Pont.

Most már ideje kimondani, hogy ti úgynevezett liberálisok buta seggek vagytok. Tóta W. szójárásával élve gombák.

Eleve tapasztalati tény (persze azon a közismert tényen felül, hogy az úgynevezett baloldaliság és az úgynevezett liberalizmus értelmetlen hülyeségek), hogy ti úgynevezett liberálisok egyben mind automatikusan úgynevezett balliberálisok vagytok.

Néha sajnállak titeket, szerencsétlen kis korcsok, mennyire nem tudjátok mennyivel könnyebb az életünk nekünk, nem liberális polgároknak. Például sokfélék vagyunk. Persze ezt a tifélétek ki akarja használni, és próbálnak beférkőzni közénk alattomosan hazudva, de mi kacagva, ellenszélben is megismerjük a fajtátokat. Nem átallják liberális létükre jobboldalinak hazudni magukat. Holott igaziból balliberálisok. Vakondokok! Amit már onnan is tudunk, hogy azt hazudják magukról, hogy nem azok. Na ezeknek fog majd Lucifer olyan lángokat fog biztosítani a pokol bugyraiban, amelyekről táblácska fogja hirdetni csak nekik, hogy hidegek a lángok, és akkor majd utólag elgondolkodhatnak azon, jó ötlet volt-e mindenféle alamuszi marhasággal leplezni balliberális, élősködő voltukat. És a kutya nem fog ezekért az áljobboldaliakért sírni, kiérdemelték a sorsukat, amikor azt hitték, közel sorolhatják magukat a rendes emberekhez.

Így írunk ti

Semmi kétségem afelől, hogy konzervatívok vagytok, hiszen ti magatok mondjátok magatokat annak, sőt, büszkék vagytok rá. Most kellene jönnie a rizsának arról, hogy vannak konzervatív ismerőseim, akiket nem utálok úgy, mint a szart „akikkel noha nem értek egyet szinte semmiben, mégsem venném őket egy kalap alá”, meg arról, hogy akkor az ún. konzervatívokat hogyan lehetne szétválogatni autentikus konzervatívokra és képmutatókra, de nem teszem.

Több oka is van ennek. Először is az, hogy liberálisnak gondolom magamat, ezért úgy tartom, mindaddig morzsás szarvú szapirtyónak kell tekintenem valakit, aki morzsás szarvú szapirtyónak vallja magát, amíg elég alapos nem lesz a gyanú, hogy valójában nem morzsás szarvú szapirtyó, hanem valami más.

Továbbá liberálisként nem általánosítok. Teszem azt a sajtkészítők nem mindannyian idvezülnek, ámde nem is en bloc húznak kénköves üstben feredezni a Pokol Urának csarnokaiba. Ottan van a Svájci Néger, aki a republikánus párt színeiben indult, aztán kormányzóként olyan intézkedéseket hozott, amelyekről itten minálunk a liberálisok legfeljebb álmodnak. Továbbá a konzervatívok azok nem mind ántiszemiták, faszisták, meg pedokatolikusok. Cserébe van egy olyan rossz hírem, hogy a konzervatívok között is vannak buzik, alkoholisták, kábítószer fogyasztók, tolvajok, rablók és gyilkosok is. Ahogyan a liberálisok között is, na bumm.

Így írtok én

Szerencsére ti nem ilyenek vagytok. Ti tudjátok, milyen az igazi liberális, de még a lelke fenekit, meg a fenekelelkit is. Olyan, mint egyik liberális sem, tehát igazából csak álliberálisok léteznek, kivéve az a kettő darab példány, akit ti véletlenül ismertek. Ne szarozzunk, mondjuk ki: van itten alsó hangon ötödfél tucat, kötőjel fél millió álliberális, és kettő kötőjel négyzetgyök tizenkilenc igazi, oszt csá. Innen kezdve természetesen felesleges liberálisokról írnotok, tehát csak a valóban létező álliberálisokról írtok.

Mivel ti tudjátok, milyen az álliberális, ezért aztán két okból adtok neki atyai pofont: ha olyan bunkó, mint amilyen egy álliberális, ami magától értetődő, illetve, ha nem olyan bunkó, mert akkor azért, mit tetteti magát.

A bunkó álliberálisok fegyelmezésére példa teszem azt, miszerint a konzervatív úriembernek default joga, hogy ha védtelen Hölgyet lát az úton, amint álliberalista férgek lehülyepicsázzák (mert tőlük meg ez a default) akkor odamegy, ropigtat a fogával, s leharapintja az álliberálisok fejét, felsegíti a Hölgyet, s együtt ellovagolnak a naplementébe és lebassza a büdös gyökér álliberálist, hogy attól kódul.

Második esetben vesszük azt a tényt, hogy egy álliberális default egy nőgyűlölő buzi, a női meg leszbikus feministák. Tehát ha egy konzervatív úriember morczos mozdulásával a körmefeketéjének, felhasgatja végig tesz a helyére egy álliberális lotyót, és tanácsol neki az álliberális bohóckodás helyébe egy jó kiadós baszást együttlétet (de nem ám azzal az infernális kreténnel!), akkor mi az, hogy jönnek ezek a napszámban fütyülős barackot, matyót, unikumot(!), bőgatyát és keresztényeket fikázó álliberálisok, hogy nőt ne bántsunk? Hát van ezeknek ehhez joguk? Nincs!

Eleve hogy jönnek ezek az liberálisok álliberálisok, hogy azt mondják ránk, hogy ilyenek, meg olyanok, meg amolyanok vagyunk, amikor nekik meg  évtizedek óta nincs mondanivalójuk, nem egy gondolkodást, még csak nem is valamiféle ideológiát képviselnek, hanem egy stílust, egy attitűdöt, 1918 óta sikertelenül harcolnak, hogy Magyarországot, azaz Mucsaországot felszántsák, gőgös öntudattal mondanak ítéletet, magyar hagyományokat, más magyarságát vagy vallását gyalázzák, nem restek hazudni sem, iPod-dal a fülükben rettegnek dalolva a Körúton ...

