ezen a napon bombázták a britek Győrt, 1813-ban ezen a napon született Alexander von Bach, a róla elnevezett korszak belügyminisztere, egyik sem örömünnep.

január 5.: 1849-ben Windisch-Grätz elfoglalta Budát, csak provokálni jöhet a tót.

január 6.: 1978-ban visszajött a Szent Korona.

január 7.: 1764, a Madéfalvi veszedelem, 200 székely lemészárlása.

január 8.: 1849. megkezdődik Nagyenyed ostroma, aminek a végén kiirtják a város lakosságát.

január 9.: a mártírok napja (na jó, Panamában, de akkor is).

január 10.: 1946-ban Bárdossy kivégzése, és 1913-ban megszületett Guszták Husák.

január 11.: 1919-ben Erdélyt Romániához csatolják.

január 12.: 1850-ben Horvátországhoz csatolják Fiumét, 1942-ben a 2. Magyar Hadsereg megsemmisül. Ja, és 1976-ban meghal Agatha Christie, az se olyan nagy boldogság.

január 13.: már eleve tizenharmadika.

január 14.: 1688-ban a sógorok elfogalják Munkácsot, 1945-ben a németek felrobbantják a Horthy Miklós hidat, 1301-ben meghal III. András, és ezzel kihal az Árpád-ház.

január 15.: második napja, hogy kihalt az Árpád-ház.

január 16.: 1945-ben a németek felrobbantják a Ferencz József hidat.

január 17.: 1468-ban meghalt Szkander bég a törökverő nemzeti hős.

január 18.: 1949-ben a románok elfoglalják Nagyanyedet és kiirtják lakosságát, 1919-ben megnyitják a béketárgyalásokat, amelyek során Magyarország elveszíti területeinek kétharmadát, 1945-ben a németek felrobbantják az Erzsébet hidat.

január 19.: 1901-ben megalakul a Magyar Labdarúgó Szövetség. 1919-ben a ventvidék elszakad Magyarországtól.

január 20.: 1945-ben Magyarország kapitulációja.

január 21.: 1531-ben a Visegrádi fegyverszüneti találkozón hivatalosan is három részre szakad Magyarország, 1949-ben Bem súlyos veresége Puchtól Nagyszebennél.

január 22.: 1710-ben Rákóczi veszít Romhánynál.

január 23.: 1867-ben feloszlatják az olaszországi magyar légiót, 1945-ben elhagyja Magyarországot az Aranyvonat a Nemzeti Bank aranyával és a Corvinákkal

január 24.: ilyenkor inkább Ján Kollár 1852-es halálát ünnepelnénk.

január 25.: 2004-ben meghalt Fehér Miki.

január 26.: a karlócai béke, Thökölyt száműzik

január 27.: 1860. Bolyai, 1919. Ady, 1945 Szerb Antal halála.

január 28.: 1876-ban meghal a Haza Bölcse.

A reakción - írtam már a véleményem - egy csomó sznob zavaros fejű libbancs kommentel (kevés kivétellel). Nagy arccal lenéznek mindenkit és világos tényszerű érvelés helyett, ködös semmit nem mondó kommentekkel bombázzák egymást. Párszor belenéztem, de el ment a kedvem.

(Tündér Lala komment, in: Nincs humorunk és még a Google-t sem használjuk - kritikák, vélemények)

Minapi bejegyzésem előtt valamikor már láttam és most újra rábukkantam egy blogbejegyzésre, ami tökéletes illusztrációja annak, amit leírtam. A rendkívül bő lére eresztett, teljesen fals „elemzésre” ráhegesztett, nem kicsit kusza bejegyzés (a végén már Adytól Eörsi Mátyásig minden benne van a Fradi levesben) lényege igazából ennyi:

„Magyarellenes, ami miatt egy normális országban Spirónak emigrálni kellene, hiszen Amerikában, fejlettebb szellemű országokban annyian bojkottálnák a műveit, hogy nem lenne rá fizetőképes kereslet”

A teljesség kedvéért hozzá kell tennem: Vonnegut sem örvend(ett) hazájában teljes népszerűségnek, ott is vannak idióták, ennek ellenére (a pár elmebeteget leszámítva) természetesen szóba sem került műveinek országos bojkottja. Pedig a valahol van erős patriotizmus, az az Amerika Egyesült Államok.

