Kezdem megszeretni én ezt a Konzervatóriumot (legszebb, amikor monrachista fikáz monarchistát): ha nem is rendszeresen, de hozza azt a megbízható hülyeség mennyiséget, amire a hozzám hasonló gonosz embereknek szüksége van.

A legújabb csodát ismét Megadja Gabesz szálította nekünk még két hónapja, már a címe is ott van a szeren: Ideológiák helyett. A rezsimorientált gondolkodás veszélyeiről.

 Akárhogy nézegetem ezt a tárgyat, a Konzervatórium örök gumicsontjának újabb rágcsálása az egész. Megértem egyébként, Megadja saját maga ismeri el, hogy „[a] modernség beköszöntével a vallásoknak a világ problémáira adott válaszai már nem voltak elégségesek, így újszerű, más magyarázatokhoz és megoldásokhoz folyamodtak helyettük”. Én ezt magyarra úgy fordítanám, a vallás, mit olyan megszűnt a világ létének, működésének és okának magyarázata lenni. Továbbá ez akkor és ott európai biznisz volt csupán.

Valódi magyar konzervatív számára (értsd: vallásos, de legalábbis iszonyatosan tiszteli a vallás[oka]t) ez elég konkrétan a kulimász maga. Olyasvalamiben hisz, amiről valahol maga is elismeri, hogy hát annyira nem adja meg a válaszokat a világ nagy kérdéseire, és mégis valahogy be kell láttatnia legalább magával, hogy a vallás az valamiért jobb, mint az „ideológiák”, amik úgymond a modernizmus óta jelentek meg ,és a vallás szerepét próbálnák betölteni.

Legfőbb érve a következő: „[m]íg a vallásnak - e sorok írója mélységesen Nyugat-soviniszta, így elsősorban a keresztény vallásra gondol - átfogó világnézete van, addig az ideológiáknak ilyen sosem lehet [...] míg a vallásos magyarázatok átfogóak, kimerítőek, és tételei a minket körülvevő világra mint olyanra érvényesek, addig bizonyos egyedi, nehéz helyzetekben nem adnak rögtön kielégítő választ. A vallás türelemre, engedelmességre int, az ideológiák viszont bizonyos aktuális problémákra azonnali megoldásokat kínálnak. De hosszú távon már nem képesek ilyesmire. A szekularizált Európa inkább utóbbiakat, az ideológiákat választotta. Tegyük hozzá, ez meg is pecsételte sorsát az utóbbi kétszáz évben”.

Érted? Európa elhagyta a vallást, holmi ideológiákat választott helyette, és ettől egyből szar lett neki. A minimum, hogy ez az állítás megkérdőjelezhető. Nem hinném, hogy tiszta szívvel merném a XVIII-XIX század előtti Európát akár jobbnak, akár békésebbnek, akár fejlettebbnek nevezni. Ha pedig kizárólag a saját koromat veszem alapul, kétlem, hogy a bármely azt megelőző kornban szívesebben élnék.

Oké, ez szubjektív. Ami előtte van, az kevésbé. Pláne, ha összedolgozom a cikk végén található megoldással, miszerint „vissza kell adni a szubszidiaritás gondolata nyomán az »embereknek«, kisközösségeknek azt az autoritást, amitől megfosztották őket. Hogy a családok, a kisközösségek, az egyházak jelentsék elsősorban a tekintélyt, és ne az állam hatalma. E kisközösségeknek együtt, politikai közösséget alkotva kell létrehozniuk a közjót - mely fogalmat szintén vissza kell helyezni az őt megillető helyére”.

Megadja saját bevallása szerint is minden esetben a keresztény vallásra gondol, ha vallást ír. Nem olyan nagy csoda ez, vélhetően papa-mama nem a Koránt olvasgatta fel neki, de van egy olyan tippem, hogy nem is a Tipitakát.

Lépjünk vissza odáig, hogy „a vallásos magyarázatok átfogóak, kimerítőek, és tételei a minket körülvevő világra mint olyanra érvényesek”. Azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatnom, hogy ez kizárólag akkor jelent bármiféle pluszt a lenézett ideológiákkal szemben, ha ezek a magyarázatok valóban megálják a helyüket, és tételei a világra valóban érvényesek.

Nem szeretnék vitába bonyolódni olyan alaptételek dolgában, mint hogy a Biblia leírása szerint valóban a Nap kering a Föld körül, és hogy azt ezt tagadóknak randa sorsa volt egy időben.

Sokkal nagyobb probléma az, hogy Megadja már akkor helytelenül gondolkodik, amikor egy vallásról beszél. Ugyanis rengeteg van. Oké, ha csak a legelterjedtebeket, veszem, akkor is bő fél tucat.

És ami a szomorú, hogy ezek a vallások nem értenek egyet. Nem incifinci apróságokban, hanem perdöntő dolgokban, a világ nagy kérdéseiben. Szerintem meglehetősen nem mindegy, van-e Pokol és Mennyország, vagy nincs, hogy a világ teknősháton van-e, vagy a semmin a szférák alatt, hogy Jézus isten-e vagy ember, és egyáltalán: hogy hány isten van igazából.

De ha már az is szóba került, hogy a vallás az egyes ember életét hogyan bírja irányítani, akkor meg az olyan dettó nem lényegtelen dolgok jönnek szóba, hogy hány nejed lehet, hol és hányszor imádkozz, mit ehetsz, mit ihatsz, milyen ruhát viselhetsz, és hogy miként viselkedj a hitetlenekkel.

Mindezekben a kérdésekben a világvallások közt mély szakadékok vannak. Persze értem én, hogy Megadja Gábor, mint hívő keresztény leszarja, hogy a hinduk szerint hány ezer isten van, és hogy hánymillió évenként kezdődik az egész kibaszott körforgás elölről, vagy hogy ehetünk-e disznót, ihatunk-e bort, ám ezek az elvek emberek milliárdjainak életét határozzák meg.

És ezeknek az embereknek nem kis hányada, ha tudná, hogy kicsoda  Megadja Gábor, egy hitetlen köcsögnek tartaná.