Gárgyuljunk tesvíreim, ismét van min!
Kiindulópontunk a nagy sikerű harcter.info, ami tökéletesen alkalmas helyszín, ha arra van igénye az embernek, hogy elolvassa, mit is akar a legújabb Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon — akarom mondani Néptribun. Sic!, hogy kibukjon belőlem az olvasott.
Kisfejű Nagyfejű Zordonbordonnak most éppen Gonda László a becsületes neve plusz két fő, és megírta a Zultimátumot, nyilvánvalóan arra számítva, hogy ha ő azt benyújtja, akkor sebtiben teljesítik.
Na jó, csak vicceltem.
Hogy ő viccelt-e, abban nem vagyok biztos.
Aszongya, ő, mint „a szeptember 23-án, kb. 50 ezer ember általi közfelkiáltással megválasztott Kossuth téri” Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon — pardon, Néptribun — követelőzik, ergo mögötte a nép. Jól van Laca, ne olyan hangosan, nem látunk mi olyan nagyot. De legyen, ellő a hitet, olvassunk tovább. Mert úgy várná az emberfia, hogy mitől ultimátum ez, de az Istennek sem sikerül.
Az ultimátum, mint (jelen esetben közfelkiáltással előadott) tárgy ugyanis — definíciója szerint — gyárilag azt kellene tudja, hogy:
— eztet követeljük, de most azonnal, és
— eztet meg eztet csináljuk, ha nem úgy lesz, és carramba, esetleg corpo di bacco, de minimum merde.
Ultimátum volt például 1914. július 19-én, július 28-ától meg a retorzió — nem jött ugyan össze, pláne nem azonnal, de szándékait tekintve az egy zamatos, par excellence ultimátum volt.
Ez nem. Az eztet követeljük, az jó alaposan benne van, de az eztet csináljuk, az nem nagyon. Pontosabban semennyire. A cucc java része egy szép vízió valamiféle „KISZ-es véd- és dacszövetségről”, van itt nemzetsorvasztás, büdös áruló Károlyi Mihály is, meg 1918-1919. is, mert az szem-szájnak ingere — bár a sürgő csoport az elég foghíjas, mostanság nemigen van tele a tér, vicces kergetőzés folyt legutóbb is, de ez már unásig lerágott.
A Zultimátum vége ezzel az utóbbi ténnyel áll kissé hadilábon. Aszongya:
„az ország a Gyurcsány kormány hivatalba lépése óta forrong, de különösen szeptember 17-óta (sic!) tüntet és nem hajlandó ezt senki befejezni,
amíg Gyurcsány Ferenc és kormánya nem mond le,
amíg a rendõrállamiságot gyakorló vezetõit el nem mozdítják helyükrõl és felelõsségre nem vonják,
amíg a közbiztonság biztosítását a politikától független és hiteles emberek nem veszik át,
amíg nem dolgozzák ki szakemberek az új Alkotmányt az õsi Szentkorona tan figyelembe vételével,
amíg nem változtatják meg a választás- és média törvényt,
amíg nem a Magyar Nemzet egyetemes érdekeinek megfelelõ politikát képviselõk vezetnek minket,
amíg nem kezdik meg a tárgyalást a társadalmi béke megteremtése érdekében”,
hely, dátum,
ügyvivő (nem sk), sk, sk.
Tekintsünk el a magyartalanságoktól (a rendőrállamiságot gyakorló vezetőit, a Szentkorona[-]tan érdekes írásmódját, a választástörvényt Választási Törvény helyett, és persze a Magyar Nemzetet, mint olyat, aki nem a periodikum), meg hogy mi a fészkes nyavaját jelenthet az, hogy „de különösen szeptember 17-óta tüntet”, már azon túl, hogy előtte a Nép — pár kötelező ünnepen előadott szabadtéri performance-ot leszámítva, füttyögés, kereplés; bár hogy ők a Nép volnának, az se biztos — baszott tüntetni. Fogalmazhatnék úgy is, szeptember 16-án nem tüntettek, meg szeptember 15-én se nagyon, és lehet folytatni a sort ráklépésben. A Nép biztosan nem. Néha az Orvosok, a Tanulók, a Tanárok; de a Nép nemigen.
Tekintsünk el attól is, hogy hű de nagy nyilvánosságra ne számítson senki, csak ezért a kutya nem fog kattogtatni, a médilya meg legfeljebb röhög, örülhet a szerző, ha Fókusz különkiadásra érdemes lesz; jó, a Magyar Nemzet leközli, csak azt meg nem azok olvassák, akinek szánni teccik a Zultimátumot.
Azt hiszem, emlegettem már a magánvalóság intézményét, de a szeptember 17. óta tüntető Nép képe mégis tudott újat nyújtani. Elképzelem, hogy a múlt héten a Kossuth téren megkergetett vagy párszáz ember A Nép. Na jó, plusz az(ok), aki(k) a Teve utcában az ablakokat, csak utóbbiakat mintha nem szeretnék sokan. De ez még mind semmi.
Nem tudom, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon melyik valóságot nézi, de a miénkben a tüntető Nép sok vizet nem zavar. Akárhogyan is forgatom, tekerem a Zultimátumot, annál többet, mint hogy monnyon le, meg szentkoronázzunk a Kotmányba, meg törvénymódosítás, különben folytassuk a szeptember 17. óta tartó lassan már nem is tudjuk mit.