Pedig ti, kedves konzervatív felebarátaim, mindig igyekeztetek korrekt módon viszonyulni ezekhez az álliberálisokhoz, mondhatni atyai jóindulattal intettétek őket, hogy ugyan már ne akarjanak bőgatya-, micisapka- noch dazu unikumszidni, ne akarjanak 1918 óta makacsan Mucsaország-felszántani, és közben végig mondtátok, persze korrekt módon hogy minden jóindulatotok ellenére ilyenek. Mindvégig határozottan, de végtelenül udvariasan mondtátok az árokásó állibsiknek, hogy hazaárulók, magyarellenesek, hogy nem tisztelik a nőiket (azokat az álliberális, feminista, abortuszrajongó  leszbikus fapinákat), hogy buzik, hogy istentagadók, hogy bunkók, hogy ... ne is soroljuk tovább, mert ezek ilyenek mind, ezek az álliberálisok, akiket a mindennapi beszédben csak azért hívtok liberálisoknak, mert az remek szitokszó hogy ők is értsék.

Akinek van füle, hallja: ez a cikk nem a konzervatívokról szól, hanem jellemtelen senkikről. Az nem ideológiai vagy politikai kategória.

Mivel átlag júzer vagyok, először én is a Dörner-féle teljes „pályázatot” olvastam, és csak aztán a Márta-féle verzió töredékét, ami 16 oldalon több tényadatot tartalmazott, mint a Dörner-féle ugyanannyi oldalon összesen. Hungarista barátaink értelemszerűen eddig soha nem jutottak. Ha jutottak volna, nem érvelnének azzal, amivel.

Amiből csak annyi derül ki, hogy hungarista barátaink elég viccesek, amikor tiltakoznak a náci jelző ellen. Holott tényleg nácik. Egyrészt nacionalisták, amit hadd ne kelljen bizonyítanom ha másként nem, legalább a Dörner-izé kapcsán, másrészt klasszikusan szocialisták abban az értelemben, hogy egy bútorgyártó vállalat vezetését egy jó asztalos elvtársra szeretnék bízni, és ha valaki ez ellen tiltakozik, az népellenség.

Mert itt van a kutya elásva. Dörner pályázatával még csak nem is az a baj, hogy egy náci mocsok, hanem az, hogy szakmailag nulla, és a védelmezői klasszikus komcsi érvekkel jönnek.

Mert az egy klasszikus komcsi érv, hogy Szabó elvtárs azért lenne jó vezetője A Gyárnak, mert jó elvtárs, és a gaz ellenség nem azért támadja, mert nem ért hozzá, hanem azért, mert elvtárs. Dörnert sem védik egy pillanatig sem azzal, hogy de hát szakmailag dekurvajó a pályázata, hanem azzal, hogy egyrészt alkalmazottként de jó volt (valamikor), másrészt, hogy elvtárs, és hogy azért jó, mert támadják.

Ami klasszikus bolsi érvelés. Ami vérciki állítólagos antibolsiktól.

Nincs többet mondanom. Nincs miről.

A megszállott legelőször arról ismerszik meg, hogy nincsenek kételyei: mint saját tenyerét, úgy ismeri a világot, de legalábbis azt a szeletét, amihez rögeszméje kapcsolódik. A zsidómániás folyton-folyvást héber vagy jiddis szavakat kever a mondókájába, Mózes öt könyvét Tórának hívja — néha úgy, hogy nem is tudja, a kettő azonos —, és természetesen  ellenszélben, ötven kilométerről felismeri a zsidót, és akár a gyufa árából is bármikor levezet egy összeesküvést, amely — nem is kérdéses — visszavezethető a Talmud egy vagy több szöveghelyére. Az Orbán-fóbiás tudja, hogy a frank árfolyam csak Orbán miatt volt van és lesz ilyen magas, ahogyan annak idején a gyurcsányozók is tudták, hogy a benzinár meg a Klón a felelős most és mindörökké.

Mivel ő mindent tud, a többiek meg nem, a megszállott mindenkit lenéz. Valódi barátai nincsenek, szövetségesei is csak ideig-óráig vannak, mivel előbb-utóbb kiderül róluk, hogy valamit nem tudnak olyan jól, mint a megszállott.

A megszállottnak mindenre van válasza — igaz, ez valahol következik abból, hogy ő mindent tud. Ha látszatra sarokba szorítják, tetszőleges vessző ide vagy oda helyezésével kivágja magát, és ha valaki felhívja a figyelmét arra, hogy eredeti és a vita megnyerése kedvéért átfogalmazott állítása nem ugyanazt jelenti, kikéri magának, és bebizonyítja, hogy a két mondatban szerepel ugyanaz a szó.

A megszállott bármikor képes szavaknak addig nem is ismeretlen jelentéskörére felhívni a figyelmet, órákig képes bizonygatni, hogy amikor te almát mondtál, akkor valójában datolyára gondoltál, ugyanakkor természetesen azonnal megbélyegez szavainak kifacsarásával, ha megemlíted, hogy a datolya és az alma nem azonos növények.

Végül a megszállott leginkább arról ismerszik meg, hogy ahol pofonegyszerű a magyarázat, ott akár galaktikus összeesküvést is hajlandó felvázolni rögeszméjének igazolásául, ahol meg valóban bonyolult az okok és az okozatok összefüggése, ott kihajigál a rendszerből mindent, ami túlmutat azon.

Valamikor a réges-régen a háromperhármas ügynök a sátán volt maga. Antikomonistákat vacsorált, családokat tett tönkre, egzisztenciákat tört ketté, és jelentett, szorgosan jelentgetett mindenkiről mindenféle rosszat.

