Istenem, Évértékelés má megin, vagy mijafasz, mer nem egy évről értekezik, hanem hajaj! mert hirtelen visszanyúl egészen 2002-ig, amikor is őket jó alaposan megrágalmazták. Azok. Szegény dr. Leslie Fatmant, meg hogy a huszonötmillió román. Speciel utóbbi valóban hánytató volt, előbbinél dr. Leslie Fatman épp csak be nem húzott magának egy parasztlengőt, hogy sajnálhassák utána a fanok. Szóval ezek rágalmaztak, pjúj!

Mintha ők nem azokat, ugye. Mintha nem lett volna megfigyelés nagy garral bejelentve, aztán laposan, gusztustalanul elsumákolva két piton közt félúton. Mintha nem lett volna a híres kézmozdulat egy éve, amit nyilvánvalóan addig kockázgattak ki a nép pártjának emberei, amíg Tompika nem állhatott oda, hogy hohó, bazmeg, ez a genya aszongya az egész népnek, hogy kapja be. Meg nem volt Vizsla se. Amire baromi nagy szüksége volt amúgy — Fletónak. Ez is egy kis adalék, miért maradtak le a fiúk esmeg a nagy párviadalban.

Félre ne értse senki. Ocsmány dolog rágalmazni, de ha kérhetném, ne az prédikáljon erről, aki maga sem teljesen tiszta, pártja meg nagyon nem. Az a párt, aminek ő a főnöke, hogy érteni tessék, tehát ha Tompika hazudik, rágalmazik tódít egy öblöset, azért sajna felelős a főnök is. Ez van egy olyan pártban, ahol minden hatalom a dolgozó polgáré Főnöké.

Fletó öt a négyzeten mínusz két pontja is adott a demagógiának, kezdjük ezzel. Ellenben valami távoli kapcsolata azért volt azzal a valósággal, amivel a Nemzet Miniszterelnökének egyre kevesebb. Egyelőre. Mármint Fletó egyelőre még valami szállal kötődik a valósághoz.

Bizony mondom néktek, ez vár Fletóra is, nem fog élete végéig miniszterelnök lenni, vagy saját pártja szegi nyakát, vagy az istenadta Nép, s amilyen küldetéstudata neki is van, belekattan majd ő is. Így megy ez: politikus, pláne küldetéstudattal rendelkező politikus így jár nagy eséllyel. Ne legyen igazam.

De tárgyra vissza, elhűl az ember, miket képes valaki mondani, s közben nem rebben szeme se. Mert olyanokat bírt mondani a Nemzet Csillagszemű Juhásza, aki alkatilag képtelen hazudni, hogy csak na.

„Kiderült az is, mi a gazdasági válság oka. A közgazdászok úgy mondják, a költségvetési hiány. Az óriásivá duzzadt hiány. Ez magyarul annyit tett, hogy nincs meg a pénz. Hiányzik. Lába kelt. Igen, tengernyi pénz hiányzik. Hiányzik, mert a szocialista vezetők, akiknél a kasszakulcs volt, eltüntették.”

Érted, Bélám? — csóválja fejét az Igazmondó Juhász, keblét fájdalmas, férfias sírás gyötri ott bévül — a hiány az úgy keletkezett, hogy a komancsok lenyúlták, oszt most nincs zsozsetta. Á, dehogy a lakáshitelekre ment, amit ők találtak ki, meg nem is a diplomás minimálbérre, amit az Igazmondó Juhász saját szájúlag kért megsavaztatni a beókkal, meg á, dehogy a többi osztogatós hadművelettel, á, dehogy az autópályákra, amiket még ők lengettek be a pórnépnek Polgároknak, á, dehogy. Hova teccik gondolni? A polgároknak ebből huncut fillér se jutott, hiszen tudjuk, tavaly nem hogy jobban éltünk volna az hatéves osztogatásáradat közben, hanem éppen ellenkezőleg, rosszabbul, mint négy éve, amikor még a Nemzet Miniszterelnökének kormánya szórta el az éves költségvetést az év első felében. Lehet gondolkodni, a maradék fél évben miből gazdálkodott a kőccségvetés! Igen, igen. Hitelből. Pont úgy osztogattak amúgy, mint legutóbb Fletó Fletonovics üngyülübüngyülü kormánya. Csak a Polgárkormánynak eztet szabad, az rendben van, amit ők basztak el, az még éppen nem államadósságból ment, csak a második fél év, Azoknak meg nem szabad. Mi a Népnek, a Polgároknak adtuk a pénzt, ők meg lenyúltág az uccsó fillérig.

