Megmondta a Csillagszemű: Magyarország győzött. Márpedig minden győzelem esetében felmerül a kérdés: mit nyert, aki nyert, mekkora az a győzelem. Konkrétan mit nyert Magyarország, mit nyertek  polgárok?

Mert ez a kérdés, hogy az apró pénzen túl mit nyertünk? Akik be akartak inteni a Kúrmánynak, azok mit nyertek a győzelemérzeten túl?

A Klón baszik lemondani, az már látszik, és az Ajrópai Unnyó reakcióit elnézve pár kossuth téri pomogácson kívül erre nem is számított senki. Még a Fidesz sem erőlteti a dolgot, mert bár honlapjukon Stumpf „független politológus” Pista firkált valamit a bukott minelnről, de azon túl még Bajusz János sem erőlteti a detronizálást, pedig az már jel valamire, a Csillagszemű pedig csak a győzelmet emlegeti, meg hogy veszített a Kúrmány, de a monnyonle az valahol félúton elmaradt.

Ellenben a kieső gempával valamit kezdeni kell. A tébé tavaly nyereséges volt, idén meg nem feltétlenül lesz az, márpedig a nyereség és a veszteség közti különbséget valahonnan belé kell csorgatni.

Na ja, majd betesszük az állampénzét a pénzkeltetőbe.

Márpedig itt borul ennek a jó kis népsavazásnak a logikája tok-vonó, mármint hogy nem a költségvetésről, á dehogy. Lószart mama! Persze ezt a Kúrmány kihasználja, és miért is ne tenné, ha a (borítékolható) negatív következményeket a Csillagszemű Juhász és köre nyakába varrhatja. Hogy ugyanis, mivel a népsavazás a költségvetést nem befolyásolhatja, ők jól nem kompenzálják a helyszíneken kieső gempát.

Persze, aljas húzás. Naná. Ámde ez egy ilyen játék. Aljas húzás ám az is, hogy népsavazást indítok azzal a felkiáltással, hogy annak tárgya nem költségvetési kérdés, és okosan a kettőezer-kilences költségvetésre hárítom a mateklecke megoldását azzal a felkiáltással, hogy háhá, még nincs is Kettőezer-kilences Költségvetés, tehát most ez nem költségvetési tétel. Bezony, aljas húzás azt mondani a Zembereknek, hogy nehogy már kétszer fizessenek, és nem megemlíteni, hogy akkor majd egyszer fizet többet, aki fizet, csak sokkal kevesebben, és az jaj, de jó.

Bár amúgy tökmindegy. Ha a Kúrmány pótolja, akkor azért lesz szar, ha meg nem, akkor azért, pláne, hogy a tébé nem konkrétan a vizitdíjból és a napidíjból befolyó dellából lett nyereséges, csak ezt mindenki jól elfelejti.

Csak persze közben az van, hogy ha nem pótolják, akkor az intézmények szívnak,  de közben a Kúrmány mutogathat, hogy háhá, azok miatt a gonoszok miatt, akik elvették a vizitdíjat, ellenben ha pótolnák, akkor meg a költségvetés lenne ismét lyukasabb, és akkor meg a Kúrmányt lehetne ekézni ellenzékből.

Na találják már ki, melyik megoldást bírhatja választani egy Kúrmány.

Ördögük van. Meglepő módon azt is választották.

Lehet erre ellenzékből belengetni, hogy a Szerencsejáték Zörötö nyereségét tessenek odadni — egy gáz van azzal: az már része a költségvetésnek, mivel a Szerencsejáték Zörötö állami tulajdonú, tehát bevételei és kiadásai a költségvetés részei már most is.

Olyan ez, mint az egyszeri rátótiak esete. Megvan, ugye, amikor sorra ássák a gödröket, hogy az előző gödörből kiásott földet lehessen hová eltemetni? Csak annyi a különbség, hogy ott a felesleget, míg itt a hiányt nem lehet eltüntetni.

A nagy megoldás kitalálói az állam egyik zsebikéjéből áttennék a djágaszágot egy másik zsebikébe, gondosan elhallgatva, hogy ezzel hiány keletkezik djágaszágból abban a zsebikében, ahonnan az kikerült, a lyukat befoltozandó.

Igaz, azoknak, akik beszopták, hogy ha nem fizetünk közvetlenül, akkor közvetve sem fizetünk, és szaladtak savazni a kétszer fizetés ellen, jó ez a megoldás is.

Magyarország nyert. Ha mást nem, egy kreatív könyvelési megoldást. Márpedig kettőezer-tízben minden bizonnyal ennek a megoldásnak a kiötlői alakítják majd az új Kúrmányt, mert hogy a mostani Kúrmány győzelme sok szempontból csoda lenne, az tuti; jelen helyzetben pedig mélyen igazságtalan is: nem az ország vezetése járna ennek a bagázsnak, hanem két kamionnyi papír, amire felírhatják fejenként tízmilliószor, hogy többet nem kúrják el. Van még bő két évük, hogy ezt a bizonyítványt javítsák, de eddigi teljesítményük alapján erre remény sincs.

Szóval új Kúrmány lesz, igaz, csak akkor. Méghozzá, ha a Jóisten megsegít minket, legalább egy két kézzel pénzosztás választási költségvetés, és egy jó kis toronyórát aranylánccal ígérgetés választási kampány után. Méghozzá olyan Kúrmány, amelyik ellenzékben maga mutatta meg, hogyan lehet a nép segítségével visszacsináltatni bármiféle próbálkozást a népen való spórolásra, történjen a nép belerángatása a pártpolitikába bámiféle ürüggyel is.

Naív(ak) a leendő Kúrmány pártja(i), ha azt hiszi(k), hogy a Böszmeség alkotói nem fognak lecsapni minden ziccerre. Márpedig ide a bökőt, hogy nem naív(ak).

Na, akkor aztán megkapjuk a végső kérdést arra, mit nyertünk most.