— első pótutazás, avagy a népfeneség, mint olyan —

Egy viszonylag egyenes logika mentén előadott poszthoz képest elég erős reakciók érkeztek az első részhez. Nem akarnám ezeket kivesézni, de mivel felmerült az, hogy az egész egy „értelmiségiek körében divatos szellemi maszturbáció”, hát mondom tovább, hadd tessenek még jobban belegondolni.

Szerintem a nyájas olvasó be fog szarni, ha nyíltan kimondom: a népfeneség — már ha létezik — emberekből áll. Ha beszólsz, hogy ez közhely, szétültetlek!

Márpedig éppen ez az apróság kötelezne valami lelkes gif-animátort, hogy végre összetákoljon egy jó kis odabé fejvakarós emótájkont, mert innen kezdve én aztat sűrűn használnám.

Mer hogy ugye a zemberekkel csak a baj van. Nem is akármekkora: nem értenek semmihez mindenhez, de még ráadásul úgy változik a véleményük, mint Debreczeni Józsefnek két miniszterelnök közt félúton.

Szóval úgy van ez, hogy ezerkilencszáz-kilencvenben a zemberek összesen harminchárom maszopos képviselőt savaztak bé a Parlamentbe, négy évvel később ellenben százharmincnégyet.

Hát gyerekek! Mi volt itt? Bevándorolt pár millió maszop-savazó, vagy kihalt pár millió madöf fan? Mondjuk ez eleve gázos, mert velük kellett volna elhulljon a Horn-féle csápolós nyannyer-derékhad is, már ha kor alapján ítélek.

Lószart, mama! Megváltozott a népfeneséghez hozzátartozó sok emberek véleménye, ennyi történt. La választó è mobile, wazz! Teccikérteni? Ha nem így lenne, semmi szükség nem lenne választásokat rendezni, mert mindig ugyanaz nyerne, a jónép ásítozva tolná az ikszeket. Ugye, milyen közhelyes?

Elbulvárosodott a politika, és ebben — valljuk meg őszintén — nem csak a Magyar Nemzeti Hazugság hírlapírónak álcázott propagátorai a ludasak, még csak nem is a propelleres bácsi¹ a madöf-féle tévéből, de nem is a 168 Tóra, a Zsarnokrata vagy a Népszaga, a Népszabóság, sőt, még Pálfy G. sem, pedig ők is adnak ám az ívnek, ha muszáj. Utolsó versenyzőnk önéletrajzában van egy veretes mondat, hogyaszongya „1996-ban tamási Áron díjat kaptam”, ami azért az így, ebben a formában egy népnemzeti bajuszhuszártól öléggé óveres: legalább rá teccett vóna nézni, mit kalapált be az a hülye.

A diktatúrának azért egy nagy előnye van: nem kürtöli szét havonta pár arra szakosodott baromarc, hogy szerinte, ha most lenne választás, akkor a hány díszfasz ülne a milyen színekben a hol. Mert erre rácuppan boldog-boldogtalan, és rögvest álmodozik következtetéseket von le belőle.

Na itt a hiba! Ha úgy vesszük hibahatár környékén mozognak ezek, maximum a kérdések és a súlyok bírnak eltérni, de az simán indokolható azzal, hogy a Sanda Ipsos a ballib faszból szopja az észt, a Tárki-Centrum néhai anyacégét meg nem véletlenül a Simicska Lajos - Kövér Szilárd tengely birtokolta egy időben. A Népszabóság persze a Sandát citálja, a Magyar Nemzeti Hazugság meg a másikat; jé, mik vannak! Amióta a leendő kancelláriaminiszter kurvafüggetlen szakértőként jósolgatta leendő kormányának győzelmét a közszolgálatinak, az arra odafigyelőnek leesett, hogy ezek hazudnak is akár sem bontják ki teljesen a tudod mit.

De ahogy rácuppannak a boldogok, na az valahol witzig. Ahogy akárhányadikán, akárhányezer nappal a következő választás előtt kimondják a frankót, hogy ez vagy az most simán nyerne, tehát. Ötven százalék tájékán a kormány támogatottsága? Kuss, nem ezé, nem mesét írok! Ezek istenek, olyan jól csinálják a dolgukat, hogy uhhhh, és dübörög a Pannon Pina — írja a kolumnista, s közben fröcsög belőle a rittyó deréktájt, mert érzi, hogy odabé a frankót. Meg hogy háhá, húsz százalék savazna az Ormányra? Le vele, de rögvest, mert elfogyott a legimitációja, vagy mi! — pötyögi, s persze közben neki is beindul a saját kis orgazmusa.

Na, ez már gáz, de az a mekkora gáz, hogy a Magyar Nemzeti Hazugságnak törzsolvasó gárdája van, meg a Demokratának, meg a Népszagának és a 168 Tórának is. Ezek inkább nem veszik meg a Szofit, hogy megvehessék a Frankóságot Megmondó Ojságot. Aztán egy szép napon felállnak egy közlekedési viszonylaton, és elkezdik elmondani a tutit az utazó közönségnek, mire az jól kiröhögi őket, mert szemetek az emberek. Kár, hogy pont ezek nem mennek el szavazni általában.

Bezzeg kimegy pár tucat ember a térre vagy a hídra (mindegy melyik, csak feltűnő legyen, és lehessen mondani, hogy bezzeg a taxisok megtehették), és kijelenti magáról, hogy akkor most ők a Magyarország Népe Felszabadítási Front Féregirtó Elit Alakulata, továbbá innen kezdve ők a népfeneségnek az a Legitim Hogyishívjákja vagy mi, szóval ők képviselik a népfeneséget egyes egyedül és felszólítanak, megmondanak és leugatnak. Akik nem képesek odáig eljutni, hogy amiként az én véleményem sem a népfeneségé, úgy az övéké sem, és nem, nem, nem ők a népfeneség.

Legfeljebb valamiféle bucóádámok. Bár az is valami.

Mert sajna csak az van, népfeneség nincs, ne is tessék keresni: elgurult, mint azoknak a gyógyszere, akik időnként rámutogatnak, ha valami hülyeségük mellől hiányzik az érv.

---