Valamikor kevésbé réges-régen, amikor a nemzeti radikalizmus egyik jeles képviselőjéről kiderült, hogy ő is, akkor az emberek egy része rájött, hogy de ám nem mindegyik háromperhármas besugikolt valójában. Az csak a látszat volt. Valójában direkt átkúrta a büdös komcsikat, már ha egyáltalán írt valamit, és nem a komcsik írták helyette a jelentéseit. Hogy bemártsák a jókat. Persze ezek a rendes ügynökök kevesen voltak.

Aztán amikor a sikeresen lebuktatott Dadogi után egyszer csak más nemzeti oldali úriemberekről is kiderült, hogy van ott a csúnyaságban róluk egy akta, aztán még egy, aztán még egy, akkor az embereknek ugyanez a hányada, meg még egy részük rájött, hogy valójában a háromperhármasok kilencven, de legalábbis nyolcvan százaléka igazából áldozat volt, és a gonosz komcsi tartótisztek az igazi bűnösök

Azt nem tudom ilyenkor, a komcsik agyafúrtsága előtt emeljem-e inkább  kalapomat, vagy az előtt, hogy a világ hihetetlen tempóban változik.

"Ha majd Moszkvában lesz Budapest tér"

Hogyne, de csak azután, ha majd Elvis Presleyben is lesz Budapest tér, mert úgy dukál. Utca nem is jó, bazmeg.

Bezár a blog, vége. Meguntam.

Klónék alatt könnyű volt a dolgom, a heti egy-két balhén jókat lehetett röhögni, vicc volt az élet, aztán valahogy tavaly tavasz óta elment a humorérzékem, és mivel dolgoznom is kell, időm sincs elég. Ha meg nem röhög az ember az egészen, nincs értelme csinálni. Szenvedtem egy ideig, hátha, de nem működik.

Szép jó napot mindenkinek.

Avagy foglalkozzunk szigorúan az elmúlt nyolc évvel. Ha esetleg valakinek bármi módom olyan érzése lenne, hogy a történelem néha viccesen ismételné magát, esetleg fel tudna idézni hasonló kijelentéseket mástól, másoktól is, az rázza meg magát, és vegye eszébe: már nem azok a hazug kommunisták kormányoznak, akik öt éve.

"Gyurcsány Ferenc miniszterelnök pénteken Budapesten azt mondta: a megszorítás politikája a jövő eltékozlásának a politikája, ezért azt nem fogja bevezetni."

"Gyurcsány Ferenc azt mondta: szépen, nyugodt tempóban 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban vissza fog az ország térni az egyensúlyközeli állapothoz, de ezt csak úgy lehet megtenni, hogy fenntartjuk a gazdasági növekedést."

"Ha szükséges, vitázni kell Brüsszellel is amiatt, hogy magasabb a költségvetési hiány, mint amit "Maastrichtban kitaláltak" - jelentette ki tegnap Gyurcsány Ferenc, hozzátéve: nem fogja bevezetni a megszorítás politikáját."

""Sem az ellenzék, sem a Magyar Nemzeti Bank elnöke kedvéért, sem Brüsszel figyelmeztetésére nem fogjuk bevezetni az elszegényedés politikáját - jelentette ki a miniszterelnök."

"A mi kormányunk az adócsökkentés kormánya. Legőszintébb becsület szavamra mondom. Csökkent az adóterhelés, az előző kormány alatt növekedett az adóterhelés" - hangsúlyozta a kormányfő. (...) A miniszterelnök szerint a közmédiának nem az a felelőssége, hogy visszhangozza a politikusok szavait, hanem, hogy az igazságot keresse, és ne adjon teret a hazugságnak."

(Hazugság, kontra valóság - II. rész)

— s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár —

A MOL-sztoriban nagyjából minden benne van, amit édes, egyetlen hazánkról tudni kell.

Adott egy fosszilis energiahordozók kitermelésével és forgalmazásával foglalkozó vállalatnak látszó tárgy, amelynek ürügyén Pártunk és Kúrmányunk minimum nyolcvan millárdot húzott le a vécén, és még büszke is rá.

A legdurvább mindenképpen az, hogy Pártunk és Akkor Még Nem Kúrmányunk még anno, a a komonista országrombolásának ködökbe vesző vége fele megakadályozta, hogy az országromboló komancsok vegyék vissza ezt a huszonegy százalékot, ami egy év alatt a mostani vételár tizenhat és fél százalékának elbukását jelentette; az eredeti vételi ajánlathoz képest ez csipettel kevesebb, mint húsz százalék felár. Hozsánna!

Mondjuk ki őszintén: a vételár nagyjából egyhatodát csak és kizárólag azért fizettük, hogy ne a mocsadék országrombolók, hanem a Nemzeti Egybeszarás Kúrmánya verhesse a mellét, hogy visszaszerezték a köztársaság Haza Ékkövét. Na jó, csak az egyötödét, de mennyivel jobban hangzik, ha azt mondjuk, hogy az egészet. Halleluja!

Tették mindezt abból a hitelből, amiről két éve még azt állították, hogy a komancsok elverik.

Ugye ott kezdődik, hogy ez a Dóra igazából Radó (értik, mily szellem alkotta e rejtvényt) Sándor volt, egy azóta méltán elfeledett hírszerző.

Utódai viszont velünk élnek. Ő úgy tudnak dekódolni, mint senki más. Az ilyen, ha rajta múlna, a világ összes német vezetéknevű ember zsidó volna, esetleg faszizmusveszélyt óbégatna, ha tetszőleges jelző kiesik valaki szájából, már ha túloldali, és nem magunkfajta.

Irgalom atyja ne hagyj el.

Néha felriadok, és csak az motoszkál a fejemben: ez most tényleg egy ország, vagy csak egy elkúrt paródia. Nem lenne mindegy.