Egyre jobban érdekel, hogy ha a hazánkban (és Amerikában is) rendkívül népszerű Kurt Vonnegut Jr. nevű író mondjuk ide születik, és ezen egyszerű okból kifolyólag nem az amerikai himnuszról írja azokat a nagyon vicceseket, és nem az egyébként győztes amerikai hadseregről írja azokat a szintén fenemód vicceseket, hanem a magyar himnuszról és mondjuk a doni hadseregről, akkor ugyanilyen népszerű-e lenne. Nem, nem Amerikában. Itt.

Wisconsinban egy idióta apuka imádsággal óhajtotta gyógyítani lánya betegségét. Mint utólag kiderült, a lányának mezei cukorbetegsége volt, amivel egész jól el lehet éldegélni — persze csak akkor, ha a cukorbeteget elviszik orvoshoz, az diagnosztizálja a cukorbetegséget, és azt kezelik, ahogy kell.

Ha túllépünk azon, hogy apuka és anyuka simán megérdemli, ha kapnak 25 évet, arról is szól, ha van Isten, ilyenkor mit csinál.

Ó, persze, Isten akarata kifürkészhetetlen, meg minden, de nekem senki sem mondja, hogy az az Isten nem szörnyeteg, aki hagyja buzgó hívei lányát megdögleni egy picsaegyszerűen kezelhető betegségben.

Aki nem tudta, az most tudni fogja, nem csak közéleti nyammogásaim vannak énnekem, hanem amolyan egyebek is, külön sublótban, senki sem érti, senki sem olvassa, jól van az úgy, azt csak magamnak írom igazán. Titkok vannak benne, az én titkaim, senki máséi, ne kutakodj. Megszentelt föld az, az enyém, ott áll az én oltáram. Az Úr kezétől áldottak az ő titkai, és átkozottak hetedíziglen, ámen.

Egy szombat tizenharmadikai délelőtt alkalmából rittyentettem egy kis mélyszántást oldalasról, Keneallyről, meg ilyenekről, elmúlt egy hónapja, mire ráakadt egy droid és belekérdezett erőst: zsidó-e vagy.

Talán az azért nem titok, hogy szeretek zabálni, meg inni, meg írni, meg olvasni, vannak ilyen emberek, nem csak én vagyok, és sokakkal együtt sajnos meg vagyok átkozva pár áldással, köztük van például, hogy nagy százalékban kiszúrom, ha valami jól vagy rosszul van megírva. Leszarom én akár a történetet is, ha jól ír valaki, kinyerem a mondatok és a szavak tüzes, életet adó mérgét, égeti a nyelvemet, és élvezem, önkínzás vagy nem az. Rohadék, milyen jól ír, hogy dögölne meg; megdöglött? remélem, pokolban ég.

Különös aspektusa az irodalomnak, ha egy írás kapcsán a származásodat firtatják, csak mert a Schindler bárkája írójáról azt írom, hogy jól ír, és a műről magáról, hogy jól van megírva. Még azt a szót sem írtam le, hogy holokauszt. Azt se, hogy zsidó, meg azt se, hogy náci, meg ilyenek. Irodalomról írtam, írásról, meg arról a kurva sóról, amit nem találtam, pedig kurvára meg akartam sózni azt a kurva oldalast.

Zsidó-e vagy.

Tóta írt egy jót arról, hogy a nemzetet önmagával önazonosító nemzeti oldal mennyire el van tévedve, de időnként úgy érzem, a helyzet még annál is rosszabb.

Rengeteg nemzeti érzelmű önkifejezővel futottam össze online az évek során, és bizony, az esetek feltűnően magas hányadában került elő a kérdés, hogy zsidó-e vagyok. Hogy full őszinte legyek, tudja a faszom. Akár lehetnék is. Miért is ne? Az, hogy szőke, kékszemű gyerek voltam úgy tízéves koromig, nem tartom a szombatot, szeretem a szalonnát, az oldalast, meg a barackos csirkét, még nem jelenti azt, hogy ne lehetnék zsidó. Hoppá, például utálom a vért az ételekben, na az teljesen zsidós.

