Az utóbbi napokban két helyen is vastagon előkerült a szerzői jogok kérdése, ezért én is a húrok közé csapok, noha eredetileg a kapitalizmus lett volna az egy híján huszadik. Az is fasza téma, nem kell aggódni, meglesz az is, bár ebben a mostaniban a kérdésnek a felét már úgyis érintem.

Az egyik, aki a témában maradandót nyújtott az Boholy, aki két postot szentelt a kérdésnek, mindkettőben elég korrekten leírva a frankót, íme az első és a második. Boholy írásával egyetlen bajom van: túl megértő az hazug idiótákal szemben, és néhány alapvetést kihagyott.

Amit Boholy kiválóan megérzett, az az, hogy a kedves hőzöngőkben körülbelül annyi megértés van bárkivel szemben, mint doktor Mengelének, de hogy a turbómagyarok is értsék, legyen egy ávós a példa, és hogy a legdurvábban demagóg érveik vannak.

Konkrétan kezdjük azzal, hogy mindenki, aki bősz arccal üvöltözik, mert ikszipszilon szerinte lop, az konkrétan fogja be a büdös száját, mielőtt akár egyetlen szóval is védené a torrentezőket. És ha már itt tartunk, az is fogja be a hülye pofáját, aki azt szeretné odabaszni, hogy ezzel ő nem okoz kárt, az meg pláne, aki azt szeretné kifejezni, hogy ő torrentezik, és fenemód büszke rá.

Szögezzünk le néhány alapvetést, hogy aki a későbbiekben fantáziál, azt hülyének nézhessem:

a, Boholyhoz hasonlóan én is felhasználok jogvédett cuccokat fizetés nélkül, ám hozzá hasonlóan erre nem vagyok büszke, sőt. Ha lenne pénzem kétkilóért ezt-azt megveni, akkor megtenném. Amióta felfedeztem, hogy a tök ingyenes Photofiltre nagyjából tudja azt, ami nekem a Photoshopból kell, illetve hogy ha muszáj, akkor a valóban kicsit kacifántosan használható Gimpet is bevethetem, azóta nem a Photoshop figyel a gépemen, mert nincs rá szükségem. Mivel laptopom van, a Vistám jogtiszta, az Ubuntu és a vele kapott szoftvercsomag dettó. Aki tehát azzal próbál érvelni, hogy de te is, de te is,  az egy retardál fasz, aki képtelen felfogni, miről harákolok itt. Követendő magatartásáról később.

b, semmi hasznom nincs abból, hogy ezt itt leírom, nem vagyok semmiféle szerzői jogvédő firlefranc tagja, noch dazu különösebben nem is kevelem őket, mert ők se sokkal különbek a Deákné vásznánál. Egyetlen mentségük, hogy nekik van mire verniük magukat, de aztán nagyjából vége. Aki tehát azt kezdi fejtegetni, hogy bármiféle érdekem fűződik az alábiak leírásához, az egy retardált seggfej, aki rágalmazással tud csak érvelni, sajnálom, ez az igazság,

Az a és b pontokban említet retardált faszfejek jobb, ha legkésőbb most húznak el a maci náthás faszára és nem olvasnak tovább. Nekik is jobb lesz, nekem is, az értelmes olvasóknak is.

Köszönöm!

Na, ezen túlestünk, jöhet a lényeg.

Igazából akkor kezdett érlelődni benem, hogy ez megér egy posztot, amikor egy (elvben a szerzői jogokat tisztelni köteles) társaság egyik szerkesztője nekiesett Jeszenszky Zsoltnak, és azóta fasza kis kereszteshadjáratot folytat ellene. Ha valaki szerint pár napon belül három cikk nem az, annak az égadta világon semmit sem akartam leírni, tehát szintén még időben elhúzhat a retkes faszba és olvasson valami mást. Köszönöm!

Aki pár bekezdésnél nem hosszabb cikkekhez szokott, az is időben meggondolhatja magát, a Blikk pont neki való.

Szily Lászlóról van szó, már ha ő volt kedves írni a három cikket, és nem (mondjuk) egy csontig belecsózott ellensége tette, csak hogy lejárassa. Természetesen nem a trollok szemében, azok hűségesen köpködtek mindhárom bejegyzése kommentjeiben, biztos ami bizton alapon még itt-ott személyi jogokat is megsértettek, természetesen a diadalittas szerző segítségével, mert igen, személyiségi jog megsértésében cinkos az, aki tűri.

Hogy ez kicsit is érthető legyen, tegyük le pár alapkövet. Legyen ez mavo első posztulátuma.

1. Az Interneten mindenki anonim. Lehet, hogy ez így elsőre paradoxonnak tűnik, ám nem az. Ha nekem kedvem szottyanna, bármikor képe lennék olyan tartalmat közzé tenni, amely azt a látszatot keltené, hogy Szily László írta. Ó, persze, mindenféle kacifántos jogorvoslati úton ezt elntézhetné, ám akkor és ott, amikor az lvasók rácuppannak a tartalomra, amit az ő nevében teszek közzé, ez nem oszt és nem szoroz.

Szar, mi?

2. Ebből egyenesen következik (paradox lesz ez is annak, aki hülye), hogy aki más személy nevében bármiféle tartalmat publikál, azal a céllal  hogy az  általa megszemélyesített személynek, vagy bármely rokonának, ismerősének, üzletfelének, estébé bármiféle kárt okozzon, az törvényt sért. A törvénysértést hadd ne kelljen magyaráznom az ábécét és a mayr helyesírást legalább hellyel-közzel ismerő honfitársaimnak, a sunyi jelző pedig azért dukál, mert az ilyen faszfej az anonimitása mögé bújva igyekszik elkerülni a szándékos károkozás egyéb esetekben értelemszerűen következő retorzióit.