Normális országokban ugyanis nemigen van olyan, hogy be akarnak zárni sikeres (értsd: geci sok fiatal jár oda) szórakozóhelyeket, hogy bazi nagy hazafias lófaszokat rakjanak a helyükre. Már persze csak akkor, ha ezek tényleg megcsinálják, de pont most úgy néz ki, hogy tényleg. Még fél centiméter szijjártópéter se állt fel, és mondta azt, hogy ez csak a komancsok hazugsága, tehát félő, hogy igaz. Mekkora kár, hogy ha tagadná, akkor meg azért tartanánk hihetőnek.

Az a bajuk ezeknek, hogy eredetileg a nevük egy úgynevezett mozaikszó volt, aminek az egyik (valamikor fontos) része az, hogy fiatal. Onnan gondolom, hogy fontos, mert egyrészt ez az első szó, másrészt (tudtommal) egy ideig alapszabályba volt foglalva, hogy iksz évesnél idősebbet ne. Az még nem az a párt volt, amelyiknek a legöregebb képviselő is a tagja volt.

Mindenki felnő, nincs ezzel baj, már nem kocsmázunk annyit, már nem járunk jó hangos koncertekre, már nem fogyasztunk keresztény ember számára megvetendő dolgokat, amelyektők keresztény ember számára megvetendő módon vidámabbak leszünk a kelleténél, nem akarjuk megkúrni az összes luvnyát/megdugatni magunkat az összes csávóval, és így tovább.

Na de olyat, hogy ugyan én is ezt csináltam ugyanilyen koromban, de neked ezt én inkább nem engedném meg, azt miért?

Agyukra ment a kurzus, az.

Akkor legelsőre is tisztázzuk: nem a kormány holnapi bukásáról van szó. Hol van az még? Kettőezer-négyig biztosan kihúzzák, ha kicsit trükköznek, még tovább is.

Mint azt már írtam, a Fideszben a legrosszabb az, hogy semmit sem tanultak azon kívül, hogy ők múltkor is mindent jól csináltak, csak akkor nem basztak eléggé oda azoknak, akik azt merték állítani, hogy mégse.

Ami azért nagy rákúrás, mert azóta sokkal több pofát kéne betömniük, és még egyet is nehezebb, mint akkor. Mert 1998 és 2002 között még csak cseperedett ez a furcsa izé, amit általában internetes közösségi életnek hívunk, egyesek meg webkettőnek csúfolnak. Az átlagos lakásban volt a királyi egy, volt a tévékettő, meg az ertéel. Na, esetleg dunatévé. Ha akkor egy megfelelően komoly bácsi azt mondta a királyiban, hogy a kormány aranyat szarik, akkor a lakosság polgárok egy nem elhanyagolható részének ez volt az információ.

Ennek megfelelően az akkori ellenzék nem fácsézott, meg nem blogolt, hanem 168 órát meg Népszabadságot olvasott, és - minő szabadság! - egy idő után reggelenként a királyi helyett a királyiból kirúgott Napkeltét nézhette valami retekszar kábeltévén, ami a ciklus végére annak ellenére lett jóval nézettebb a király párhuzamos műsoránál, hogy jóval kevesebb helyen volt elérhető. Ja, igen, ez ugyanaz az időszak, amikor a kormány feladatának érezte a média átrendezését: konkrétan milliárdokat ölve a saját, külön bejáratú pártmédiáiba, miközben az ellenség médiáját igyekezett hol ilyen, hol olyan módszerekkel megfojtani.

Ám ez pont olyan 2001-2002 környékén megváltozott, és a folyamat most már megállíthatatlan. Ha a (mára elképesztően) néz(het)etlen királyi tévében lemegy egy letagadhatatlanul előre megfontoltan, aljas indokból, otrombán meghamisított „tudósítás” a gonosz, pedofil ellenség sajttájáról, akkor a rohadék internetes média percnyi habozás nélkül ráveti magát, és minimum a fél ország azonnal tudomást szerez róla. Pállfy G-ék még nyugodtan muszterezhettek, meg lobogtathattak értelmezhetetlen szakértői véleményeket, most egyszerűen kikerült valahogy az eredeti stream, és aki nem ostoba faszfej, és nem csak az esik le nekik az ügyből, hogy a Kón Bandi pedofil, az tisztán látja, hogy ezek hazudnak. Abszolút gátlástalanul.

Többek között arról is, hogy a Párt Médiaügyi Ökle a a sajtóban elkövetett hazudozás és a rágalmazás megszüntetése érdekében lett kitalálva.

azért vagyunk itt,
hogy átsegítsük egymást ezen a dolgon,
akármi is legyen

Ha másban nem is, szegény banyának egyben igaza van, hogy az erősebb mellé szeretünk állni, és ez most éppen a Fidesz.

Amit nem mondott ki, az az, hogy itt hívő szekértáborok állnak szemben hívő szekértáborokkal, és nem véletlenül, hiszen ő is az egyik hívő banda tagja. Az egyik párt hívői minden racionalitást félretéve hisznek ebben, a másikéi meg amabban. Heller Ágnes azt mondta, amiben hisz, és mindazok, akik most ezért nekiesnek és hazugnak nevezik, azért esnek neki, mert ők meg másban hisznek. Mea culpa, de valamikor én is voltam ebben a cipőben. Lehet vagdalkozni, hogy most hazudok, de szégyellem.

Van mit.

Mostanra ennek vége. Rengeteg jobbító szándékkal felszerelt csapatokat látok, akik a tévedhetetlenség bűvös hitében vannak, és közben elkúrják. A Klón jó szándékból kúrta el, és ezek is jó szándékból kúrják el. Mert azt hiszik tudják, ennek a kis országnak a bajaira mi az orvosság, ezért akkor is folytatják a „kezelést”, ha abba belehal a beteg. Ők jót akartak, az ő orvosságuk az egyetlen igaz és megkérdőjelezhetetlen, ezért kötelességük, hogy az ő holtbiztos módszerükkel kezeljük a beteget.

Milyen jogon szól be az IMF?