És különben is: mi változna, ha zsidó lennék? Jobban mondva, ha zsidó lennék, és tudnék is róla. Szinte semmi.

Ettől még a kérdés maga örök talány számomra. Ó, persze, értem én: nem egyezik a véleményünk az élet alapvető dolgaiban, tehát nem vagyok magyar, mert a magyarok egyetértenek mindenben, ha meg nem vagyok magyar, akkor mi más? Valamiért van iksz ezer vagy százezezer, vagy nem tudom mennyi magyar ember, akinek sorskérdés, hogy ő magyar, és sorskérdés, hogy ki zsidó és ki nem. Aki nem hisz a sumimogyizmusban, vagy a Szent Korona-tanban, vagy Fehérlófiában, vagy a rugós nyalókában, az zsidó. Vagy ha nem, hát zsidóbérenc. Ez egy ultima ráció.

A vonal túloldalán ott vagyok én, aki nem abban hiszek, amiben ő, és érvelnék, meg mit tudom én. De nem lehet igazam, mert az azt jelenti, hogy az életét vezérlő eszmék hazugságok, hogy nem jobb másoknál. Sőt igen: hogy lúzer.

De ez nem lehet! Annak kell lennie, hogy én odaát hazudok. Szándékosan. Meg akarom téveszteni, leterelni a helyes ösvényről, hogy sorvadjon a magyarsága, hogy elvehessem tőle a termőföldet, hogy elvegyem az ő magyar Jézusát, hogy kifacsarjam a lelkét és utána mocskos ezüstökért odaadjam a Sátánnak.

Vagy ő lúzer, vagy én vagyok zsidó. Ez a kérdés, válasszatok! És ő választ.

Zsidó-e vagy?

Ha neked az kell ...

Tegnap (meglehetősen aljas módon) azzal vádoltak, hogy túl sok konzevatóriumot olvasok. És mindezt csak azért, mert morogtam pár szót arról, hogy a szélsőjobboldalnak tulajdonított pár nem annyira jó dolog a szélsőbaloldaltól sem áll messze.

Aztán mert kint volt Index főoldalon, hát belekukantottam egy konzervatóriumos postba, és látám, hogy egész jó, meg egész vicces is. Mivel peniglen a konzervatóriumot eddig már csak azért se olvasgattam, mert iszonyatul kibaszott komolyan bírnak tárgyalni iszonyatul kibaszott érdektelen és röhejes témákat, így aztán ráböktem oldalt a kiemeltek közül arra, amiről nem tudtam eldönteni, hogy akkor az egy Che paródia-e, avagy sem-e.

Nem kellett volna.

- a többiek -

Ha a munkáspárt (vagy amelyik darabja amilyen néven fut mostanság) vezetői nem lennének azok az ostoba komancsok, amilyen szinte tényleg csak egy par excellence komancs  (vagy faszista) tud lenni default, akkor már rég kiprojektálhattak volna egy kis darabot magukból (valami jó kizárásos hecc kíséretében, hogy hitelesnek látsszon), ami vihette volna a nemzetiszocialista vonalat — most az lehetne a jobbik helyén, szólíthatnák őt úgy, Magyar Nemzeti Szocialista Párt.

Na jó, vicceltem. Ami meglepő, mert mostanság egyre kevésbé tudok viceseket írni.  Sőt, végül még savazni is elmentem, és a bajuszhoz raktam az ikszet. Nem én voltam az egyetlen.

Közhely, hogy Magyarországon idióta módon értelmezik bal és jobboldal kérdését, teljesen jellemző, hogy amikor a Konzervatóriumon közöltem, hogy jobboldali-liberális vagyok, akkor kiröhögtek az őslakosok. Mert valamiért rögzült, hogy a jobboldali az konzervatív,  aki konzervatív az meg vallásos, vagy legalábbis ájultan tiszteli a vallásokat (Mi van a dobozban), és aki nem így gondolja, az hülye, esetleg nem létezik. Nem viccelek, a nagy gabrilo saját kezűleg jelentette ki, hogy ilyen állat márpedig nem létezik, és ő már csak tudja, de most már én is bevallhatom, a negyvenkettedik dimenzióból írogatok ide hébe-hóba. Ez van srácok.

