Kezdem megszeretni ezt a Mártíriusz gyereket. Igen, ő volt az, aki megdicsőült vigyorral hordozta körbe a laptopját, hogy fényképen is megtekinthessék a sérüléseit, ne csak élőben. Ugyanő nyilatkozta azt a verés után, hogy „a szám olyan, mint Angelina Jolie-é, csak szilikon nélkül”, ergo sejtettük, hogy a jövő nagy tehetségű embere áll előttünk; bár tény, aki ilyen alázatosan bírt a Csillagszemű Juhász személyes csicskája lenni, az már eleve előnnyel indul nálam.
Aszongya ez a kis csacsi fiú, hogy savazati jogot a gyermekek után, de üstöllést. Ha jól értem, még címet is adott neki, hogy aszongya „Legyen jobb a gyerekeknek! nemzeti stratégia: 2007-2032”, ami igen szépen hangzik.
„Tízmillió magyar állampolgárból kétmillió gyerek nem rendelkezik választójoggal”, emeli fel intő ujját, és hogy „ezzel nem csupán a legfontosabb érdekérvényesítési eszköztől vannak elzárva, de szerinte ennek a ténynek nagyon hátrányos a következménye a családok helyzetére is”, meg aztán „teljesen más lenne a költségvetés, a szociálpolitika és a lakáspolitika”, mint most „és nem lenne ilyen drámai a gyermekes családok életszínvonal-visszaesése egy újabb gyermek vállalása esetén”.
Hogy ez eddig!
Mondjuk a 25 éves nemzeti stratégia az már önmagában galaktikus muhaha, az eddigi leghosszabb tartott vagy három évig, de tény, mint már írtam, ez jól hangzik, mert eleve: a gyerekeknek ki ne akarna jobbat? Mert én biztosan.
És bizony híveim, a kívánatos külcsín még kiválóbb belbecset takar, esküszöm az élő Istenre!
Két alapvetése van ennek a miskulanciának, ugye:
1. A gyerekek nem ikszelhetnek iksz időnként, ami súlyos diszkrimináció.
2. Akkor ikszeljen a szülő helyette is.
Visszaálmodom magamat a régi szép időkbe, még azoknál az időknél is régebbre, amikor „de Amerikában meg elnyomják a négereket”, vagyis a rabszolgatartás régi szép ideibe, milyen üdítően hangzott volna egy javaslat, hogy a szavazati jog nélküli rabszolgák helyett szavazzanak uraik, mondjuk. Akinek kétszer annyi rabszolgája van, annak a szavazat érjen kétszer annyit.
Tudom, irritáló, ha az ember agybeteg ötletekre demagógiával reagál, de Istenem, viszket az ujjam.
Amúgy persze, jó lenne, ha lenne olyan, hogy az első gyerek után plusz háromnegyedet ér a savazatod, két gyerek után plusz másfelet, vagy valahogy így. Bár ahogy én ezeket ismerem, a kiszámítás képletében biztosan lenne valahol egy kis Euler-féle szám, de hogy pí, meg talán Planck-állandó is, az hótziher.
Aztán lehetne számolgatni: ha van apja és anyja is a kölköknek, azoknak fejenként legyen annyi, mint a gyerekeket egyedül nevelő anyukának, vagy összesen? Nagymama, nagypapa mit kapjanak? Vagy onoka után coki?
Félig kiirtott család nagybácsira, nagynénire maradt sarjai után ki kapja a kvótát? Ha négy éve anyuci és apuci együtt voltak savazni két gyerekre jutó plusz joggal, de apukát agyonütötte a lengőteher vagy elvitte a kamatadó, és most anyuka megy csak szelvényezni, akkor a kölköknek első blikkre hátrányosabb a helyzetük, nem? Vagy az úgy legyen, hogy x gyerekre jut y kvóta és azon osztozkodnak a felmenők?
Meg aztán mi van, ha a mama úgy egyébként valamelyik nemzetrontó pártra savaz, és csak a papa teszi a nemzet érdekében serénykedő polgári oldal jelvénye mellé a kötelezőt? Akkor melyiküknek érdemes adni a gyerekkvótát? Mindkettejüknek semmiképpen, mert ha nem ugyanúgy savaznak, akkor valamelyikük biztosan nem képviseli a gyermek valós igényeit.
De ha már demagógia, akkor toljuk csutkáig a gázt, én például magam elé bírom képzelni azt az idillt, amikor apuka elébb átmegy Rozikán, utána elmegy a kocsmába, onnan hazaszalad és átmegy Józsikán — ha asszony beszól, akkor rajta is—, aztán a kocsmában ismét elgondolkodik a savazás dolgán, majd a két gyerek nevében ikszel egy olyan igazit.
