A megszállott legelőször arról ismerszik meg, hogy nincsenek kételyei: mint saját tenyerét, úgy ismeri a világot, de legalábbis azt a szeletét, amihez rögeszméje kapcsolódik. A zsidómániás folyton-folyvást héber vagy jiddis szavakat kever a mondókájába, Mózes öt könyvét Tórának hívja — néha úgy, hogy nem is tudja, a kettő azonos —, és természetesen ellenszélben, ötven kilométerről felismeri a zsidót, és akár a gyufa árából is bármikor levezet egy összeesküvést, amely — nem is kérdéses — visszavezethető a Talmud egy vagy több szöveghelyére. Az Orbán-fóbiás tudja, hogy a frank árfolyam csak Orbán miatt volt van és lesz ilyen magas, ahogyan annak idején a gyurcsányozók is tudták, hogy a benzinár meg a Klón a felelős most és mindörökké.
Mivel ő mindent tud, a többiek meg nem, a megszállott mindenkit lenéz. Valódi barátai nincsenek, szövetségesei is csak ideig-óráig vannak, mivel előbb-utóbb kiderül róluk, hogy valamit nem tudnak olyan jól, mint a megszállott.
A megszállottnak mindenre van válasza — igaz, ez valahol következik abból, hogy ő mindent tud. Ha látszatra sarokba szorítják, tetszőleges vessző ide vagy oda helyezésével kivágja magát, és ha valaki felhívja a figyelmét arra, hogy eredeti és a vita megnyerése kedvéért átfogalmazott állítása nem ugyanazt jelenti, kikéri magának, és bebizonyítja, hogy a két mondatban szerepel ugyanaz a szó.
A megszállott bármikor képes szavaknak addig nem is ismeretlen jelentéskörére felhívni a figyelmet, órákig képes bizonygatni, hogy amikor te almát mondtál, akkor valójában datolyára gondoltál, ugyanakkor természetesen azonnal megbélyegez szavainak kifacsarásával, ha megemlíted, hogy a datolya és az alma nem azonos növények.
Végül a megszállott leginkább arról ismerszik meg, hogy ahol pofonegyszerű a magyarázat, ott akár galaktikus összeesküvést is hajlandó felvázolni rögeszméjének igazolásául, ahol meg valóban bonyolult az okok és az okozatok összefüggése, ott kihajigál a rendszerből mindent, ami túlmutat azon.
Utolsó kommentek