- avagy mi működik és mi nem -

A tatárszentgyörgyi eset és annak utórezgései is beigazolták, nyakig vagyunk a szarban cigányügyileg.

Hiába igaz, hogy sajnos a cigányok nem kis hányada is mindent megtesz azért, hogy utáljuk őket, aki ezt az utálatot kiterjeszti az összes cigányra, az nem kicsit hülye.

Ma a többség kórusban hisztériázik, hogy megtiltják neki a cigányok néven nevezését, és ugyanazzal a lendülettel nevezi néven a cigányokat en bloc, hogy bűnözők, és hogy ez letagadhatatlan. Persze sokuk ismer egy jó cigányt, az a kivétel, ó igen, és nem rasszisták, de nagyon nem.

Legtöbb azon a véleményen van, hogy neki, a többségnek a kisujja hegyit se kell mozdítania, ő, a többség, már minden telhetőt megtett, lépjenek előbb a cigányok (en bloc, naná, hát hogyan?), aztán majd mi rendes többségiek talán szóba állunk velük.

Nem kicsit jellemző az egyik mostanság terjedő sajátos mail, amelyet "egy magyar" ír "egy cigánynak". Az iromány hosszasan fejtegeti az összes cigányokkal kapcsolatos sztereotípiát, közte természetesen azt is, hogy büdös cigány nem dolgozol, én nem akarlak eltartani. Majd jó sok bekezdéssel odébb kategórikusan kijelenti, hogy ja, munkát azt én nem adok neked, előbb javulj meg.

Ha csak úgy nem.

Szerencsére én úgy látom, a szegregált és/vagy leszakadt területek kivételével a cigányok munkavállalási lehetőségei kicsit talán még javultak is. Ezzel párhuzamosan azt is  úgy látom, hogy ugyancsak ezen vidékek kivételével a cigánygyerekek járnak iskolába. És ez a két tényező a legfontosabb: ahol normálisabb az élet, ahol nincs nyomor, ott szembeszökően kevesebb a probléma.

A baj, hogy ez a két tényező a kivételként említett területeken egyszerűen nem adott, nyomor ellenben van dögivel, és naná, hogy rengeteg cigány él ott, és a helyzet egyre romlik. Amúgy rendkívül egyszerű okból. A leszakadt területek lakóinak mindenféle segélyekkel tömték be a száját  — mondjuk ki őszintén: azért mert olyan pénzzel, ami nem közvetlenül a zsebben landol, nem lehet szavazatokat vásárolni.

Ahelyett, hogy ugyanazt a pénzt az új nemzedék oktatásába, és a korábbi nemzedékek munkalehetőségének megteremtésére fordították volna.

Nem, nem a többek közt mostanság verklizett "ne halat, hálót adj nekik" elméletére gondolok.

Tragikomikus, amikor zsák krumplikat, gabonát osztogatnak cigányoknak (tudtommal megtörtént itt-ott), azzal a felkiáltással, hogy ültesd el, termeld meg magadnak az ennivalót, mi ezzel megtettük, amit lehetett. Eleve hová ültesse? A cigánysor letaposott sarába? Ja, ott fog ám nőni, öröm lesz nézni. A szomszéd kertjébe? Ha fizet érte, nem hiszem, hogy megérné, ha nem fizet, akkor meg önkényes foglaló. Kábé olyan ez, mintha a szomszédomnak adnék pár zsák krumplit ugyanilyen indokkal. Aztán vakarhatná a fejét, hogy jó, elültetném én akár, mert ugyan éhen halok, mire fél-egy év múlva lesz belőle valami, de hová? És egyáltalán: hogy a francba kell krumplit vagy búzát termeszteni?

Te tudod?

Tényleg roppantul érdekelne, ha az átlag magyarnak nyomnák így a kezébe a krumplit, mit tenne vele nyomor idején. Félek, a többség ugyanúgy megfőzné és megenné. Se tudása, se helye a nagyívű ötlet megvalósítására, az éhség meg most van, nem vár fél évet.

A problémát tovább eszkalálja az online publikáció lehetősége, és azoknak a köre, akinek ez rendelkezésre áll. A kuruc.info nyomtatott formában képtelen lenne létezni, ugyanakkor a cigányokról véleményt túlnyomórészt olyanok írnak, akik mellett valójában tíz kilométeres körzetben egy fia cigány sincs, soha a büdös életben nem olvasott valódi felméréseket, szociológiai kutatásokról pedig vagy nem hallott, vagy lenézi azokat, akik publikáltak ilyeneket, és mivel szöges ellentétben állnak a meggyőződésével, ha könnyebb utat választva hazugságnak, csalásnak tartja azokat. A hangadók radikálisabbjainak semmiképpen nem a többsége az, aki valóban folyamatos konfliktusban él a cigányokkal. Azok ugyanis általában valami jó távoli kis faluban élnek brutális nyomorban, Internet-hozzáférésről nem is álmodoznak, már ha egyáltalán tudják, mi az.

Az említett hangadók akár 95% körüli cigánybűnözésről írnak, ami még a cigányok közti gyalázatosan alacsony 20% környéki foglalkoztatottság mellett szimplán lehetetlenség, még akkor sem, ha nem számítom a foglalkoztatottak által közvetlenül eltartottak körét. Abban a családban, ahol legalább az apa dolgozik, és a gyerekek iskolába járnak, garantáltan jóval kisebb eséllyel válik az új nemzedék valamelyik tagja bűnözővé, mint azok körében, akiknek már a nagyszülei sem dolgoztak, vagy ha dolgoztak is, elveszítették munkahelyüket. Az iskolába, illetve dolgozni járás egy minta, amit a környezet ad át az új nemzedéknek. Ha a putriban felnövő purdé környezetében senki sem jár dolgozni, akkor nagy eséllyel ő sem fog, mert nem ezt látta.

Ezt keverik sokan holmi genetikával, holott bele lehet gondolni: a moszlim nem azért moszlim mert "moszlim" génjei vannak, hanem azért, mert ezt kapta örökségül a felmenőitől.

A szegregált cigányoknak van kábé két nemzedéke, amelyből az első teljesen, a második szinte teljesen reménytelen. Jellemzően iskolázatlan, vagy a munkaerőpiacon akár már nem is létező végzettséggel rendelkező, segélyből, lopásból, rablásból, kirívóan szerencsés esetben alkalmi munkákból élő személyekről van szó.

Az ő gyerekeiket kellene megmenteni. Amíg lehet.

A saját érdekünkben.

Segítek, valahogy így: A „Kedves”-ház pedagógiája, A „Kedves ház” pedagógiája II.

Ami borzalmas, hogy ez egy tizenöt éves történet, abból az időből, amikor még nagyobb volt az esély. Lázár azóta nincs hazánkban, a Kedves Ház honlapja pedig évek óta nem frissül.