Mert ha a Csillagszemű Juhász azt mondja, akkor az úgy van.

„Az MSZP-kormány azt mondja: megszorításokra, adóemelésre, áremelésekre, vizitdíjra, tandíjra van szükség, mert valakinek vissza kell fizetnie a hiányzó pénzt.

De miért mindig a vétleneknek, a tisztességesen dolgozóknak, a munkájukat becsülettel végzőknek? Miért mindig őket veszik elő elsőként?”

Thürmer Gyuszkó azt hiszem, ezen a ponton zokogta el magát végleg: nekünk végünk, minek szavazzanak egy törpe komancs pártra, amikor egy nagyra is lehet, ami ugyanazt mondja, mint mi.

Én is kicsit pityeregtem, megvallom, pláne a tisztességes jómunkásembereken, akiknek manapság jó harmada annyi adót csal, amennyit csak bír. Tudom, ott a tisztességes kétharmad, akinek java része meg felnyalja a százast, főnök perkál a minimálbér után — közhelyek ezek. Azt hiszem, igazán rosszul azoknak a multiknak a dolgozói járnak, aki után tényleg becsülettel betolják a kasszába, de őket meg ne sajnáljuk, mert egyrészt egy gyógyszergyár jómunkásembere annyi juttatást kap tök legálisan, amennyit az áfacsaló kényszervállakozó csak szeretne, másrészt ezek a szemét multik, ugye, akik lerabolják a Hazát, és különben is. Hogy közben némelyik becsülettel perkálja az adót? Megérdemli a hülye.

Az egészben a szomorú meg az, hogy az Igazmondó Juhász — azon túl, hogy lehülyézi az úgynevezett baloldali barátait és visszaöklendezi öt év összes sérelmét a huszonötmillió romántól az Őszödi Beszédig — még mindig ugyanott tart, mint tavaly ilyenkor.

Mert ha megnézzük, arról sír, hogy ettől is elvettek, meg annak is szar, meg tizenötezerrel drágább a gyógyszer. Hogy a Polgárok a sok elvonás miatt vesztik el a hitüket a politikában, és hogy á, dehogy a sok hazug politikustól.

Az nem számít, hogy hatodik éve osztogatott itt boldog-boldogtalan a Polgároknak, méregdrága autópályákba, meg a csont veszteséges MűPába, meg Sportcsarnokba meg egyébb jelképes szarokba dönti a maradék pénzt, és az sem, hogy kitől mástól lehetne visszavenni a zsozsót, ha nem azoktól, akinek eddig osztogattuk. Meg attól is, aki ebből nem kapott olyan sokat.

Kérdés, erre mi a megoldás.

Nyilvánvaló, nem? Ha ez nem jó, akkor ezt a sok elvonást mind meg kell szüntetni, vissza a pízt a Polgárok zsebikéjébe, de akár még oszthatunk nekik többet is. Még ki is mondja: fizessenek a rossz fiúk, el a kezekkel a Polgároktól, akik becsülettel dolgoznak. meg a nyugdíjasoktól, akik becsületesen dolgoztak.

Nem túlzottan zárójelben jegyezném meg, az Őszödi beszéd után fórumokon megjelentek olyan vélemények, hogy a sok plusz adót, meg a megszorításokat csak azok kapják, akik Ezekre szavaztak. Na, ez is jó ötlet.

Megpróbáltam — á la Asimov — kirostálni a nettó demagógiát, a csupasz szóvirágokat, s megnézni, mi a maradék, mi az üzenet.

Ez ugye azt jelenti, hogy kipotyog a rostán az államadósságról szóló buta csúsztatás, az összes, kimarad az erős és a gyenge Magyarország víziója, de még a gazda meg a szamara is mehetnek a levesbe.

Nagyjából ennyi marad:

Jó estét kívánok tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy én is nagy tisztelettel és szeretettel köszöntsem Dalma asszonyt és a Magyar Köztársaság volt elnökét, Mádl Ferenc professzor urat. Köszönöm, hogy itt vannak velünk a mai este.

Ezek hazudtak, loptak és csaltak, rágalmaztak, nőtt az államadósság, kézivezérlik a rendárokat.

Hölgyeim és Uraim, meg az elnök Úr!

Mi meg nem tettünk ilyet. És mellettünk a PolgárokPlebejusok. Az Új Többség.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Velős beszéd, el kell ismernem, csak közben én nagyon úgy látom, hogy korunk két karizmatikus politikusa azért képtelen szóba elegyedni egymással, mert a szemükből előre lógó gerendák nem engedik őket túl közel egymáshoz.