Jobboldali Fideszes barátaink legfrissebb mémje az, hogy az IMF bezzeg kussban volt a szocik alatt, hogy nem emelte fel a szavát a lakossági hitelállomány túlzott növekedése miatt, hogy nem bírálta egyáltalán a Megyó-Klón vonal pénzügyi politikáját, és hogy csak utólag volt okos. Mindezt pusztán azért verklizik, hogy ezzel semmissé tegyék az IMF-nek a mostani kormányzat pénzügyi és gazdasági politikáját érintő bírálatait.

Meanwhile, in da Real World

Az IMF már 2003. februárjában beszólt. Akkortájt a Fidesz mára kurvaokos képviselői lelkesen nyomogatták az igeneket a Jóléti Rendszerváltásra, és folytatásaira, amikor az IMF már ott prüntyögött a háttérben, hogy ezzel vigyázni kéne. Elismerték a növekedést, ám többek között olyasmiket dünnyögtek — akkor még csak figyelmeztetésnek szánva —, hogy az államilag felpörgetett béremelkedés, és az expanzív pénzügyi politika mennyire veszélyes, a deficit megszaladt, és hogy a következő években ez nehezen lesz stabilizálható. Olyanokat írtak, hogy 2004 lesz a fordulópont, mert súlyos kihívásokkal kell szembenézni, hogy a GDP arányos deficit valóban a tervezett 3% körül legyen, hogy jócskán erősíteni és átláthatóbbá kellene tenni a pénzügyek menedzselését.

A durvább beszólás tehát nem a semmiből érkezett a 2004-es költségvetési év után, 2005. június 29-én. Ebben már olyanokat is írtak, hogy bár a 2010-es euro-csatlakozás dátumához mindenki ragaszkodik, azonban például az ennek eléréséhez szükséges strukturális reformok nem, hogy elkezdődtek volna, de még napirendre sem kerültek. Megemlítik, ha továbbra is ad-hoc intézkedésekre alapozzák az euro bevezetését, akkor a jövőbeni mozgástér szűkös, a növekedés pedig elhanyagolható lesz. A 2005. januári Fitch leminősítés okaként egyértelműen az ikerdeficitet jelöli meg, kiemelve, hogy Magyarország előnye elfogyott a környező országokhoz képest, és növekedési kilátásai középtávon sem biztatóak.

Mindez egyben azt is jelenti, hogy az IMF és az EU 2008-as mentőcsomagja, és a vele járó megszorítások sem a semmiből jöttek. Magyarország helyzetét mindvégig figyelemmel kísérték és folyamatosan közölték kritikáikat, amelyeket a Klónék ugyanúgy semmibe vettek, és ugyanúgy hazugságokkal próbálták kozmetikázni a valós állapotokat a hazai közönségnek egészen 2008-2009-ig, mint a mostani társaság. Magyarul, amikor visszafelé mutogatnak, hogy az IMF nem szólt előre — színtiszta hazugság. Aki nem hülye, az nem vár Orbántól semmiféle őszödi beszédet, semmi szükség nincs rá, mert egyértelmű: ezek is hazudnak, mint a vízfolyás. Sajnos nem csak a gazdaság és az ország pénzügyei tekintetében.

További olvasnivaló:

Az IMF-hitel története és következményei - Nehéz napok éjszakái

IMF-kritika Magyarországnak

Azt találta mondani a Csillagszemű, hogy

„Nem érdemes azt az illúziót kergetni, hogy a nyugdíjügyet az Alkotmánybíróság visszafordíthatja [...] Az alkotmány készülő koncepciójában garantálni fogják az állami rendszert választóknak, hogy befizetéseikkel arányos nyugdíjat kapnak.”

Én meg csak nézek, mint csökkent látóképességű polgártársunk a mozgófilmszínházban.

Ott kezdődik az egész, hogy mit keres a Kotmányban, de még akár annak koncepciójában is bármiféle nyugdíj? Nyugodtan tessék végigbogarászni, nincs abban jelenleg erről egy büdös szó sem, és ez így is van rendjén. A nyugdíj költségvetési kérdés, annak a helye a költségvetési törvényekben vagyon, a Kotmányban meg akár egy néhai gyarmatügyi biztos a krédóban. De oké, legyen, fél vödör jóisten és két lapát kereszténység mellé be lehet szuszakolni pár kanál nyugdíjgaranciát is, annak akkorra már úgyis mindegy lesz, én nem hinném, hogy megélnék még egy kétharmados kúrmányt, amelyik még ráadásul rá is lesz gerjedve a nem oda való dolgok kiszórására a Kotmányból.

Na de mi ez a bullshit, hogy a „befizetéseikkel arányos”?

Hú, de szar szám volt ez. Pont eléggé, hogy rájöjjek, Magyarországon a metálzene halva született. Bocsánat, ha megsértek vele valakit, de én így látom. Pedig beszéltem Szőrmével, aki bár nem bonyolult, de egy végtelenül jólelkű, jószívű ember, aki nem érdemelte ezt a sorsot. Isten éltesse sokáig.

Körülbelül ötven év. A komcsi rendszer egyik legnagyobb bűne, hogy a magyar jobboldal faszistaként megbélyegezve, titkon (maguk és hazájuk felemelkedésében) reménykedve töltött el ennyi időt, megfosztva a normális, demokratikus politikai vetésforgótól, ami kijár mindenkinek. Lehetne most azon görcsölni, hogy 1920 után ők is becsukták a kaput, hogy évtizedekre, hogy minden demokratikus normát felrúgva kizárták a másként gondolkodókat a hatalomból. Hogy polgártársaik százezreit zárták ki a közéleből, azonban ez nem az a folyamat, ami folytatható. Bűn volt, az is, igen. Amiért soha sem kértek bocsánatot. Miközben ők mindvégig azt várták, hogy majd eljön az idő, és tőlük majd valaki bocsánatot kér. Mindenért. Mert megérdemlik. Mert csak. És hogy ők bűntelenek. Igenis, fel kell végre fogni, hogy akármi bűnük is volt a múltban, vagy ha nekik nem, hát apáiknak: nekik is jár az öröm, a büszkeség, a jó értelemben vett összetartozás érzése, amit hic et nunc a Fidesz nyújt nekik, legyen az bármennyire is fals, mű, hamis; igazából ez kurva mindegy. Ha nem lenne Fidesz, lenne más, lett volna más. Akkor is, ha soha, egy pillanatig nem jutott eszükbe, hogy ezért nekik is tenniük kellene.

