Na, bejött a papírforma, és ilyenkor nekem, a vadliberális hülyének minimum petárdázni, na jó, csillagszórózni kellene, de csak fogom a fejemet.
Amikor a Klón azt mondta, hogy Kurvaország, maga sem tudta, mennyire telibe talált. Mert nagyon, és ezt a lassan érettségire készülő Magyar Köztársaság nevű tárgy folyamatos figyelése mondatja velem.
Ilyenkor jön rá az emberre a nikotinéhség, ezért megyek, de csitt, ne mozgolódjanak, mert rögvest jövök, s ha cseverészőket látok, osztom az intőket.
Ha valaki kérdezi, színes krétáért mentem.
Visszajöttem, Kovács maga meg bassza ki azt a cigit, mert megintem. Na.
Úgynevezett konzervatív barátaink — értsd a Fidi és a hozzátartozó langyos akol jeles és kevésbé jeles tagjai — folyton hőbörögnek, hogy a Kádár-rendszer, meg hogy általában a komancsizmus, a Negyven Év hogy megnyomorította a Polgárokat.
Muhaha! Nem sok nyomorítani való volt már azon.
Kékcédulázhatunk napestig, a komancsokra akkor is kurva sokan szavaztak, ha tetszik ha nem. Az nem úgy ment, hogy a valóságban mondjuk húsz és háromnegyed Magyar Polgár baszta az ikszet a büdöskomcsik mellé, akiket amúgy a Magyar Polgár utált, és csak — a kétezer-kettőben újra felfedezett módszerekkel elkövetett — gigantikus csalás árán kaptak töbséget, mert ez így elmeroggyant hülyeség. A Magyar Polgárok nem csekély hányada némi osztás-szorzást követően igenis a komancsokra szavazott. Teccikérteni?
Itt jön a képbe a szalonidióták másik fajtája, akik orosz szuronyokról álmodoznak, merthogy a Zelnyomás, és hogy minden komancsokra tett iksz szuronybökésre született.
Nos, nekik kokrétan az anyjuk picsája: pár évvel korábban az első kört a kisgizdák nyerték, pedig akkor aztán tényleg itt voltak azok a szuronyok.
És lehet gondolkodni, mennyire voltak itt, ha ötvenhatban a Kádárnak be kellett őket behívnia. Honnan bazmeg, ha végig itt voltak?
De meg még. Ugyanezen evolúciós salakanyagok a demokrácia édes lemonádéjának próbálják prezentálni a nosztalgikus két háború köztit, amikor faluhelyt télleg szuronyos választások voltak. Addig oké, hogy volt valami demokráciának tűnő képződmény, de hogy karesz a valódihoz, az ziher; valódi demokráciában a főnök nem trónol huszoniksz évekig, nincs királyság, és ha elrabolják a főnök fiát, akkor az az ő magánügye és nem mentség arra, hogy hagyja megszállni az Édeshazát.
Hogy ez miért érdekes, ha választott a szadi? Egyszerűbb, mint hinnénk. Mert ha minden jól megy, kétezer-tíztől érdektelen, hogy Kóka milyen pártszerű képződmény elnöke lett most.
És pont ezért. Igaza van a jobboldali megmondóembereknek: a Magyar Polgárnak lófaszra van szüksége, nem liberalizmusra, nem szabadságra. Pláne nem liberálisnak látszó műfasz-pártra, mert a Szadesz jelenleg az.
Fájdalom, nem fájdalom, ez van: nálunk még javában a XVII. század dübörög, hamarosan hívjuk a nem tudni hányadik Károlyt, és azt mondjuk neki: bocs, a papa feje tévedésből gurult el, de ha kéred, megkeressük.
Amikor a Klón azt mondta, hogy Kurvaország, maga sem tudta, mennyire telibe talált. Mert nagyon, és ezt a lassan érettségire készülő Magyar Köztársaság nevű tárgy folyamatos figyelése mondatja velem.
Ilyenkor jön rá az emberre a nikotinéhség, ezért megyek, de csitt, ne mozgolódjanak, mert rögvest jövök, s ha cseverészőket látok, osztom az intőket.
Ha valaki kérdezi, színes krétáért mentem.
Visszajöttem, Kovács maga meg bassza ki azt a cigit, mert megintem. Na.
Úgynevezett konzervatív barátaink — értsd a Fidi és a hozzátartozó langyos akol jeles és kevésbé jeles tagjai — folyton hőbörögnek, hogy a Kádár-rendszer, meg hogy általában a komancsizmus, a Negyven Év hogy megnyomorította a Polgárokat.
Muhaha! Nem sok nyomorítani való volt már azon.
Kékcédulázhatunk napestig, a komancsokra akkor is kurva sokan szavaztak, ha tetszik ha nem. Az nem úgy ment, hogy a valóságban mondjuk húsz és háromnegyed Magyar Polgár baszta az ikszet a büdöskomcsik mellé, akiket amúgy a Magyar Polgár utált, és csak — a kétezer-kettőben újra felfedezett módszerekkel elkövetett — gigantikus csalás árán kaptak töbséget, mert ez így elmeroggyant hülyeség. A Magyar Polgárok nem csekély hányada némi osztás-szorzást követően igenis a komancsokra szavazott. Teccikérteni?
Itt jön a képbe a szalonidióták másik fajtája, akik orosz szuronyokról álmodoznak, merthogy a Zelnyomás, és hogy minden komancsokra tett iksz szuronybökésre született.
Nos, nekik kokrétan az anyjuk picsája: pár évvel korábban az első kört a kisgizdák nyerték, pedig akkor aztán tényleg itt voltak azok a szuronyok.
És lehet gondolkodni, mennyire voltak itt, ha ötvenhatban a Kádárnak be kellett őket behívnia. Honnan bazmeg, ha végig itt voltak?
De meg még. Ugyanezen evolúciós salakanyagok a demokrácia édes lemonádéjának próbálják prezentálni a nosztalgikus két háború köztit, amikor faluhelyt télleg szuronyos választások voltak. Addig oké, hogy volt valami demokráciának tűnő képződmény, de hogy karesz a valódihoz, az ziher; valódi demokráciában a főnök nem trónol huszoniksz évekig, nincs királyság, és ha elrabolják a főnök fiát, akkor az az ő magánügye és nem mentség arra, hogy hagyja megszállni az Édeshazát.
Hogy ez miért érdekes, ha választott a szadi? Egyszerűbb, mint hinnénk. Mert ha minden jól megy, kétezer-tíztől érdektelen, hogy Kóka milyen pártszerű képződmény elnöke lett most.
És pont ezért. Igaza van a jobboldali megmondóembereknek: a Magyar Polgárnak lófaszra van szüksége, nem liberalizmusra, nem szabadságra. Pláne nem liberálisnak látszó műfasz-pártra, mert a Szadesz jelenleg az.
Fájdalom, nem fájdalom, ez van: nálunk még javában a XVII. század dübörög, hamarosan hívjuk a nem tudni hányadik Károlyt, és azt mondjuk neki: bocs, a papa feje tévedésből gurult el, de ha kéred, megkeressük.
Utolsó kommentek