Rossz hírem van Szittya Véreim: a Nép kossuth-téri performance-ára mostanra már a kutya se kíváncsi — a nép meg pláne nem, szóval valami hatásosabbat elő a tarsolylemezesből, mert ez így nokedli, nem ultimátum.
Plusz hat hónap korrepetálás (napi 4 óra minimum) annak a népnek a nyelvtanából és -helyességéből, amelynek a nevében a fanok előtt hadonászni teccik.
Addig marad a ventillátorba szarás, az is hatásosabb ennél.
Kiindulópontunk a nagy sikerű harcter.info, ami tökéletesen alkalmas helyszín, ha arra van igénye az embernek, hogy elolvassa, mit is akar a legújabb Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon — akarom mondani Néptribun. Sic!, hogy kibukjon belőlem az olvasott.
Kisfejű Nagyfejű Zordonbordonnak most éppen Gonda László a becsületes neve plusz két fő, és megírta a Zultimátumot, nyilvánvalóan arra számítva, hogy ha ő azt benyújtja, akkor sebtiben teljesítik.
Na jó, csak vicceltem.
Hogy ő viccelt-e, abban nem vagyok biztos.
Aszongya, ő, mint „a szeptember 23-án, kb. 50 ezer ember általi közfelkiáltással megválasztott Kossuth téri” Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon — pardon, Néptribun — követelőzik, ergo mögötte a nép. Jól van Laca, ne olyan hangosan, nem látunk mi olyan nagyot. De legyen, ellő a hitet, olvassunk tovább. Mert úgy várná az emberfia, hogy mitől ultimátum ez, de az Istennek sem sikerül.
Az ultimátum, mint (jelen esetben közfelkiáltással előadott) tárgy ugyanis — definíciója szerint — gyárilag azt kellene tudja, hogy:
— eztet követeljük, de most azonnal, és
— eztet meg eztet csináljuk, ha nem úgy lesz, és carramba, esetleg corpo di bacco, de minimum merde.
Ultimátum volt például 1914. július 19-én, július 28-ától meg a retorzió — nem jött ugyan össze, pláne nem azonnal, de szándékait tekintve az egy zamatos, par excellence ultimátum volt.
Ez nem. Az eztet követeljük, az jó alaposan benne van, de az eztet csináljuk, az nem nagyon. Pontosabban semennyire. A cucc java része egy szép vízió valamiféle „KISZ-es véd- és dacszövetségről”, van itt nemzetsorvasztás, büdös áruló Károlyi Mihály is, meg 1918-1919. is, mert az szem-szájnak ingere — bár a sürgő csoport az elég foghíjas, mostanság nemigen van tele a tér, vicces kergetőzés folyt legutóbb is, de ez már unásig lerágott.
A Zultimátum vége ezzel az utóbbi ténnyel áll kissé hadilábon. Aszongya:
„az ország a Gyurcsány kormány hivatalba lépése óta forrong, de különösen szeptember 17-óta (sic!) tüntet és nem hajlandó ezt senki befejezni,
amíg Gyurcsány Ferenc és kormánya nem mond le,
amíg a rendõrállamiságot gyakorló vezetõit el nem mozdítják helyükrõl és felelõsségre nem vonják,
amíg a közbiztonság biztosítását a politikától független és hiteles emberek nem veszik át,
amíg nem dolgozzák ki szakemberek az új Alkotmányt az õsi Szentkorona tan figyelembe vételével,
amíg nem változtatják meg a választás- és média törvényt,
amíg nem a Magyar Nemzet egyetemes érdekeinek megfelelõ politikát képviselõk vezetnek minket,
amíg nem kezdik meg a tárgyalást a társadalmi béke megteremtése érdekében”,
hely, dátum,
ügyvivő (nem sk), sk, sk.
Tekintsünk el a magyartalanságoktól (
Tekintsünk el attól is, hogy hű de nagy nyilvánosságra ne számítson senki, csak ezért a kutya nem fog kattogtatni, a médilya meg legfeljebb röhög, örülhet a szerző, ha Fókusz különkiadásra érdemes lesz; jó, a Magyar Nemzet leközli, csak azt meg nem azok olvassák, akinek szánni teccik a Zultimátumot.
Azt hiszem, emlegettem már a magánvalóság intézményét, de a szeptember 17. óta tüntető Nép képe mégis tudott újat nyújtani. Elképzelem, hogy a múlt héten a Kossuth téren megkergetett vagy párszáz ember A Nép. Na jó, plusz az(ok), aki(k) a Teve utcában az ablakokat, csak utóbbiakat mintha nem szeretnék sokan. De ez még mind semmi.
Nem tudom, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon melyik valóságot nézi, de a miénkben a tüntető Nép sok vizet nem zavar. Akárhogyan is forgatom, tekerem a Zultimátumot, annál többet, mint hogy monnyon le, meg szentkoronázzunk a Kotmányba, meg törvénymódosítás, különben folytassuk a szeptember 17. óta tartó lassan már nem is tudjuk mit.
Rossz hírem van Szittya Véreim: a Nép kossuth-téri performance-ára mostanra már a kutya se kíváncsi — a nép meg pláne nem, szóval valami hatásosabbat elő a tarsolylemezesből, mert ez így nokedli, nem ultimátum.
Plusz hat hónap korrepetálás (napi 4 óra minimum) annak a népnek a nyelvtanából és -helyességéből, amelynek a nevében a fanok előtt hadonászni teccik.
Addig marad a ventillátorba szarás, az is hatásosabb ennél.
Utolsó kommentek