A Magyar Hírlapnak - amelynek egyik vezető publicistája Bayer Zsolt - ez mottója, hitvallása, mit tudom én. Nos, Bayer írt egy vélemény ("Magyarországból bűz árad") kapcsán egy helyre kis cikket ebben a vélemény szabadságára annyira adó Hírlapba, amely egyrészt a vélemény kinyilvánítóját finoman besorolja két közismerten zsidó származású ember neve mellé (ő természetesen nem zsidózik, hogyan is tenné?), másrészt az orgoványi erdőt emlegeti, hogy ott nem gyilkoltak meg megfelelő számú embert.

Normális ember ilyenkor kezd el hányni.

Ha és amennyiben az úgynevezett Fidesz-közeli média, és az úgynevezett Fidesz-közeli értelmiség nem releváns hányada lenne hasonló, le lehetne szarni kurva magasról. Egy Bayer nem oszt, nem szoroz, elfér a véleménye a többi között. Öt Bayeré, de még tízé, százé is. Aki nem érti, miről írok, az keressen rá Ábrahám és az Úr párbeszédére Szodoma és Gomorra kapcsán, és rájön.

Sőt, mondok cifrábbat is. A vélemény szabad, tehát ha a média úgynevezett jobboldali része en bloc irkálna ilyeneket, az sem lenne büntetendő. Mindaddig, amíg nincs valódi hatalmuk, amivel megvalósíthatnák az általáluk sugallt képet, csak véleményt nyilvánítanak, megtehetik. Nem is óhajtanám, hogy ez tilos legyen, a szólás, a vélemény szabadsága mindenkit megillet. Aki ezért árulkodik a hatóságnak, az meg egy idióta, mondjuk ki őszintén, hiszen nem elég, hogy egy alapjogot akarna korlátozni, még legitimálja is a hatalom fölibénk ültetett potenciális cenzortestületét.

Nem ez az igazi baj ezzel. Hanem hogy Bayer a saját mottójukat gyalázza meg.

„Come senators, congressmen
Please heed the call
Don't stand in the doorway
Don't block up the hall
For he that gets hurt
Will be he who has stalled
There's a battle outside
And it is ragin'
It'll soon shake your windows
And rattle your walls
For the times they are a-changin'.”

(Bob Dylan: the times they are a-changin')

Kurva régen nem írtam, kurva hosszú lesz. Van miről. Mint azt Huhogó János kiválóan leírta, az egyik alapvető baj az, hogy a Fidesz programja alapvetően két dologra épült. Mármint az a baj, hogy a gazdasághoz nem volt köze egyiknek sem. Jókedvemet nem fokozza, hogy a Meseautó remake-je megy, amiben Bajor valami irritálóan próbálja koppintani az idősebb Kabost, holott amikor pillanatokra kiesik a kliséből, szinte jó.

As Time Goes By

Aki ezt végigolvassa, és eléggé kötődik a Fideszhez, az valószínűleg erős Fidesz-fóbiát diagnosztizál majd rajtam, mivel nagyrészt kritika következik, hiszen sok dicsérnivalót nem találok. Sajnálom, tévednek. Nekik azt ajánlom, legelőször is az utolsó mondatot olvassák el, és csak aztán kezdjék folytatni innen. Nem, nem szeretem a Fideszt, számomra mégis teljesen nyilvánvaló, hogy minden magyarnak az az elemi érdeke, hogy az aktuális kormány minél nagyobb csendben, és minél nagyobb sikerrel végezze a dolgát.  Ha nem teszik, hiába örül az ellenoldal, hogy háhá, megbuktak, ha közben mi is szívunk.  Ne bukjanak, ne szívjunk, normális embernek ez az érdeke. Aki ezt elfelejtette, vagy nem is esett le neki soha, az ostoba. Nem egy és nem két ember van Magyarországon, akit a környezete, az általa foglalkoztatottak, meg még mittom kik is utálnak, van akit én is, és mégis, egyértelműen sikeresek, sőt olyan is van köztük, nem is kevés, aki az általa vezetett embereknek is jólétet képes megteremteni.

Most akkor én azt szeretném, hogy ne lett volna igazam sohase, mert azt most kezdjük még csak kapisgálni, hogy mit jelent. Én azt szeretném, hogy ne lett volna igazam, amikor azt gondoltam ezekről, hogy egy tehetségtelen, szar, tolvaj banda, mert akkor jobb lenne nekünk. És az sokkal, de sokkal fontosabb, mint hogy igazam legyen.

Én azt akarom, hogy ne lett volna igazam, amikor azt gondoltam ezekről, hogy a rokonságot beteszik a tutiba, én azt szeretném, hogy ne lett volna igazam, amikor azt mondtam, ezeknek fingjuk sincs, mit csinálnak, én azt szeretném, ha nem lett volna igazam, amikor azt mondtam, hogy ezek hülyék, amikor azt mondtam, hogy el fogják kúrni, amikor előre tudtam, hogy haverokkal és rokonokal töltenek fel minden lehetséges zsíros állást, hogy a kibaszott adócsökkentésük nem kiút, hanem a hínár maga, hogy ezek feketének fogják mondani a fehéret, és gátlástalanul lenyúlnak mindent, és hogy magasról szarnak a törvényekre, hogy kiderüljön, gátlástalan hazudozók, hogy nem érdekli őket mások semmiféle joga, soha, sehol, semmikor. Hogy csak a saját érdekeik foglalkoztatják őket, semmi más. Hogy az általuk annyiszor piedesztálra emelt zembereket igazából leszarják, és csak kirabolható alanyoknak tekintik, és hogy akire rámosolyognak, az jobb, ha menekül előlük.

