Tudják: játszóteret a Majomház elé a térre. Biztos abszolút komolyan gondolta, talán még meg is valósítható, de kis humorérzékkel megáldott ember ettől nem szalad a falnak, az biztos.
Ámde nem mindenki ilyen, mint mi, aljas, nemzetvesző, magyarellenes libsik, de nem ám! Vannak még humorérzékkel meg nem fertőzött emberkék, különben hová jutott volna a Magyar Nemzet, vihogva süllyednénk bele a kozmopolitizmus langymeleg mocsarába. Jó, nem úgy értem, mert valamin ők is biztosan röhögnek (ha nem, akkor hűha), csak azon meg a többiek nem nagyon; belterj ez, talán még szaporodni is csak egymás közt, bár a zsidó feleség/szerető az kell, lehessen verni a mellnek az ő kasát, hogy á dehogy, dehogy ántiszemita, mert hiszen, meg hogy tessék nézni.
Aztán mialatt a pógár békésen tolja a csipszet forradalomnézés közben, a fű alól új magyar csoda dugja ki a fejét, mert nekünk nem elég a Máriaországa meg a kuruc ódal, köll a szöveg egyenesen a harctérről is.
Kiváló páros lettek ezek így ketten kurucékkal, szorgosan ontják a nettó ostobaságot magukból, ami igen bíztató, mert ha így folytatják, az ő nemzeti radikalizmusuk a béka segge alatt fog maradni.
Mert ahhoz azért kell szélesvásznú arc, amit és ahogyan írnak, főleg utóbbi súlyos kórtünet, mert mondjuk a Fidi a maga bő kétmilliós háttértáborával még csak-csak böffenthet legalább valami csekély alappal néha a nemzet nevébe; igaz, már vicces az is, de kurucék, és pláne a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 nevű tárgy meglehetősen tragikomikus, amikor belengetik, hogy ők a nemzet, és hogy ők már érzik, ahogy mozog a föld a genyák alatt — itt jegyzem meg, nem tudom, miért kell egy mélymagyarnak amatőrnek lenni, ha weblaptervezésről és készítésről van szó.
Sajnos nem találom azt a kiváló bejegyzést a harcter.infón, amelyben Rogán javaslatára hihetetlen rössel reagálnak, csak a kuruc.infón egy ultralájt verziót, de elmesélem: szép és lényegét tekintve megegyező állásfoglalást nyomtak az olvasó pofájába: nesze bazmeg, nincs humorérzékünk, a Kossuth teret meg vissza, különben jönnek a pomogácsok.
De van alább is ennél, aggódni kár.
A kuruc szerint kibújt a szög a zsákból, a magyar (parlamenti) jobboldal kimutatta a foga fehérjét, mert Simicskó, az a szemét áruló már unja az állandó kivonulgatást, Rogán főszemét pedig — nem hiába származik éppen tőle a nemzetvesztő idea a Majomház elé berakandó játszótérről — még kordont sem bontott volna, ellenben afféle magyarellenes aljasságokat hangoztat, miszerint „[n]ekem az a meggyőződésem, hogy az lenne a legjobb, hogyha a rendőrség és a kormány is betartaná a törvényeket. Mert ha ők be fogják tartani, akkor elvárhatják, hogy mások is betartsák”, ami azért tényleg több a soknál, és pfúj, ez a hülye komolyan akarja venni a törvényeket.
Jó, persze mit várjunk egy olyan társaságtól amelyik (bámészkodókat és hajléktalanokat leszámítva, tehát nettó) mind a négyzetgyök ötszázhuszonkilenc — de legyek rendes, talán pár száz — tagja élén kiáll egy térre az aktuális Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, és tolja az arcunkba a frankót arról, hogy ők akkor most alkotmányozó nemzetgyűlés, a többieknek meg abcúg, mert mindjárt győz a Nagy Októberi Forradalom, a komonisták meg reszkessenek, mert jönnek a pomogácsok, mint már emlegettem, szóljatok, ha unalmas.
Mert teszem azt Szilvásy legújabb paranoid mekegése se üdítő, sőt, bedurran az agy, hogyan veheti komolyan egy ilyen meglehetősen magasban ücsörgő tótumfaktum a robbantgatással meg egyébbel fenyegető duplanulla pomogácsokat, de erre olyan agybeteg link (pardon, kapocs, mer mi magyarul mondjuk; muhaha) bejegyzéssel reagálni, hogy „[a] pszichopata már az életéért retteg”, minimum agybeteg dolog, valami humoros (értsd humoros) szösszenet jobban helyre tette volna a dolgot, mint ez a taplósík hörgés. Főleg, mikor ők maguk hetente raknak fel paranoid hisztiket, hogy őket nem szeressék és valami rasszizmus okán (amiben ők nagyon nem bűnösök, de becsszó, a lincselni induló cigánycsürhe víziója meg a tetűhintázás az tök komilfó) üldözik őket az Azok.
Ne ragozzuk tovább, ez a mi kis nemzeti radikalizmusunk úgy galaktikus muhaha, ahogy van, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordonjaival és permanensen belengetett pomogácsaival egyetemben, és ami szomorú, az ő pomogácsaikról is mindig kiderül, hogy csak hordóban zörgetett fűrészlap.
Utolsó kommentek