Az igazság az, hogy ha Magyarországon valakit Bedének hívnak, azzal már eleve baj van, gondoljunk csak a méltán népszerűtlen bíróra, akivel eddig legalább hattal több labdarúgó klubnak van baja, mint amennyinek életében mérkőzést vezetett.

Na de a Márton, az talán nem.

Sajnos de. Itt van ez a Talmácsi-ügy, ugye. Hogy egyoldalúan szakított a Balatonringgel. Nem vártam, hogy Bede Márton elfogulatlan lesz, ő már egyszer letette a voksot Talmácsi ellenében, és akkor úgy-ahogy de volt igazsága, ha másban, abban mindenképpen, hogy harminc éves korához közeledve a 125-ösök közt lenni nem volt nagy karrier. Az, hogy Talmácsi eleve későn került úgy egyáltalán a kategóriába, és sokáig teljesen ismeretlenül és esélytelenül kínlódott szar motorokon, az ugyan árnyalna az ilyen következtetéseken, ám ahhoz figyelembe kellene venni ezt a tényt, de az láthatóan nem Bede Márton szakterülete.

Most ismét nekiment, illetve a menedzserének, hogy ugyan már, miért állnak neki szőrözni, hogy „jogi csűrés csavarással” jönnek elő, estébé.

Bede Márton elbeszélgetett a spanyol főnökkel, aki egy sportlegenda, érzékletesen leírja, az milyen tanácstalan és elkeseredett, hogy ezek a gonosz emberek csak úgy hipp-hopp felrúgták a szerződést a sportlegendával, Talmácsi nem is beszél szegény sportlegendával, csak a menedzsere, és a sportlegenda a végén úgy búcsúzik el az Index szerkesztőségének egyetlen spanyolul értő emberétől, hogy „ölellek”.

Szívszorító. Majdnem bőgtem.

Nem tudom, mikor vagyok jóindulatúbb: akkor, ha feltételezem, hogy Bede Márton szakújságíró beszélt vagy Talmácsival, vagy a menedzserével, vagy mindkettejükkel, és mégsem próbálta megjeleníteni az álláspontjukat, vagy ha azt, hogy egyáltalán nem kérdezte meg egyiküket sem.

Ráadásul ez nem oszt és nem szoroz, a tények sokkal inkább.

Az a meccs ugyanis legfőképpen arról szólt, hogy kitúrják az Aspar-Balatonring-Talmácsi meccsből Talmácsi menedzserét (ami mostanra egy cég), aki akkor is Talmácsi mellett volt, amikor a jóságos Aspar sportlegenda nem. Persze Bede majdnem ki is mondta: mi az, hogy Talmácsinak menedszere van? Egyrészt szar a menedzsere — minden bizonnyal ezért került kétszer is bajnokesélyes csapathoz korábban —, másrészt erre nincs is szüksége, mert a csapat, aminél versenyez, annak ő az alkalmazottja, és ne pofázzon, hanem dolgozzon. És hogy mi az, hogy Talmácsiék médiajogokat akarnak, fúj. Holott ő maga háborgott korábban, mert Talmácsiék éltek ezzel — vagyis pénzt kértek az interjúkért —, hogy az milyen észak-koreai stílus. Ha kihasználták, akkor pedig  volt médiajoguk, de ez akkor nem érdekes, ha le kell baszni őket, hogy minek akarnak egyáltalán, kis halak ők. Nos, ha volt joguk, és jóindulatúan azt mondjuk, Bede legalább akkor nem tévedett, amikor azt állította, médiajogon csak Schumacherekkel meg Beckhamekkel osztozik az alkalmazó klub: akkor Talmácsi ilyen szempontból egy Schumacher volt.

