Én a magam részéről úgy látom, önmagában ez a legújabb csörte az IMF-EKB fenevaddal nem lenne olyan hű de rémes. Kábé mindenki sejti, aki nem teljesen hülye, hogy a parti arról szól, az önkúrmányzati savazásig ne kelljen se a megszorítás, se a reform szót kiejteni fideszes potentátnak az ő szája szegelletjibűl, de még azt a szót se, ami majd október magasságában fideszül az előbbi kettőt jelenti. Külöben úgy járnak, mint a Klón, aki ha csak egy iciri-piciri hónappal később esik ki az őszödi csontváz, hát az önkúrmányzatit is lazán besöpri. Szóval mondom, akár rendben is lenne ez a kinn is vagyok, benn is vagyok, jaj, de nagyon boldog vagyok játék.

Ha.

Ha nem azzal kezdte volna a Csillagszemű és az ő Nemzeti Egybesülési Kúrmánya, hogy házhoz megy az első seggbekukiért. Aztán a másodikért. Aztán ugyan nem ment házhoz, de a faragatlan vendég most sem hagyta ki, hogy be ne cserkéssze a lompost a Nemzeti Egybesülés becses valagába. Ráadásul jó mélyre: oda, ahol fáj.

Pedig hogy csillogtak a szemek! Hogy majd Ő, a Csillagszemű odamegy, vállon veregeti a Lombrózót Barrózót, fülibe súgja, hogy ej, egykomám, hát felejtsd mán el azt a fránya háromegésznyócat, legyen inkább hat százalék, mire a Barrózó azt mondja, hogy drága Csillagszemű, hogyne, hát persze, hat százalék, sőt, csak neked legyen inkább hét: kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít, Zunnyónk hatalmas, a költségvetése meg mégakkora.

A nagy fene férfiindulatból aztán egy szűkszavú sajttáj maradt, ahová persze a Csillagszemű már nem ment el, csak az egyik fullajtára helyettesítette, aki morcosan annyit mondott, mi igazából mindig is akartuk a háromegésznyócat, majd felemelé az ő ujját, és úgy folytatá: mellesleg mingyá ömlenek kifele a csontváz hegyek ezerszám, csak tessék kivárni fél lábon.

A csontvázak ömlése (vélhetően a rossz idő okán) szépen elmaradt; van ilyen, jobb helyeken erre találták ki az esőnapot, bár most valahogy az is elmaradt, helyette jött egy szép üzenet a sokfejű szörnyetegtől, hogy hát a jegybankelnök molesztálása se komilfó. Meg az se, hogy csak úgy, egyeztetés nélkül tetszik intézkedni, mintha mi már beleegyeztünk volna, holott nem, és nem is fogunk.

Aztán jött ez a hétvége, megint csillogtak a szemek, hogy há, majd a Csillagszemű és az ő aktuális fulajtárja majd jól megmutatja, aztán a Csillagszemű inkább elment meccset nézni, a vendégek szépen összecsomagoltak, beszóltak egy vaskosat, oszt elhúztak a francba.

Kezdjük elölről. Az első önmagában olyan, hogy megpróbálták. A második is. A harmadik is. Ha a háromból csak egy esik meg, lehetne mondani, hogy így, meg úgy. Ha kettő, akkor is, csak úgy már akadhatnának, akik a kettő közt holmi összefüggéseket próbálnának találni. Na de három? Egy hónap leforgása alatt?

Te vadász! Biztosan vadászni jársz ide?

A viccet persze mindig kötelező fokozni. A fanclub az első, aztán a második, és most, a harmadik anális mélyfúrás után is very happy. Győzködi magát, hogy most aztán jól megmutatták, a negyedik után vélhetően a döntetlent is fel fogják ajánlani a szénné alázott IMF-EKB párosnak; már amelyik, mert a reményvesztettebbje  már most heveny zsidózásba menekült. Vagy abba a toposzba, hogy azok kúrták el, miért pont a Csillagszeműt basztassa ezért a karvalytöke?

De már reped a cukormáz. Amikor a Mandiner aka Reakció aka UFi szerzőit lebolsevikozza a saját törzsközönsége. Amikor Makovecz elvtárs feljelenti a kormány kritizálásáért hűtlenségért Csermely elvtársat Liszkay elvtársnál és biztos, ami biztos Bástya Hende elvtársnál, tehát a kormánynál is. Ilyenkor a hozzám hasonlók kérnek még egy sört és hátradőlnek, várva a műsort.

Mert eljött a mosoly országa. Még ha a villamos alatt levő ember mosolyáé, akkor is.

Ápdéjt: szinte sejtettem, a Mandiner blogírója ismét komancs áruló, tessék szépen olvasgatni.

Ápdéjt-ápdéjt: sajnos nagyon úgy néz ki, a karvalytöke kicsit szigorúbban osztályozza az affért, Magyarországot lehetne bukni hagyni?