— avagy a Lajta egy nagy, széles folyó —

(igen, Parti Nagy Lajostól loptam címet és alcímet egyaránt)

Szegény, konzervatív shenpen meggyónt. Ő a nemzeti katasztrófa idején a kettős muhaha  állampógárság ellen savazott. És most szégyelli magát. Szó nem képes kifejezni, mennyire sajnálom szegényt. Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik.

Hát szégyellje is. És úgy istenigazából mindenki, aki a két populista főgeci párt propagandáját beszopta, és elment akár pro akár kontra savazni. Aki négy és fél év elteltével az egyik főgeci hülyeségétől áttántorog a másik főgeci hülyeségéig az pláne sajnálatra méltóan hülye naív. Amit a megosztottságról ír, azzal persze egyet értek, hogyne.

Nem, nem a jó szándékot vonom kétségbe. Mármint a savazókét, mert a két trágyapárt az állítólagos magyar világlófasza tolvajbanda elmebeteg főköcsöge által kirobbantott magyarságháborúban teljesen egyértelműen bebizonyította, hogy csak és kizárólag saját magára képes gondolni, és ebbe az aljas játszmába hidegvérrel belerángatta azokat, akik elmentek savazni, és ami még rosszabb, a határon túli magyarokat bokrétának a szarkupac tetejibe. Az egyetlen eredmény az lett, hogy magyar lett magyarnak ellensége: itthoni itthoninak, kinti itthoninak, és fordítva. Persze a kintiek dettó naívak voltak, amikor azt hitték, az itt folyó felhevült szarkavarás valóban róluk szól — rá is basztak.

Mondjuk felocsúdhattak volna már akkor, amikor az anyaországi szarháziak két „elitcsapata” odaát különbejáratú, saját magyar pártot kezdett el tartani, természetesen jó zsíros koszton, amit ugyan a kintiek életének javítására is költhettek volna, de korrupt magyarpolitikusok zsebében jobb helyen a gempa. Eleve nemzetiségi alapon pártot csinálni nem kóser dolog, mert az, hogy valaki magyar politikailag sehová sem sorolja be őtet.

Nem hiszed? Nézzél már körül, bazmeg! Hol a faszomban élsz? A fidi magyar párt? A maszop, a jobbik, a zöld lófaszok, a madöf,  a zsírtáltos magáncége, a mittommi, azok magyar pártok? Magyarok a tagjaik, magyarok savaznak rájuk? Igen? Naugye.  Némelyik még veri is magát rá, hogy magyar. A most egymást kéjes hörgések közepette szívató Tomkatzöldpárt és Jobbik formáció meg aztán a legkibaszottmagyarabb. Kuss ott a hátsó padban, a szadit direkt nem írtam, nem hiányzik senkinek se, hogy zsidózz.

Így marad az, hogy ha ragaszkodunk a Magyar párthoz odaát, akkor vagy hazudunk, hogy a magyar az politikailag homogén, vagy lesz külön jobbódali meg balódali, meg szélsőjobber, meg szélsőballer, meg liberális, meg akár tejivó, vagy ne adj Isten Hungária Népe Buzuló Frontja odakünn. És törvényszerűen nem jutnak majd bé az ottani uruszágházba, és kívülről nyomathatná mind a szájkaratét, hogy de bezeg ő mennyivel képviselné jobban a magyart, ha bejutott volna, és hogy ő mennyire nem tehet arról, hogy mégse, és bezzeg a többiek de gecik, mert román- vagy  dzsókerbérencek. Én leszarnám, de pont ti nem szarnátok le. Tessék megnézni nálunk a cigányönmicsodákat: képviselik ám ők a kurva anyjukat, nem a cigányokat. Aztán amikor a cigányoknak szánt pénzt megjön, gyorsan zsebrevágják, löknek keveset a haveroknak, még kevesebbet a rászorulóknak, de azt kamerák előtt persze, aztán óbégatnak egy sort a cigányellenességről, és elégedetten hazamennek — tisztelet a kivételnek.

