Valamikor a réges-régen a háromperhármas ügynök a sátán volt maga. Antikomonistákat vacsorált, családokat tett tönkre, egzisztenciákat tört ketté, és jelentett, szorgosan jelentgetett mindenkiről mindenféle rosszat.

Valamikor kevésbé réges-régen, amikor a nemzeti radikalizmus egyik jeles képviselőjéről kiderült, hogy ő is, akkor az emberek egy része rájött, hogy de ám nem mindegyik háromperhármas besugikolt valójában. Az csak a látszat volt. Valójában direkt átkúrta a büdös komcsikat, már ha egyáltalán írt valamit, és nem a komcsik írták helyette a jelentéseit. Hogy bemártsák a jókat. Persze ezek a rendes ügynökök kevesen voltak.

Aztán amikor a sikeresen lebuktatott Dadogi után egyszer csak más nemzeti oldali úriemberekről is kiderült, hogy van ott a csúnyaságban róluk egy akta, aztán még egy, aztán még egy, akkor az embereknek ugyanez a hányada, meg még egy részük rájött, hogy valójában a háromperhármasok kilencven, de legalábbis nyolcvan százaléka igazából áldozat volt, és a gonosz komcsi tartótisztek az igazi bűnösök

Azt nem tudom ilyenkor, a komcsik agyafúrtsága előtt emeljem-e inkább  kalapomat, vagy az előtt, hogy a világ hihetetlen tempóban változik.