3. Mindaz, aki az ilyen jellegű tartalmat nem törli az általa felügyelt tárhelyről az bűnpártolást követ el. Akkor is, ha van akkora retadált faszfej, hogy nem tudja. Az én blogos praktizálásomban egyetlen eset volt, hogy valakinek a nem internetes, tehát nem anonim világát igyekezett boncolgatni egy vitában - az illetékes beírás törlése és egy nap pihi lett a reakció. Nem azért, mert olyan kurva jó fej csávó vagyok, hanem azért, mert egyrészt semmi kedvem sincs esetleges rágalmazási ügyekbe belebonyolódni, másrészt egy vitában nem érv, hogy de te meg rózsaszín nyakkendőt hordasz, és nigger gyereked van, meg kút áll az udvarodon.

Nemrég kért tőlem elnézést egy munkatársam, akinek úgy egyébként igaza volt, mert én csesztem el valamit. Azért kért elnézést, mert ő úgy érezte, hogy kiabált. Elmondtam neki, hogy leszarom, kiabál-e, én azt figyelem, mit mond.

Említettem, hogy kibaszott hoszú lesz.

Térjünk vissza a Szily kontra Jeszenszky ügyre. Valamilyen okból Szily László úgy érezte, kötelessége pellengérre állítania Jeszenszkyt, és mivel ő az Index egyik szerkesztője, meg is teheti. Jeszenszky hatalmas bűne az volt, hogy tévedésből leközölt egy általa fordított és részben átírt irományt a saját neve alatt, mert ha a cikk valóban iksz jogtulajdon lett volna, ahogy ő hitte, és nem ipsziloné, akkor jogszerűen megtehette volna.

Ezt nem én állítom, hanem az a szervezet (IFPI), amelynek hihetetlen felháborodásában Szily írt. Idézem: he misunderstood the source of the piece and incorrectly assumed it was authored by IFPI. Továbbá olyat is írtak, hogy [i]n fact, the article should never have appeared without proper permission from and attribution to the real author.

Ennyi a történet, semmi több.

A tonnányi mocskolódó komment nem jött volna létre, ha Szily László, úgyis mint az Index szerkesztője szépen intézkedik, hogy levegyék az ominózus cikket, és kitesz egy közleményt a miértről. Érdekes módon az érintett cikk eredeti közlője éppen ezt kérte. Azt, hogy hurcolják meg Jeszenszkyt, na azt egy szóval sem. Oké, ők a hülyék, nem ismerik a bokrétát Isten kalapján.

Nem, magyar ember ilyet nem tesz, pláne, ha az ügyben tud válogatni, hogy ő mikor blogger és mikor Magyarország legnagyobb hírportáljának szerkesztője. Bloggerként mocskolódik egy sort, az Magyarország legnagyobb hírportáljának szerkesztőjeként pedig a saját mocskolódó bejegyzésére mutató linkkel ott hagyja a jogsértő tartalmat.

Ez ám a jogkövető magatartás, amit Jeszenszkyn olyan bájos hévvel számon kér Szily.

Mert szimplán leszedni és túllépni az egészen az túl egyszerű, túl törvénytisztelő, ellenben nem rúg bele senkibe és nem ad teret a mocskolódásnak.

Ergo szar.

Szily természetesen szándékosnak állította be Jeszenszky tévedését, és természetesen demagóg módon szoros öszefüggést állított Jeszenszky szerzői jog védő tevékenysége és az általa száz százalékosan szándékosnak beállított lopás ténye között.

Engem mindig furcsa érzések fognak el, ha valaki valamiféle erkölcsi piedesztál magasából prédikál minimum megkérdőjelezhető igazságtartalmú szöveget.

Külön poén az egészben, hogy az eredeti szerdai posztban Szily azt írja, az Index közölt le valamit, miközben ő maga is az Index, amit ha villogni kellett, jó alaposan ki is hangsúlyozott, idézném ezt is: I am Laszlo Szily, editor of index.hu, the biggest Hungarian news site.

Postjai hatására (mi mást várt Szily?) nekiestek a trollok Jeszenszkínek. A szerzői jognak hazánkban nulla a becsülete, és ezzel azt hiszem, kezdünk visszakanyarodni az alaptémához. Más népeknél nem egetverőbben különb a helyzet, de legalább nem verik magukat, ha a téma szóba kerül. Az Államokban például aki teheti tényleg perkál a szoftverekért, a dévédékért, meg az ehhez hasonlókért. Na jó, de ők faszok, fizetnek azért, amit ingyen is lehetne.

Úgy alapvetően a sok degenerált seggfej, aki büszke arra, hogyő lop azt az egyet felejti el, hogy ha mindenki lopna, ahogyan ő teszi, akkor senki sem írna zenét, szoftvert, készítene filmet, írna könyvet, mert nem volna miből finanszírozni. Tényleg van, aki azt hiszi, hogy Stepen King megírt volna annyi könyvet, ha azért nem fizettek volna? Tényleg van, aki azt hiszi, hogy a kiadói fizettek volna neki, ha a könyvet ingyen kellett vona osztogatni a népnek? Nem lehet mindent beépített reklámokkal finanszírozni, ez van.