Beerősödött az új divat: légy apolitikus!

Amivel nem is lenne baj, ha nem járna a megszokott divatkísérő tünetekkel: ami nem divatos, az tré, ciki, nem raj, sőt, akár pfúj.

Én meg állok és vakarom a fejemet, hogy is van ez. Igaz, nekem is van hibám: nem férek a sztípiába. Narancsot néha olvasok, de se Népszabóságot, se 168 menórát nem.

Ó, azért vagyok megmondóember, mert tudom, és mert meg tudom fogalmazni, szóval sebaj, figyuzz ide kishaver.

Biztosan voltál emeleti rötyin, az sokkal kevésbé biztos, hogy a tripla sárga kieresztése előtt megsasoltad a fajansz vízszintjét. Mert az ingadozni kész. Amiben igazából semmi érdekes, egy efféle házikó közlekedőedények rendszere, tehát ha a másodikon özvegy Tímárné a fali dobozban elrejtett víz szabadesési energiáinak felhasználásával tünteti el a kábelt az Alföldiből, akkor nálad megröccen a cuccos, aztán hiába felül a gálya.

Ha aztán blogger vagy, ez kicsit komplikáltabb.

A blogger ugyanis féltékeny, mert sokan van, továbbá öl, butít és birkafaggyú. Én meg csak nézek, mint a borjú bécsi, hogyan kezd szétesni a bloggerhogyishívják körülöttem.

Amikor az egyébként érdesen jószívű bétót hugyosjózsi szarosgerle eljut addig az érvig, hogy de a zikszipszilon blogjának az olvasottsága annakellenére kisebbhogy.

Nem sokkal azelőtt, hogy ugyanő azt írta, hogy a fílosz az olyan, meg hogy a művelt ember, azbazmeg, mert hogy azt hiszi, hogy nála a frankó.

Nem tudtam, hogy így fáj. Mostanság azt sem, hogy mérhető a frankó, még szerencse, hogy van, aki tudja.

Ami alapján egyet tudok.

A Blikk (saccra) százszor tutibb frankót ír, mint a mi kedves szarosgerlénk, mert olvasottabb. Nem kicsit. Nagyon.

Bocs. Populista geci vagyok.