Azonban most történet valami. Talmácsi helyett ugye szerződtettek egy fiatalembert,  aki aztán végleg biztosan nem Schumacher, és az ő menedzsmentjével is baja van a sportlegendának. Magyarul nem akarják, hogy legyen neki saját menedzsmentje.

Nahát, hogy mik vannak. Az élet tele különös véletlenekkel.

Itt az ideje, hogy valami jó is szóba kerüljön. Kezdjük egy videóval, ami azt mutatja, hogy a reklám is szakma, lehet jól művelni, ne feledjük pár óra telt el csak a Garros döntő után, és már fenn volt a youtube-on:

 Igen, Federer megnyerte a tizennegyediket, méghozzá a Garrost, ami miatt sokan fanyalogtak, hogy de hát azt nem. Persze továbbra is fognak fanyalogni, mert Nadal már korábban kiesett, és hát úgy az nem ér. Különösebben nem érdekel, Sampras sem mindig Agassi ellen nyerte a finálékat, mégsem mondjuk, hogy ez vagy az a Wimbi nem ér. Pláne, hogy a Maestro nem csak úgy odakocogott a döntőbe és zsebrevágta a kupát. Aki látta, hogyan kerekedett felül az elődöntőben Juan Manuel del Potrón (vagy korábban Haason), az tudja, miről beszélek.

Lehet utálni, meg lehet szeretni Federert, de egy biztos: ha nála valahol ott belül átvált egy kapcsoló, akkor harangoztak az ellenfélnek. Potro egyszerűen félelmetesen teljesített mintegy két órán keresztül, az első szerváit olyan nyolcvan százalék körül hozta, ami valami elképesztően jó arány, de ez nem is annyira érdekes: játszani is jól játszott, nem tudom, kit nem vert volna meg aznap este. Illetve tudom. A másodikat valahogy összevakarta Federer, de a harmadikban Potro egyszerűen lealázta, a szet végén lehetett látni, hogy a Maestro tanácstalan, melléütött labdáknak, óvodás szintű első szervákat adott, és egyébként is jóformán csak ténfergett. A negyedik elején sem sokon múlt, hogy bukja az első adogatójátékát.

Aztán váltott a kapcsoló. Nem, szó nincs róla, hogy ő kezdte volna el alázni az ellenfelet. De csak azért nem, mert pár hibát leszámítva Potro továbbra kiváló volt. Egy ideig a szervái is ugyanolyan jól mentek, mint addig, csak éppen elkezdtek jönni visszafelé, és egyre többször lett belőlük hosszabb labdamenet, amiket túl gyakran nyert a másik csávó. Ami törvényszerűen azt jelentette, hogy Potro kénytelen még erősebben, még jobban kihelyezve adogatni, hogy ez ne következzen be. Az pedig maga az út a hibákhoz, az elrontott első adogatásokhoz és a kétséges másodikakhoz. Meg is történt.

Teljesen mellékesen a Maestro megmutatta, milyen, ha játszik. Demoralizáló lehetett ott a túloldalon, és Potro szaporodó hibái azt mutatták, az is volt. Jellemző eset, hogy Federer viszonylag rövid időn belül kétszer is rövidített tenyérrel, és Potro elsőre még odasprintelt, belepiszkált valahogy, de a másodiknál már megállt félúton.

Pont ez Federer játékának a szépsége: kiszámíthatóan kiszámíthatatalan. Nem két mérkőzést néztem meg életemben, de a játékát ennyire váltogató embert keveset láttam. Talán Sampras volt még, csak az ő fonákja egy kicsit kevésbé volt jó, igaz, cserébe a csak a tenyereséből is elélhetett volna, mert abba gonosz plasztikai sebészek egy ágyút ültettek bele. Hogy miért kiszámíthatóan kiszámíthatatlan? Nem paradoxon. Aki sokat látott tőle, az tudja, szívesen üt a keresztbe mozgó játékos helyére, ahonnan az jött. Meg azt is tudja, hogy hányszor ütötte vissza a labdát, ahová az előbb, miközben az ellenfél már felkészült az oldalváltásra, helyezkedett is rá, és ha kis balszerencséje van, hát csak nézheti, hogy a labda szine pontosan ugyanott pattan fel, mint az előbb, amikor még számított rá, csak éppen most akadálytalanul elpattog valamelyik palánkig.

