Volt uszkve negyven évünk, amíg komancsok diktálták a tempót, meg is látszik. Volt szerencsém komancs történelemkönyvből tanulni, és természetesen abban volt képecske a Kapitalistáról.
Nem fogjátok kitalálni, hogy nézett ki: dagadt, mellényes, a szájában szivar.
Ja, bizony, negyven évig sujkolták belénk, hogy a kapitalista az nyúzza a népet, a munkások vérén hízik és különben is. Ez persze nem csak nálunk alakult így, de még nem is csak a baráti cucilista országokban, a hasznos hülyék révén a kapitalizmus főlegvárában, a művelt Nyugatos is indult valamiféle antikapitalizmus. Hatvannyolc, újbalosság, meg minden, lett belőle mára globálkritika.
Ha valaki azóta figyelt ebben a piacgazdaság nevű micsodában, amiben mostanság tengődünk, biztosan látott kapitalistát, és rájöt, hogy a kapitalista is csak olyan, mint mindenki más: sokféle. Van jóindulatú, pénzhajhász, zsugori, adakozó; a sztereotípiák sorsa az, hogy megdőlnek.
Félre ne tessék érteni, védje a kapitalistákat, akinek két anyja van. Pont azért, mert ők sem homogén tömeg: a stancforma-készítők, kőművesek, kofák, gyors- és gépkocsirakodók sem szorulnak védelemre en bloc, de megbélyegezni sem lehet őket.
Az apropó, amitől ezek a kapitalisták a mai téma, egy korábbi ügy. Molnárgörény eresztett meg egy bejegyzést a zsidókról, annak kapcsán szóba került Prohászka, onnan pedig egyenes út volt a kapitalistákig.
Mert hogy idézem az egyik hozzászólót: „[m]ai fogalmainkkal ezt úgy adhatnánk vissza, hogy "zsidó" helyett mindenütt "tőkést" v. "kapitalistát" mondunk (annál is inkább, mert Prohászka világossá teszi, hogy az általa "zsidó"-nak minösitett magatartásforma keresztényeknél is elöfordul). A XIX. században - történelmi esetlegesség folytán - a két, egyébként nagyon különbözö fogalmat gyakran összekeverték. Ez csúnya hiba volt, de olyan hiba, amivel Prohászka nem volt egyedül.”
Zárásként Prohászkától pár idézet, természetesen követve a használati utasítást.
„Fogjunk ceruzát s írjuk le számokban a katonáskodó magyarság arányszámait, pl. csak az ilyeneket, amilyeneket a múltkor egy ezredestől hallottam: hogy a „munkácsi honvéd ezredben béke idején a kapitalistaság 30 %-kal, ma ugyan ott 20 %-kal szerepel.” Írjuk le számokban a magyarság vérveszteségeit. Számítsuk össze azokat, kik minden korosztályból, minden hivatásból álltak a csatasorban — akik berukoltak a frontokra s nem rekedtek a trénszekereken, kik a drótsövények előtt állnak s nem az irodák, a Haditermény részvénytársaságok s a bankok asztalai mögött lopják a napot. Menjünk végig a frontok gyűrődésein s tapasztaljuk meg, hogy minél közelebb jutunk a tűzhöz, annál több ott a keresztény nép s minél hátrább kerülünk annál több ott a kapitalista. Az pusztul, ez óvja az irháját — a jövendő magyar kultúra javára.”
(Alkotmány 1918. máj. sz, vezércikke.)
„Most már reméljük... látják, hogy internacionális, defetista banda, mely gyűlöli az Egyházat és... tárt kaput nyit a kapitalista inváziónak, és tapossa a keresztény nemzeti tradíciókat...”
(Somogyi István: A szabadkőművesség igazi arca I-II. Budapest, 1929. 181.)
„A keresztény társadalomban a kapitalistákat emancipálni annyit tesz, mint az erkölcstelenségnek s az erkölcsiségnek ugyanazt a szabadságot, a lelkiismeretnek s lelkiismeretlenségnek ugyanazon jogokat adni”
„Magyarország nem volt felkészülve a kapitalisták »recepciójára« (az 1848-as emancipációs törvényre).13 A kapitalisták addigi jogkorlátozása – amely védelmet és biztonságot nyújtott a magyar társadalomnak – megszűnt, s jogaik kiterjesztésével az ország hirtelen egy intelligens és ravasz faj szabad hódításának lett kitéve”
„Hogy állunk az asszimilációval és a keveredéssel, amely egyesítené az idegen kapitalistát a magyarral, és megszüntetné az antropológiai és faji különbségeket? [A kapitalista] idegen volt és idegen maradt. Magyarul beszélt, de kapitalistának érezte magát. Magyarországon élt, de megragadt kapitalistaságában. Közösséget alkotott a közösségen belül”
„A középkorban létezett a Német Nemzet Római Birodalma. Létrejöhet ma a Kapitalista Nemzet Magyar Állama? Valójában ez a kérdés képezi a kapitalistaproblémát Magyarországon”
És a végére a legviccesebb:
„Jött a bolsevizmus árja, és akik a gátat megnyitották előtte, magyarul beszéltek, de kapitalisták voltak”
(Utóbbi idézetek forrásai: Prohászka, Ottokar (1920) The Jewish Question in Hungary. The Hauge ford. Mónus Áron, illetve Prohászka Ottokár ([1893] 1929) A zsidó recepció a morális szempontjából. In Összegyűjtött munkái. Sajtó alá rendezte: Schütz Antal. XXII. Budapest: Szent István Társulat.)