Mert ez nem jó. Nekem, neked, másoknak, senkinek. Ez szar. Ez kibaszott szar. Tönkre mehet bele ez a kis ország, amelynek polgárai ugyan hamiskodnak, ha kell, és lopnak, és adót csalnak, és trükkök százait vetik be, de ezt nem érdemlik sehogy, és legfőképpen ennek a kis országnak nagyon szar.

Bárcsak ne lett volna igazunk. Nem csak nekem. Sokaknak.

Gondolom, mindenki számára emlékezetes, mi folyt itt nem is olyan régen. Az alapkérdés a legtöbbek számára az volt, kapnak-e savazójogot a határon kívüli magyarok. Mikola elszólásán kívül a Fidi teljes mellszélességgel azt szavalta, hogy á, dehogy, hazudik a Maszop, amikor ezzel riogat.

Most éppen készítik elő az erről szóló törvényt. Nem az első hazugságuk ez, de eddig a legnagyob és legegyértelműbb. Nos, mi erre a hívő reakciója?

"nekünk nem hazudott. mi tudtuk, hogy mikola igazat mond és ahogy a fidesz hatalomra kerül, megadja a választójogot. taktika, hülyeúr, taktika. "

Taktika bazmeg, taktika. Nem hazugság, nem a savazóik szembeköpése, á, dehogy. Ehhez hasonló szarházik verték szét a tévé székházat, foglaltak hidat, hugyozták szét a Vasút teret, és ordítottak négy éven keresztül, hogy monnyonle, mert hazudott.

Holott csak az volt a bajuk, hogy nem a saját kedvencük rakott vécédeszkát a szájukra és szart bele. Mert ha az történik, még nyalják is utána a szájuk szélét, hogy hű de finom.

A Megadja Gabesz-féle hülyéknek lassan el kellene már döntenie, hogy akkor az a baj-e a turbószekuláris (vad)liberálisokkal, hogy propagálják a pedofíliát, vagy az, hogy fellépnek ellene. A kettő együtt nem megy. Már persze Megadja Gabesznak nem annyira, ő ugyanis szimplán elhallgatja, hogy a tüntetés egyik oka ez volt. Nácizzák a pápát szegényt, azt mondja. Fúj. Hát nem kedvesem, nem csak ez van. Azért támadják a leghevesebben, mert nyakig benne volt a pedofil ügyek évtizedes elhallgatásában, miközben a drága egyház buzizik doszt.

Mert akkor vagy az van, hogy akkor a libsik bűne az, hogy propagálják, sőt, leginkább kötelezővé tennék a buzulást, ami természetesen nagyjából azonos a pedofíliával, sőt, igazából a liberálisok bűne, hogy egyáltalán létezik buzulás és pedofília, vagy az, hogy tiltakoznak, ha a pápa elintézi egy kurta bocsikával azt, hogy személyesen tusolt el pedofil ügyeket, meg hogy most a jelenben nem fogadta a hasonló ügyeket eltusoló papi vezetők lemondását, mert nehogy már isten szolgáit ugyanúgy elítéljék pedofíliáért, vagy bűnpártolásért, mint egy közönséges halandót.

Egyszerűen döbbenetes ez a szemforgatás. Hótt ugyanezek az emberek halálos bűnnek tartják a pedofíliát (meg a buzulást, persze), véreres szemmel hörögnek, ha csak szóba kerül a téma, többségük legszívesebben kínhalálra ítélné a lebukottakat, a buzulást és a pedofíliát természetesen a sátáni liberalizmus számlájára írja, és ha valakiről kiderülne, hogy úgymond védi a pedofilokat, annak is a pedofilok sorsát szánná.

Na de ha isten szolgája taperol (horribile dictu kufircol) tizenéves fiúkákat, akkor ő csak megtévedt, nem tehet róla szegény, igazából egyenesen áldozat, és ha a pápa őszentsége saját kezűleg tusolt el ilyen ügyeket valamikor, akkor mi az, hogy ezért támadni merészelik, mi az, hogy egy papot rendőrök vegzáljanak, ne adj isten börtönbe kerüljön, mert gyermekeket rontott meg.

És jé, amikor komcsi rendszer besúgóiról van szó, akkor ugyanez az gusztustalan kettős beszéd kerül elő: mindet lebuktatni, kirúgni, börtönbe - kivéve a jóságos pap bácsikat. Ők csak áldozatok voltak.

Köpni kell.

Kedves Pentések, kedves Pentésnők, tisztelt Szelényeink, Matláfok!

Engedjék meg, hogy a Hanarvekényési Pörge-mörge részéről így elpüfélhessem Önöknek a Hanarveknyésiek szívből jövő sunyáit, nincs fennakadás a magyar kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) között folyó tárgyalásokon; a hétvégére elkészül a szándéklevél.

Meggyőződésem, hogy e mostani bélgamáción nyílvánosan is elpotálhatjuk, hogy noha a vronyás idén szilanyásként jött, a gárzaki mégis elegendően telmekós, és már herfel a dumó, elvtársak, előfordult, hogy az IMF jelezte, egy-egy jogszabályt később kellene életbe léptetni, a kormány azonban jelezte, a június eleji helyzet miatt a kabinetnek azonnali lépéseket kellett tennie, ezek a törvényjavaslatok ennek jegyében születtek. Ezt az IMF meg is értette. Idén már zselenyákkal pötéltük a poslát, a posla bényét, és a poslabényen belüli rugányt, a Nemzetközi Valutaalappal és az EU-val folytatott tárgyalások nem megszakadtak, helyesebb a tárgyalási forduló eredménytelen lezárásáról beszélni. Nem hiába zodáltuk a dernyét, Magyarország lázadása a kapitalista despotákkal szemben ezúttal talán szikrát gyújt. Rogodásaink, zögördéseink most már végre kumálnak, az év végére lehet, hogy külön tárgyal majd Magyarország az EU-val.