Persze el lehet ezen szórakozgatni, de nem is igazán ez a lényeg. Az ott van elrejtve, amikor azt állítja, hogy ha a szülők a gyerek után plusz savazatot kapnak, attól a gyerekeknek jobb lesz. A szociálpolitika jobb lesz. A lakáspolitika jobb lesz. Az ötgyerekes Lakatos Margit simán be fog vállalni egy hatodikat, nem kell félnie, hogy drámai lesz kis családjának életszínvonal-esése. Mondjuk az is érdekes, a maszop ki fogja-e bírni egy kis burkolt cigányozás nélkül az ügyet, de vegyük úgy hogy nem szóltam semmit.
Ez az egész ugyanis azt feltételezi, hogy aki apuka-anyuka, az arra savaz, akire köll, hogy jobb legyen. Aki nem anyuka-apuka, az meg arra, akire nem köll, ellenkező esetben minek kéne erőltetni, hogy a szülők savazata többet érjen? Namármost, ugye, kire savaznak az apukák-anyukák és kire a szinglihordák, hogy esmeg megpendítsem a demagógia dévaj húrjait. Hogy Kiss Béla, amint megszületik a gyereke, megvilágosodik, leveszi a falról a Klón aranyozott keretű fotóját, kisit ugrál rajta, esetleg fényesíti is, a la Fábri, és egyből Fidesz-savazó lesz.
Mert könyörgöm, egy Fidesz-képviselő szerint ugyan ki a faszom képviselné jobban a családok érdekeit, he? Az nem úgy megy ugyanis, hogy a savazók konkrét intézkedésekre savaznak! Tessék ezt végre elfelejteni! A savazók pártokra savaznak, ez a keserű igazság, aztán a pártok majd képviselik őket valahogy, bár ahogy elnézem, azok leginkább saját magukat képviselik.
Amúgy az effélék csak arra jók, hogy újra és újra eszembe juttassák: szólni kéne egy kicsit hangosabban a népeknek, hogy a szaporodjatok és sokasodjatok az már megvolt, sőt, kicsit jobban is sikerült a kelleténél. Bizony ám! Túlnépesedett a seggünk alatt ez a Kurvabolygó, és mi mégis azon aggódunk, hogy kevesebb a magyar, mint teszem azt a venezuelai.
Remek mentalitás: minden családba legalább három gyereket, nőjön a magyar. Hogy akkor majd észbekap, nem akar lemaradni és nőni fog a szlovák? A cseh? A lengyel? A kokinkínai?
Hát Istenem, bírja még ez a Kurvabolygó! Vagy legfeljebb mégse, és egy kicsit kipusztulunk.
De legalább nem csak mi, hanem a románok is. Ami megmondom, engem vígasztal, előre is.
Update: Ív Napóleon is megírta a frankót: Szavazzanak a kisdedek!
Aszongya ez a kis csacsi fiú, hogy savazati jogot a gyermekek után, de üstöllést. Ha jól értem, még címet is adott neki, hogy aszongya „Legyen jobb a gyerekeknek! nemzeti stratégia: 2007-2032”, ami igen szépen hangzik.
„Tízmillió magyar állampolgárból kétmillió gyerek nem rendelkezik választójoggal”, emeli fel intő ujját, és hogy „ezzel nem csupán a legfontosabb érdekérvényesítési eszköztől vannak elzárva, de szerinte ennek a ténynek nagyon hátrányos a következménye a családok helyzetére is”, meg aztán „teljesen más lenne a költségvetés, a szociálpolitika és a lakáspolitika”, mint most „és nem lenne ilyen drámai a gyermekes családok életszínvonal-visszaesése egy újabb gyermek vállalása esetén”.
Hogy ez eddig!
Mondjuk a 25 éves nemzeti stratégia az már önmagában galaktikus muhaha, az eddigi leghosszabb tartott vagy három évig, de tény, mint már írtam, ez jól hangzik, mert eleve: a gyerekeknek ki ne akarna jobbat? Mert én biztosan.
És bizony híveim, a kívánatos külcsín még kiválóbb belbecset takar, esküszöm az élő Istenre!
Két alapvetése van ennek a miskulanciának, ugye:
1. A gyerekek nem ikszelhetnek iksz időnként, ami súlyos diszkrimináció.
2. Akkor ikszeljen a szülő helyette is.
Visszaálmodom magamat a régi szép időkbe, még azoknál az időknél is régebbre, amikor „de Amerikában meg elnyomják a négereket”, vagyis a rabszolgatartás régi szép ideibe, milyen üdítően hangzott volna egy javaslat, hogy a szavazati jog nélküli rabszolgák helyett szavazzanak uraik, mondjuk. Akinek kétszer annyi rabszolgája van, annak a szavazat érjen kétszer annyit.
Tudom, irritáló, ha az ember agybeteg ötletekre demagógiával reagál, de Istenem, viszket az ujjam.
