Mindenekelőtt szeretném kinyilvánítani, hogy mindennemű közösséget visszautasítok az értelmiség nevű mitikus tárggyal, s tenném ezt akkor is, ha fent nevezett tárgy valóban létezne, holott maximum Coca-cola mámorban lehet valami hozzá távolról, homályosan hasonlítható hogyishívjákot látni, de azt is csak súlyosabb talajmenti köd esetében, márpedig olyankor a lúdvérc is előkerül, meg a morzsás szarvú szapirtyó — nem beszól, mert szétültetem; speciel az értelmiségnek látszó tárgy egyik mellékhatása, hogy Pottert nem trendi olvasni.

Folytatnám azzal, hogy az értelmiség azon kedves közhelyeink közé tartozik, amelyek hallatán agyamra bíbor és/vagy fekete fellegek ereszkednek le, miáltal igen erős késztetést érzek a körülöttem egzisztáló populációnak az ő motoros fűrésszel történő ritkítására, továbbá a csekély számú túlélők nemi szerveink tüzes dróttal történő gyógykezelésére.

Valamiért ugyanis kis hazánkban megjelent egy szörnyű és káros téveszme, mely szerint van ugye az értelmiség, amely ha összekapná magát kicsinyég, akkor az ész fáklyájával vezethetné a műveletlen plebset a hova is.

Lófaszt mama! Szerény véleményem szerint jobb lenne, ha inkább saját maguk lennének a fáklyák, bár az égett hús szaga elég borzasztó tud lenni, a szarut pedig ne is említsem.

Ha kis hazánk úgynevezett értelmiségén múlna, akkor már nem egy, hanem minimum tízezer lépéssel járnánk a szakadék szélén álló rothadó kaptlsta-imprlsta Nyugat előtt. Rosszabb esetben másznánk vissza a fára, bár ez utóbbi legalább végképp leügyezné az értelmiség létezéséről szóló népi mendemondákat.

Eleve, mitől is lenne értelmiségi az értelmiségi? Valószínűleg attól, hogy értelmiségi nevelést kapot értelmiségi papájától és mamájától, gyermekkorában esténként Jancsi és Juliska helyett Spinozát ovasott, serdülő korában nem Supramant, meg Mädchent böngészett a folyosón, sokkal inkább Slégelt vagy Nícsét, aztán felnővén Romana, vagy Pina Magazin helyett a Vidám Szemiológus aktuális számát böngészi elalvás előtt, és az ebédlőasztalnál nem az időjárás, és a szomszédtól áthallatszó baszás hangjai voltak a témák, hanem Gödel istenérveinek axiómái, vagy ha már fáradtak voltak, akkor a nemzetközi szolidaritás; na jó, esetleg a világbéke. Az értelmiségi az bőcsész, esetleg villamosmérnök, de legalábbis mélyen humánus sírásó <— update.

Tessenek mán szépen körbe nézni, ugyanis éppen elég díszpinty látható, és a mi még rosszabb, esetenként hallható vagy olvasható, aki ebből az állítólag létező tárgyból lenne egy-egy példány.

Minden bizonnyal par excellence értelmiségiekből áll a híres Civil jogász Bizottság, amely egyrészt emberölési kísérlettel vádolja a Klónt, másrészt képes közzétenni egy genocídiumról hablatyoló kiáltványra mutató linket, mely kiáltványt az a társaság tesz közre, amely simán képes a világmagyarság nevében kitenni az oldalára egy olyan linket, hogy home. A nagyszerű molotovkoktélos, pestisrácos, Magyarország-alakú lyukat ütős, égnek meredő orrú tankos borzalomról nem beszélve, mert meg nem erősített források szerint annak megálmodásánál is láttak a környéken valamit, ami az éjféli sötétben akár értelmiségnek is tűnhetett.

Az értelmiség, vagy mifene lenne az a tárgy, amely kettő féle Kossuth-díjat oszt saját magának, s amelynek tagjai a Népszagán és a Magyar Nemzeti Hazugságon képesek szimultán fröcsögve leidiótázni és lefasisztázni Azokat, illetve leidiótázni és lekomcsizni Ezeket?

Az értelmiség Nemeskürthy Tanár Úr, aki saját szájúlag árulta el, hogy ő az igeneket azért teszi oda, mert azzal jelzi, hogy ő bizony magyar, vagy az, aki a Klón blogján azon háborog, hogyan merészelheti valaki letegezni a Miniszterelnök Urat?

Értelmiségiek danolták gyönyörrel az Igen, igent kettőezer-hatban, és Viktor-Viktoroztak elalélva a túloldalon?

Értelmiség, bazmeg, az anyátok picsája, az!

---

Nesztek bazmeg egy értelmiségi, és a kommentelők közt ezer másik: Feri, ugye nem érted?