A magam részéről kifetyélhetem, hogy nem doláztuk el a herfelést, eleget tettünk a harmadik szusonkó meléinek, így aztán bízvást számíthatunk tilmanóra és egy kevés poslára is, a forint romlása miatt Matolcsy miniszter úrhoz forduljanak, legyenek kedvesek; ebben az ügyben a kormány részéről ő az illetékes. A posla bénye idén talán kevesebb lesz, mint tavaly, de felgyumáltunk helyette elegendő bélges menát, a kétharmados többséggel megválasztott kormány előtt most itt a történelmi lehetőség, hogy megtörje a negyvenéves ördögi kört, éljen azzal a jogával, hogy az egyensúlyteremtés terheit a társadalmi igazságosság és a gazdasági fellendülés szempontjai szerint maga határozza meg, és vessen véget a magyar gazdaság sodródásának és alávetettségének. Ezen a téren nincs, és nem is lehet palizsánkos bélganyáz vagy bármi féle selga-velga, a nemzetközi pénzügyi intézmények magatartása elfogadhatatlan, mert durván sérti a nemzeti érdekünket és szuverenitásunkat.

A dölmenés, a következetes dölmenés folyik tovább, és ebben a KISZ-szervezet is vetlás, nem látunk arra lehetőséget és módot, hogy az IMF kéréseinek eleget téve megsarcoljuk azokat az embereket, akiket az elmúlt nyolc év szocialista kormányzása gatyára vetkőztetett. Vetlás, mert a hanarveknyésiek érzik a tocsolákban rejlő folonyát, az előző költségvetés hazugságokra épült, végig rossz tényadatokra próbálták azt tervezni, és e téren félrevezetni mind az ország polgárait, mind pedig a gazdasági vagy nemzetközi szereplőket. Innen ígérjük, hogy gereten lesz a durmák, a bolonyként vezéljük a csumót, és nem engedjük a podolcs lenyán, a képviselőcsoport álláspontja az, hogy a 2009. évi költségvetésnek a gazdaságpolitikai célkitűzései mindenre alkalmasak voltak, csak arra nem, hogy kivezessék az országot a válságból, és ennek megfelelően oldják esetleg a költségvetés problémáit is.

Erről a helyről is felnyihorlunk, és furákkal élünk a legmagasabb szedál felé, vezélje keresztül a Pörge-mörgeiek dödéjét, Magyarország 2010-ben 3,8 százalékos költségvetési hiánnyal gazdálkodik; ez az egyetlen konkrét elvárás az országgal szemben. Mert mi büszkék vagyunk a dödénkre, hogy a hiányt hogyan kell betartani, kizárólagos nemzeti felelősség. Ez a döde a mi dödénk, a piacoknak megvan a gazdája; reagálnak, ahogy reagálnak. Gazdaságtörténeti döntésre szánta el magát a kormány a mai ülésen, vállalta, hogy jövőre 3 százalék alá szorítja a költségvetés hiányát a GDP arányában. Ahogy azt Töcsek, a nagy Pöde mondta: Inkább ma több döde, mint holnap még kevesebb pumó, elvtársak, át kell építeni az egész gazdasági rendszert, s ezermilliárdokat kell kivonni a gazdaságból, most a három lépcső a valószínű, azaz csak 2013-ra lehet biztosra mondani a 16%-os egykulcsos, családi elemekkel bővített adórendszerre való áttérést.

Végül köszönöm, hogy fölszügyélhettem a dézermannt, és kívánom az egész bélgamációnak, hogy még nagyon sokáig desledonyáljon a ribán, a Bajnai-kormány az adott helyzetben a válság esetlegesen súlyosabb következményeinek elhárítása érdekében – még a költségvetés jóváhagyása előtt – a gazdaság és a pénzügyi rendszer stabilitását szolgáló jelentős lépéseket tett, a folyó fizetési mérleg 2009-ben több mint egy évtizede először ért el pozitív szaldót, a külső egyensúly 2008-hoz képest igen jelentősen, 7,9 milliárd euróval javult, így a külső finanszírozási képesség a GDP 1,6%-át tette ki. Megszűnt az ikerdeficittel jellemezhető állapot.

Éljen a bedő, éljen a törentárpödle, éljen a tonásmenásvekernye, éljen a nyefke.

Köszönöm.

Természetesen köszönet Kern Andrásnak az eredetiért.

Ne kérdezd hogy miért véres
A kisfiam pofája
Segíts inkább ütlegelni
Van még elég bordája

Ne kérdezd hogy miért verem
Te is ezt csinálnád
Ha mozgássérült gyerekednek
Levágnák a lábát
 

Én a magam részéről úgy látom, önmagában ez a legújabb csörte az IMF-EKB fenevaddal nem lenne olyan hű de rémes. Kábé mindenki sejti, aki nem teljesen hülye, hogy a parti arról szól, az önkúrmányzati savazásig ne kelljen se a megszorítás, se a reform szót kiejteni fideszes potentátnak az ő szája szegelletjibűl, de még azt a szót se, ami majd október magasságában fideszül az előbbi kettőt jelenti. Külöben úgy járnak, mint a Klón, aki ha csak egy iciri-piciri hónappal később esik ki az őszödi csontváz, hát az önkúrmányzatit is lazán besöpri. Szóval mondom, akár rendben is lenne ez a kinn is vagyok, benn is vagyok, jaj, de nagyon boldog vagyok játék.

Ha.

Ha nem azzal kezdte volna a Csillagszemű és az ő Nemzeti Egybesülési Kúrmánya, hogy házhoz megy az első seggbekukiért. Aztán a másodikért. Aztán ugyan nem ment házhoz, de a faragatlan vendég most sem hagyta ki, hogy be ne cserkéssze a lompost a Nemzeti Egybesülés becses valagába. Ráadásul jó mélyre: oda, ahol fáj.