Sokaktól hallottam, unalmasan játszik, és soha nem értettem őket. Ha van valaki, ai folyton játszik a tempóval, az oldalváltásokkal, és az erővel, az pont ő. Mi lehet ennél érdekesebb, változatosabb?

Mindenki tudja, hogy így lesz. Mindenki tudja, hogy egyszer csak rövidít egyet, amit tízből ötször nem ér el senki, négyszer talán a hálóba bírja valahogy piszkálni, de csak egyszer adja vissza jól, és mégis megcsinálja tizenegyedszerre is. Mindenki tudja, hogy másodikból is képes ászt ütni, mindenki tudja, hogy úgyis a folyosó mellett kívülről befelé eltekerve fog elütni, ha bután a hálóhoz merészkedik ellene valaki, esetleg valamelyik sarokba emel mellette, vagy átlósan leteszi cipő mellé két méterre, hogy pont ne lehessen elérni, és mégis megcsinálja.

Talán mert zseni, azért.

A nap száma a tizennégy, ezt ne feledje senki! És azt sem, hogy talán lesz egy olyan nap, amelyiké pedig a tizenöt lesz.

Mert nekem igazából fingom se.

Elhiszem, hogy ciki, meg hogy az ilyen (mint én) utána ne ugasson bele, de jelzem, amúgy sem ugatnék, mert ez nem majomházi választás, illetve majomházi, csak ez a brüsszeli Majomházba küld majd embereket politikusokat.

A maszopra ugye savazzon akinek egynél több szülőanyja van, és persze fidi dettó. A szadesz értékelhetetlen hogyishívjákká alakult át, én kedveltem régebben Fodort, de hogy pártelnöknek lószar, az tuti. A Klón klónját se imádtam, de Fodornál ő is talán jobb volt.

A madöf majdnem jó lenne, ha nem amortizálnák le magukat kizárósdival, képviselővásárlósdival, meg szegény Habsburg Györggyel, akinek egyébként a papája jó arc volt.

A Jobbik volna még ugye, de ne kelljen magyaráznom, miért nem voksolok egy olyan pártra, amelyik egyrészt nagy nyilvánosság előtt nácul (káinfó), másrészt nagy nyilvánosság előtt vág ártatlan pofákat, hogy á, ő nem nácul. Nagyon az a gyanúm, hogy a Jobbik igazából Kiss Endre Farkasból áll — plusz mindnyájunk édi Morva Krisztinkéje.

Jelzem, OVB elmehet mamájába, mi az, hogy nem lehet a Jobbik szlogenjét használni? Azzal nem az a baj, hogy Magyarország a magyaroké. Hát kié a faszomé lenne? Pont az a baj vele, hogy a Jobbik nem tart egyes magyarokat magyarnak.

Az az érzésem, a vasárnapot otthon töltöm. Kéne az a fehér kocka, akkor elmennék.

Semmi extra nem történt, Kenedi János nyert egy perecskét az Állam ellen.

A történet a múltba vész: belügyeseinek nem akartak megmutatni pár titkos aktát, majd amikor ilyen meg olyan bíróságok úgy döntöttek, mégis kéne, mert izé, meg nyilvánosság, meg minden, akkor ők hősiesen továbbra sem adták át. A végén már csak egy dokumentum maradt, de azt nagyon nem akarták átadni, a strasbourgi döntés most erről szól.

Adja magát az indoklás: pesze, a komcsik nem engedik kiszivárogni a múltat.

A szomorú, hogy nem csak ők. Az eset kezdetekor már az úgynevezett polgári kormány őrködött a titkok felett, a polgári kormány belügyminisztériuma szart magasról kétezerben a bíróság ítéletére, és így tovább. Tényleg érdekel, kinek lenne érdeke a komcsik titkait kiadni, ha nem nekik?

Aztán ha azt mondod, ezek sem különbek, hát komcsibérenc vagy.