avagy Azok a hibásak, már megint
Most éppen arról kellene írnom, hogy a blogszolgáltató nem az az üzemegység, ahol szólásszabadságot főznek: ha a szolgáltatónak nem tetszik valami, kivághatja a rákba, és lehet reklamálni, hogy cenzúra, csak hülyeség — vagy hogy a freeblog illetékesét idézzem: blabla. Ha majd a valaki X. Y. saját oldaláról is eltávolíttatja, akkor lehet hörögni, addig tessék saját oldalt beregisztrálni, saját szervert berakni, és ott leközölni, hogy milyen mocskok ezek a száraztalpúak. Ha azt is lekapja valaki, akkor lehet visítani. Ahogy én is tettem, holott a Klón még csak nem is tudta leszedetni a pomogács.infót, és szerintem nem is fogja tudni; mert lehet, hogy csak szándék, de már ugrál bennem tőle a szójafasírt.
A szólásszabadság pusztán annyit jelent ugyanis, hogy valahol minden véleményt ki lehet mondani, nem azt, hogy bárhol. A pukizásnak is megvan a szabadsága, mégse fingik senki temetésen, vagy ha mégis, akkor nem reklamál, ha rászólnak, hogy na de a fingás szabadsága az akkor így hogyan, mert nem mártírnak, hanem hülyének fogják nézni.
Szóval írnám, írnám én, csak közben nem bír nyugodni ez Kiss Endre Farkas, nem megy neki a beletörődés, hogy valamit elkúrt, folyton mutogathatnékja támad, hogy ő aztán jól csinált mindent, Azok a hülyék, nem ő. Más csendben lapítana ekkora ciki után, ő bezzeg ismét összehozott egy faszántos kaminautot a mostanában épp, hogy élek, faszkorbácsot mégis kérek kategóriában, márpedig az érdemel pár kéretlen taslit.
Aszongya háhá, a Fletó és a körei, azok voltak. Mer azok egy mekkora genyák, még a kötelezésre is lecsaptak „és ezek a körök még azt sem tartották túl nagy áldozatnak, hogy nagyon nehéz helyzetbe hozzanak három embert, akik közül kettő a Lánchíd rádió munkatársa”, meg hogy „[m]it nekik emberi életekkel való játszadozás”; meg kell a szívnek szakadnia.
Minden bizonnyal, minden bizonnyal. Sőt, fúj, és akkor mi most Kiss Endre Farkast nagyon sajnáljuk. Ja, meg hogy paródia esmeg, biztosan azért társszerző egy SF nevű tárgy is, akinek teljes blogját a zsidózás tölti ki.
Holott éppen Kiss Endre Farkas és a két hülye játszadozott életekkel — pechükre éppen a sajátjuk volt, így jártak.
Most szólok: az nem megy, hogy drága jó edző bácsi, de szemetek ezek, én csak jó magasra feldobtam azt a lasztit, Ezek meg lecsapják, hát milyen világ ez? fúj! — mert ha valaki így sipákol, azzal csak még hülyébbnek tünteti fel magát. Hogy értse mindenki: a való világban a Morcos Kismalacot legkésőbb a második beszólása után baszná hókon valaki, pedig de jót nevetünk rajta, ha nem a mi bőrünkre köcsög.
Először is mijafaszt parodizál Kiss Endre Farkas, kérem allássann, he? De főleg: hogyan?
Segítőkész vagyok, szájába rágok pár dolgot, amit lehet, eddig nem tudott Kiss Endre Farkas, és amit nem tudni kínos egy cseppet, azt hiszem.
Mindenekelőtt fajvédő testvéreink parodizálása nem úgy néz ki, hogy bötűre úgy írok, mint ők, és — dettó hozzájuk hasonlóan — közben néha úgy csinálok mintha vihognék, ha sikerült ismét leírnom azt, hogy cigánybűnözés, meg hogy vérszomjas zsidók. Az ugyanis nem vicces. Inkább szomorú. Lehet, ez a spanyolviaszk maga, teljes életnagyságban, csak éppen ennek ismerete nem látszik azon, amit Kiss Endre Farkas művel.