Amúgy persze, jó lenne, ha lenne olyan, hogy az első gyerek után plusz háromnegyedet ér a savazatod, két gyerek után plusz másfelet, vagy valahogy így. Bár ahogy én ezeket ismerem, a kiszámítás képletében biztosan lenne valahol egy kis Euler-féle szám, de hogy pí, meg talán Planck-állandó is, az hótziher.
Aztán lehetne számolgatni: ha van apja és anyja is a kölköknek, azoknak fejenként legyen annyi, mint a gyerekeket egyedül nevelő anyukának, vagy összesen? Nagymama, nagypapa mit kapjanak? Vagy onoka után coki?
Félig kiirtott család nagybácsira, nagynénire maradt sarjai után ki kapja a kvótát? Ha négy éve anyuci és apuci együtt voltak savazni két gyerekre jutó plusz joggal, de apukát agyonütötte a lengőteher vagy elvitte a kamatadó, és most anyuka megy csak szelvényezni, akkor a kölköknek első blikkre hátrányosabb a helyzetük, nem? Vagy az úgy legyen, hogy x gyerekre jut y kvóta és azon osztozkodnak a felmenők?
Meg aztán mi van, ha a mama úgy egyébként valamelyik nemzetrontó pártra savaz, és csak a papa teszi a nemzet érdekében serénykedő polgári oldal jelvénye mellé a kötelezőt? Akkor melyiküknek érdemes adni a gyerekkvótát? Mindkettejüknek semmiképpen, mert ha nem ugyanúgy savaznak, akkor valamelyikük biztosan nem képviseli a gyermek valós igényeit.
De ha már demagógia, akkor toljuk csutkáig a gázt, én például magam elé bírom képzelni azt az idillt, amikor apuka elébb átmegy Rozikán, utána elmegy a kocsmába, onnan hazaszalad és átmegy Józsikán — ha asszony beszól, akkor rajta is—, aztán a kocsmában ismét elgondolkodik a savazás dolgán, majd a két gyerek nevében ikszel egy olyan igazit.
Persze el lehet ezen szórakozgatni, de nem is igazán ez a lényeg. Az ott van elrejtve, amikor azt állítja, hogy ha a szülők a gyerek után plusz savazatot kapnak, attól a gyerekeknek jobb lesz. A szociálpolitika jobb lesz. A lakáspolitika jobb lesz. Az ötgyerekes Lakatos Margit simán be fog vállalni egy hatodikat, nem kell félnie, hogy drámai lesz kis családjának életszínvonal-esése. Mondjuk az is érdekes, a maszop ki fogja-e bírni egy kis burkolt cigányozás nélkül az ügyet, de vegyük úgy hogy nem szóltam semmit.
Ez az egész ugyanis azt feltételezi, hogy aki apuka-anyuka, az arra savaz, akire köll, hogy jobb legyen. Aki nem anyuka-apuka, az meg arra, akire nem köll, ellenkező esetben minek kéne erőltetni, hogy a szülők savazata többet érjen? Namármost, ugye, kire savaznak az apukák-anyukák és kire a szinglihordák, hogy esmeg megpendítsem a demagógia dévaj húrjait. Hogy Kiss Béla, amint megszületik a gyereke, megvilágosodik, leveszi a falról a Klón aranyozott keretű fotóját, kisit ugrál rajta, esetleg fényesíti is, a la Fábri, és egyből Fidesz-savazó lesz.
Mert könyörgöm, egy Fidesz-képviselő szerint ugyan ki a faszom képviselné jobban a családok érdekeit, he? Az nem úgy megy ugyanis, hogy a savazók konkrét intézkedésekre savaznak! Tessék ezt végre elfelejteni! A savazók pártokra savaznak, ez a keserű igazság, aztán a pártok majd képviselik őket valahogy, bár ahogy elnézem, azok leginkább saját magukat képviselik.
Amúgy az effélék csak arra jók, hogy újra és újra eszembe juttassák: szólni kéne egy kicsit hangosabban a népeknek, hogy a szaporodjatok és sokasodjatok az már megvolt, sőt, kicsit jobban is sikerült a kelleténél. Bizony ám! Túlnépesedett a seggünk alatt ez a Kurvabolygó, és mi mégis azon aggódunk, hogy kevesebb a magyar, mint teszem azt a venezuelai.
Remek mentalitás: minden családba legalább három gyereket, nőjön a magyar. Hogy akkor majd észbekap, nem akar lemaradni és nőni fog a szlovák? A cseh? A lengyel? A kokinkínai?
Hát Istenem, bírja még ez a Kurvabolygó! Vagy legfeljebb mégse, és egy kicsit kipusztulunk.
De legalább nem csak mi, hanem a románok is. Ami megmondom, engem vígasztal, előre is.
Update: Ív Napóleon is megírta a frankót: Szavazzanak a kisdedek!
Utolsó kommentek