A témára visszatérve, miszerint a két rohadékpárt ismét sikeresen egymás ellen fordította a magyarokat. Vagyis minket. És azt mondom, akkor még szo-szo ellenálltunk, a többség nem ment el savazni, eredménytelen lett a magyarságmegsavazás. A legutóbbi nagy szociális önkibaszásra bezzeg tolongtak a népek, megérdemlik, és mindenkinek üzenem, aki kibaszott elégedett pofával bebaszta az urnába akár az igent, akár a nemet, hogy akkor ő most megtette a hazáért, amit kell, hogy kussoljon, pofa súlyba, főleg, aki igennel savazott. A büdös bibsi bankárok mellé ő is betette a maga kis részét a mai csődközeli helyzetbe, mert elhitte azt a nettó hazugságot, hogy ha lesavazzuk a vizitdíjat, attól a Klón majd jól megbukik. Megbukott? Nem. Megérte? Nekem úgy tűnik, annyira mégse.

Szájbarágó melléküzemágunk közleménye következik: tőlem kaphatnak kettős muhahát  állampógárságot a kintiek, ha nekik az annyira jó, mert elég nyilvánvaló, hogy nekem attól se jobb se rosszabb nem lenne. Savazza meg, aki akarja, csak ne legyen körülötte az a szarzuhatag ami akkor volt és ami azóta is van, ha a téma szóba kerül. Ha valaki értelmes indokot talál, hogy miért, én szólok előre, támogatom, de azt is előre leszögezem, hogy a szakrális szentkoronás meg magyarságtudatos maszlagok nem játszanak, továbbá de Maistre sem.

Nagyon nehéz választani, a kettős muhaha állampógárság ügyében kampányoló szemétládák közül melyik volt a nagyobb köcsög. Aki a kettős muhaha állampógárság megadása után Magyarországra özönlő, az ittenektől a munkát elvevő kinti magyarokról hazudozott teli pofával, vagy aki a mai napig arról herseg, hogy a kintiek így nem kapták vissza a magyarságukat, amit a kocsmából hazafelé menet a mocskoszgonosz Trianon során elveszítettek.

Tudja a faszom, biztosan én vagyok idióta, de ha egyszer csak Pest megyét — teszem azt — Tajvanhoz vagy Burundihoz csatolnák, én magyar maradnék. Ha ebben tűzzel-vassal akadályozni szeretnének, akkor dafke.

Aki azt állítja, a kinti magyarok visszakapták volna az elveszett magyarságukat, az ostoba. Ha elvesztették a magyarságukat, akkor nem magyarok, akkor meg mi a faszomért akarnak kettős állampolgárságot? Ha nem veszítették el, mire jó a papír róla? Akinek golfklub tagságija van, az elmegy vele a golfklubba, és legalább egy felest bedönt a nagyfejűekkel, ha nem is golfozik, de hogy nem a falra teszi ki aranykeretben, az tuti Ha mégis, akkor egy ostoba sznob, és nem golfklub tagsági kell neki, hanem mázsás, színarany vécé, hogy abba szarhasson. Akinek a papírtól van magyarsága az ugyanilyen sznob, csak mondjuk a golfklubbal ellentétben neki felelőssége is volna, csak persze az nem érdekli, neki  nem a magyar állampolgársággal járó kötelességek  kellenek, hanem a státusszimbólum, hogy mutogathassa: látod ecsém? Ehun-e a papiros arról, hogy magyar vagyok. Neked nincs? Román vagy bazmeg, nem magyar!

De tudod mit? Leszarom ezt is. Ha valaki papírmagyar akar lenni, ha életének ez a leghőbb vágya, akár kaphassa is meg. Tegye aranykeretbe, akassza a falra, nézegesse, bánom is én.

De azt ki kell mondanom, nekem nem az a szarrá gyűrt dokument adja a magyarságomat, hanem valami odabent, amit nem szüntethet meg az, ha az igazoló papír elvész valami okból.

A többi némán leng, lobog a szélben, már szinte teljesen kettéhasadt, a közepén nagy lyuk van, és azóta se került meg, ami onnan elveszett.