A paródia nem túl frankó, ha éppen azok tudnak rajta teljes joggal megsértődni, akiket az állítólagos paródia tárgyai is basztatni szoktak úgy egyébként. Fura, mi?
Kiss Endre Farkas a South Parkot emlegeti, és bizony mondom néked, ilyenkor támad kedvem elküldeni Kiss Endre Farkast a bús büdös sunyiba, mert valami olyasvalami magasságába óhajtja felráncigálni a saját izéjét, ami a valóságban olyan viszonyban áll a fent említett rajzfilmsorozatnak látszó tárggyal, mint az vizek, az Úrnak az lelkével, mely felettük lebegett vala. Nem kicsivel. Konkrétan a South Park gúnyos és cinikus és geci, csak éppen kurva jól csinálják az alkotói. Kiss Endre Farkas munkássága meg gúnyos, és cinikus és geci, csak éppen szarul csinálja. Teccikérteni?
Nem?
A vérszomjas zsidó emlegetése a megfelelő szövegkörnyezet és odaillő írói eszközök használata nélkül például nem polgárpukkasztás, hanem egy ostoba rasszista toposz verklizése. Akkor is, ha ötven szmájli van megette. A hatásból simán lemérhető. A debil fajvédő szíve örömében dobban nagyot, ha olvassa, mert a saját véleményét látja viszont, a jóérzésű olvasó meg elküldené Kiss Endre Farkast a halál faszára, mert aki ilyet ír, az megérdemli.
Ócska duma, hogy „sokan a társadalmi közbeszéd durvulása elé görbe tükröt tartó publicisztikáimat is szándékaimtól eltérő hangsúllyal értelmezték”, meg hogy „olyan hatást értem el, ami nem felelt meg a szándékaimnak”. Kezdjük azzal, Kiss Endre Farkas tanár szeretne lenni, márpedig konkrétan, ha az én gyerekem tanára fogalmazna ilyen bürökratizmusokban, én komolyan megfontolnám, hogy kivegyem a gyereket az oskolából. És ha ugyanilyen hatásosan fogja elmondani a mit a vásottaknak, az is gáz lesz. Mert ezek a sokan, akikről ő cseppet sértődötten ír, hogy mert őtet félreértették, és neki nem sikerült az állítólag célzott hatást elérni őnáluk, pedig jaj, de igyekezett — véletlenül a túlnyomó többség.
Ami addig nem derült ki, amíg a blogot csak százan olvasták, s a kommentek alapján főleg tejtestvérek maguk is, akik biztosan nem tiltakoznak, hanem röhögnek maguk is, mert de vicces a buzi az arbejtmahtfráj előtt. Pedig az író már csak arról ismerszik meg, hogy leír valamit, és azt az esetek többségében megértik; a funkcionális analfabéták és a hivatásos félremagyarázók kivételével, persze. Mert nem arról van szó, hogy ez utóbbiak ne érthetnék félre — sokszor szándékosan —; Spíró mesélhetne erről jó sokat, csak én meg nem vagyok Spíró. És ezzel ismét oda lyukadunk ki, hogy — ha Kiss Endre Farkas most éppen igazat mond. és eddig csak tetette magát fajvédőnek, és közben nem is az, hanem, akkor — szarul ír. Ha nem mond igazat, az is nagy baj, a pomogács önmagában sem gusztusos állatfajta, de a látszat kedvéért össze-vissza, hazudozó pomogács az még olyanabb. Ha viszont szarul ír, az baj, nagy baj, nagyon nagy baj egy blogger esetében.
Mert ha Kiss Endre Farkas szarul ír, akkor nincs mese: lehet visszamenni a balettkarba ugrálni!
Utolsó kommentek