Hangzatos, nyolc éven át tartó toposza volt az úgynevezett Nemzeti Oldalnak, és legeslegfőképpen az ő médiáinak, miszerint a '98-02 közt ellenzéki sajtó '02 után kormánypártivá vált.

Nagyrészt azt kell mondanom, igazuk is van. A 168 Tóra vagy a Népszaga nem lett '02-ben ellenzéki, szó sem lehetett róla, továbbra is ott csüggtek a maszop kebelén. A Népszabóság sem lett az ellenzékiség bástyája, bár szó mi szó, ott legalább volt valami közös fóruma kormánynak és ellenzéknek. Ilyenformán ellenzéki sajtó nem nagyon maradt a Nemzeti Oldalén kívül, talán a MaNcs maradt az egyetlen, amely két választási tanácsadás közt félúton azért már akkor Hunvaldék nyomában járt, amikor a Nemzeti Oldal médiumai még a fasorban sem voltak, és bizony a Kruchina fivérekkel is verték a szoci faszt a csalánba rendesen.

Szemmel láthatóan most ugyanez megy majd megfordítva. A Nemzeti Oldalhoz kötődő médiák pillanatnyi megtorpanás nélkül csépelik tovább a maszop maradványait, sőt, többük még a de facto nem létező szadesszel is képes riogatni, amikor már túlzottan vicces lenne azt bizonygatni, hogy az elempé a szadesz. Többjük az után, hogy a választások előtt nem győzték emberei bizonygatni, hogy majd odacsapnak a Nemzeti Oldalnak is, ha kell.

Hát nem. A Magyar Nemzet és Hírlap, vagy a függetlennek álcázott, a Navracsicsból és Nemzet tollnokokból verbuvált Jobbklik nem mérvadó, róluk tudtuk eddig is, hogy ájult tisztelettel omlanak majd az új, Nemzeti Kormány keblére; s lám, ez meg is történt. A kvázi független jobboldali és konzervatív blogokról most ne is beszéljünk.

A volt kormánypárti médiák fosnak a megélhetés miatt, néha rettegnek egy jóízűt, de amúgy akár ne is lennének. Halkan jelzem, az elempének is kezd kialakulni a saját médiája, és sajnos az is kezd olyan lenni: pártmédia. A Jobbiknak meg eddig is az volt, ráadásul nekik kettő is jutotto: egy hivatalos nem annyira náci és egy mainstream náci — szóra sem érdemes.

Közte a reszli, pár eltévelyedett blogger.

Pedig volna miről írni. A fidi még igazából el sem foglalta a helyét, de már bele szeretné keverni a Jóistent egy törvénybe, forradalomnak szeretne láttatni egy — bár nagyarányú, ám mégis csak — választási győzelmet, mindenféle együttműködésről hablatyol, miközben már most látszik, hogy egyes egyedül saját magával fog együttműködni.

A média pedig marad szanaszét osztott. Úgy kell neki.