Jó estét, jó szurkolást, és ne feledjük Márait!
Nem fogjátok kitalálni, hogy nézett ki: dagadt, mellényes, a szájában szivar.
Ja, bizony, negyven évig sujkolták belénk, hogy a kapitalista az nyúzza a népet, a munkások vérén hízik és különben is. Ez persze nem csak nálunk alakult így, de még nem is csak a baráti cucilista országokban, a hasznos hülyék révén a kapitalizmus főlegvárában, a művelt Nyugatos is indult valamiféle antikapitalizmus. Hatvannyolc, újbalosság, meg minden, lett belőle mára globálkritika.
Ha valaki azóta figyelt ebben a piacgazdaság nevű micsodában, amiben mostanság tengődünk, biztosan látott kapitalistát, és rájöt, hogy a kapitalista is csak olyan, mint mindenki más: sokféle. Van jóindulatú, pénzhajhász, zsugori, adakozó; a sztereotípiák sorsa az, hogy megdőlnek.
Félre ne tessék érteni, védje a kapitalistákat, akinek két anyja van. Pont azért, mert ők sem homogén tömeg: a stancforma-készítők, kőművesek, kofák, gyors- és gépkocsirakodók sem szorulnak védelemre en bloc, de megbélyegezni sem lehet őket.
Az apropó, amitől ezek a kapitalisták a mai téma, egy korábbi ügy. Molnárgörény eresztett meg egy bejegyzést a zsidókról, annak kapcsán szóba került Prohászka, onnan pedig egyenes út volt a kapitalistákig.
Mert hogy idézem az egyik hozzászólót: „[m]ai fogalmainkkal ezt úgy adhatnánk vissza, hogy "zsidó" helyett mindenütt "tőkést" v. "kapitalistát" mondunk (annál is inkább, mert Prohászka világossá teszi, hogy az általa "zsidó"-nak minösitett magatartásforma keresztényeknél is elöfordul). A XIX. században - történelmi esetlegesség folytán - a két, egyébként nagyon különbözö fogalmat gyakran összekeverték. Ez csúnya hiba volt, de olyan hiba, amivel Prohászka nem volt egyedül.”
Zárásként Prohászkától pár idézet, természetesen követve a használati utasítást.
„Fogjunk ceruzát s írjuk le számokban a katonáskodó magyarság arányszámait, pl. csak az ilyeneket, amilyeneket a múltkor egy ezredestől hallottam: hogy a „munkácsi honvéd ezredben béke idején a kapitalistaság 30 %-kal, ma ugyan ott 20 %-kal szerepel.” Írjuk le számokban a magyarság vérveszteségeit. Számítsuk össze azokat, kik minden korosztályból, minden hivatásból álltak a csatasorban — akik berukoltak a frontokra s nem rekedtek a trénszekereken, kik a drótsövények előtt állnak s nem az irodák, a Haditermény részvénytársaságok s a bankok asztalai mögött lopják a napot. Menjünk végig a frontok gyűrődésein s tapasztaljuk meg, hogy minél közelebb jutunk a tűzhöz, annál több ott a keresztény nép s minél hátrább kerülünk annál több ott a kapitalista. Az pusztul, ez óvja az irháját — a jövendő magyar kultúra javára.”
(Alkotmány 1918. máj. sz, vezércikke.)
„Most már reméljük... látják, hogy internacionális, defetista banda, mely gyűlöli az Egyházat és... tárt kaput nyit a kapitalista inváziónak, és tapossa a keresztény nemzeti tradíciókat...”
(Somogyi István: A szabadkőművesség igazi arca I-II. Budapest, 1929. 181.)
„A keresztény társadalomban a kapitalistákat emancipálni annyit tesz, mint az erkölcstelenségnek s az erkölcsiségnek ugyanazt a szabadságot, a lelkiismeretnek s lelkiismeretlenségnek ugyanazon jogokat adni”
„Magyarország nem volt felkészülve a kapitalisták »recepciójára« (az 1848-as emancipációs törvényre).13 A kapitalisták addigi jogkorlátozása – amely védelmet és biztonságot nyújtott a magyar társadalomnak – megszűnt, s jogaik kiterjesztésével az ország hirtelen egy intelligens és ravasz faj szabad hódításának lett kitéve”
„Hogy állunk az asszimilációval és a keveredéssel, amely egyesítené az idegen kapitalistát a magyarral, és megszüntetné az antropológiai és faji különbségeket? [A kapitalista] idegen volt és idegen maradt. Magyarul beszélt, de kapitalistának érezte magát. Magyarországon élt, de megragadt kapitalistaságában. Közösséget alkotott a közösségen belül”
„A középkorban létezett a Német Nemzet Római Birodalma. Létrejöhet ma a Kapitalista Nemzet Magyar Állama? Valójában ez a kérdés képezi a kapitalistaproblémát Magyarországon”
És a végére a legviccesebb:
„Jött a bolsevizmus árja, és akik a gátat megnyitották előtte, magyarul beszéltek, de kapitalisták voltak”
(Utóbbi idézetek forrásai: Prohászka, Ottokar (1920) The Jewish Question in Hungary. The Hauge ford. Mónus Áron, illetve Prohászka Ottokár ([1893] 1929) A zsidó recepció a morális szempontjából. In Összegyűjtött munkái. Sajtó alá rendezte: Schütz Antal. XXII. Budapest: Szent István Társulat.)
Jó estét, jó szurkolást, és ne feledjük Márait!
Utolsó kommentek