Eredetileg Feri blogjából és Viki vendégkönyvéből akartam csipegetni pár drágajóságos miniszterelnökurasat, meg pár amocsokellenzéket és akomcsikormányosat, de az élet keresztülhúzta.

Mert Feri blogján ütős dolog fogadott.

A Feri úgy tűnik, elkezdte Márait is kifogni a jobbódal szekeréből, ráadásul — nyilvánvalóan tudatosan — hazaszeretetről és a hazáról szóló igéket választott.

Konkrétan ezzel semmi gond nincs, mondhatni szíve joga, mert ebből két dolog esik le futtából a közmagyarnak, ami három, ha ebből kettő triviális is. Az első az, hogy a Feri tud olvasni. Azt hinnénk, ez nem egy etwas, pedig az, ha valakit érdekel, egyszer majd elmesélem. A második, hogy akár Márait is, mert az nem A Polgárok kiváltsága.

A harmadik konklúzió az, hogy mint sejdítettem, kezdi visszaráncigálni a népnemzeti oldal egyik ikonját, akit Azok lenyúltak Tőlünk. Meg még valami, de erről később, pont azért, mert az a lényeg.

Na bumm. Sőt: és? A választások alkalmával ezt már eljátszották Feriék — több-kevesebb sikerrel.

Az a baj vele, hogy innen nézve ez erőlködés. De ne legyen igazam. Noch dazu a Fidi-fanok nem, a kurucosok meg pláne nem fogják ettől megszeretni a Ferit, hanem azt mondják, amit én, hogy ez átlátszó erőlködés.

De jöjjön a feketeleves!

Mert az oké, hogy idézi, meg oké, hogy haza meg hazaszeretet százezredjére, de köríti, s annak fényében már valóban átlátszó. Sőt: kimondottan szar.

Mert azzal vezeti fel nemzetünk önkéntes Ferije, hogy „[e]lmélkedés és tanulság okán küldöm mindenkinek. És – némiképp célzatosan – hangoskodó barátaimnak.”

Segítek, ez még nem Márai, ez a Feri maga. Az ecceri idejáró, ha vájt a füle — és miért ne lenne az — tudja, hová ment a bökés.

Aztán jön, aminek jönnie kell:

„Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered.”

Továbbá:

„Mindegy, kik beszélnek hazád nevében. Mindegy az is, mit mondanak azok, akik jogosultnak hiszik magukat, a haza nevében beszélni.”

Furcsa mód igaz jellegű mondatok ezek, csak így, ezzel a felvezetéssel már szarok, pláne, hogy ezen a blogon nyilvánvalóan a Mieinknek üzeni a MinEln., akik félszavakkal is tudnak orbánozni, sőt, elengedett kézzel, akár, mert nagyon ügyesek, és nagyon szeretik a Miniszterelnököt. Mármint a Miénket és nem az Azokét.

Mert — mondjuk ki nyíltan — itt és most kiderült, a Feri bármit felhasznál a mutogatáshoz, legalábbis — sajnos— nekem ez a konklúzióm. Persze, politikus, és tulajdonképpen ez a dolga, de nekem nem hogy kezd tele lenni a folyamatos Amoda mutogatásból, konkrétan jó ideje tele van vele.

Volt egy Négyzetgyök ötszázhuszonkilenc muhahánk, meg egy Évérétékelő muhahánk, és kölcsönösen mutogattak egymásra, ahogy kell. Csak azokban többé kevésbé a saját ujjukat használták a nemes célra.

Most mondjam azt, aszonta a Feri, dógozni fognak? Meg reform, hogy bassz szájba, s nem a mutogatás, hogy de Azok hű de rosszak. Mert ez itt nem reform, hanem a jól megszokott mutogatás, amivel jottányit nem jut előbbre semmi. Tényleg nem tetszik ezt tudni, drága jó üngyülübüngyülü Feri, tényleg?

Ismétlem: ez így nem refom, bazdmeg Feri. Sokkal inkább egy méretes lófasz, amit Amazok szájába próbálsz beleerőltetni. Ez konkrétan az az árokásás, amiről hablatyolni szoktatok, hogy Azok ássák az árkot, amit ti úgy meg úgy temetnétek. Hogyne! Így: ki a földet az árokból, hátha attól kisebb lesz. Jó, nem vonod ki a Nemzetből őket, de mutogatsz bazmeg, mint a kisiskolás, hogy tantó néni, Az volt, nem én. És mint tudjuk, mutogatni nem illik. Neked se. Még így, kisujjat eltartva a la Fülig di St. James, így se.

Sőt: így, pipiskedve, sunyin Márai mögé bújva igazán ocsmány. Ugyanaz a mondassuk ki a nemzet nagyjaival, hogy Azok szemetek, mint amit Azok csinálnak, márpedig ha így van, akkor szemernyivel nem teccik különbnek lenni Azoknál — csak akkor meg mire a nagy arc, hogy mi jobbak vagyunk, mint Azok.

Mert ez is a mell döngetése — borivás, vízprédikálás — és mutogatás ám.

Meg azért se jó módszer Ferikém, mert akkor Azok visszamutogatnak és megy tovább a mutogatás bazmeg, és ilyenek után nulla jogod lesz azt mondani, hogy de mer ők.

Lófaszt, mert ti is.

És megint visszajutottunk a nagyfiúk szeméből lógó gerendákhoz, és megint nem tudom ennek miért kellene seggemet földhöz verve örülnöm.