És akkor az egyszeri olvasó lefordult a székről, mivel olyan horizontális és vertikális oszcilláció tört rá mindenféle torz hangok keretében.

Aszongya, megalakul a Paranoid Szívsebész-féle Sonderkommando is, amivel alapból nó práblöm, addig jó, amíg egy körletben elmasztiznak a huncut kis fiúkák — nincs szívderítőbb, mint két izzadt árja férfitest szerelme — tudjuk jól a Sturm Abteilung óta, hogy a buzulás és a fajvédelem nem feltétlenül rejteztetnek magukban antagonisztikus hogyishíjjákokat, ugye.

Persze, aki meglátja Zétényi Zsoca (alias Két Zé) nevét az illusztrisban, és nem gyanakszik alapból, hogy közreműködésével újabb ápoltak szabadulnak a Hazára, az alapból megérdemli, annyit mondok. Ez a Két Zé ugyanis végzett jogásznak látszó tárgy, aki nagyon bírt minden jogelvvel ütköző, csak kellően nagy távolságból törvénynek látszó tárgyakat belengetni az Antall-kormány idején a Tisztelt Háznak.

Na de há de akkor is: miféle dolog az, hogy a tótot csak így beengedjük?

Aszongya, a „szervezetnek az lehet tagja, aki egyebek mellett a Kárpát-hazához és népeihez tartozónak vallja magát és hisz Istenben” — hát milyen bullshit ez, bassza meg a veres seggű ördög?

Héháho, mi az, hogy ha a szőröstalpú dákoromán elég hihetően hip-hoppol, akkor belefér? Hát a tót? Az is? Mert definició szerint simán, most szólok.

Jó eddig is tudtuk, hogy a pomogács alapvetően identitászavarokkal küzd, meg hogy a világ működéséről kiókumlált posztulátumai és definíciói itt-ott sántítanak, de hogy ennyire, azt nem.

Há bazmeg, ha Ján Slota a saját echte inkarnációjában odaslisszol, aláírja, hogy akkor ő most konkrétan a Kárpát-hazához tartozik (és tényleg) és nem genya ateista (és tényleg), akkor gyühet? Nem gyanús, hogy a konyakzabáló tót magának szeretné rekvirálni a Kárpát-haza illetékes részeit, amik valahogy itt ragadtak a csúnya béke után is? Hogy nála a Kárpát-haza címerében nem pont ugyanazok az állatok szerepelnének?

Múltkor írtam, hogy ezek az éves Blut und Ehre-szeánsz erejéig milyen szépen lamúrolnak, de ezek szerint olvastak valahogy, és rájöttek, igazam van, az nem pálya, hogy csak egy nap a szerelem: legyen örök és megbonthatatlan a magyargyűlölő tótok és a tótgyűlölő magyarok románca, legfeljebb majd amíg egymást nézik, a zsidókra gondolnak, amúgy is attól áll a pomogács bráner.

Aztán jó estét, jó rejszolást, eljött a setétség mindörökre.