Megy a tipródás, menjünk-e savazni, sokan tipródnak, menjenek-e és savazzanak érvénytelenül, vagy ne menjenek.

Van egy javaslatom.

Az hogy van, hogy egy konyakmeggy után letépik az ajtódat, elpicsáznak baccpapuccsal és elveszik a kis plasztikkártyát, a mögötted jövőből meg dől a viszki és csak annyit mond, hogy mentelmi jog?

Ó, persze, nulla tolerancia, hogyne.

A demokrácia és a kaptlizmus szörnyű mellékhatásokkal járt, amikkel nem számolt a jónép, holott csak jobban ki kellett volna faggatni az amerikás nagybácsit, esetleg félig mégis hinni a komancs propagandának, mert az sem hazudott, csak nem bontotta ki teljesen a tudod mit. Ettől aztán sokan frusztráltak lettek.

Ennek köszönhetőek az afféle kijelentések, mint hogy „[d]emokrácia. Ez baszott be a kultúrának, ahogy elnézem. A szabadság ma a szar szabadságát jelenti: márpedig a szaron van a haszon, a minőséget egyre kevesebben igénylik Sziszüfosz tolná fel a sziklát a lejtőn - de hamarosan nem csak visszagurul neki, de szegény Sziszüfoszt is agyonlapítja... Van még ebből a rakás szarból visszaút?”, és aztán jön a még olyanabbság.

Igen, Aczél György visszasírása. Aki egyébként vélhetően bibsi volt (majd megtudjuk egyszer, ez miért fontos tényező), de azért rendes ember. Az sajnálatos mellékkörülmény, hogy cserébe tehetséges emberek százai nem jutottak lehetőséghez, az meg fel sem merül, hogy akkor is dőlt ránk a szemét, csak könnyebb volt szelektálni, de erről majd később.

A hír annyi, hogy egy holland képviselő filmet eszkábál a Koránról, amely a „Korán intoleráns és fasiszta karakterét fogja bemutatni”, a képviselő úr pedig azt is nyilatkozta, hogy „[t]iltsuk be ezt a hitvány könyvet, ahogyan a Mein Kampfot is betiltottuk”, és ettől sokan elégedettek.

Rövid leszek és tömör: ez nagy baj. A Koránnal ugyanaz a helyzet, mint a Talmuddal is: évszázadokkal ezelőtt írták, egy olyan kornak a szellemében, amely nem igazán vethető össze a mával, ezért felesleges részleteket kiemelni belőle, hogy háhá, ott a rasszizmus, meg hogy háhá, ott szólít fel Mohamed az öngyilkos merényletekre.

Ne feledjük: a Középkorban ennek az álítólag rasszista, intoleráns könyvnek a követői biztosítottak nagyságrendekkel nagyobb jogokat (például) az ibériai zsidóságnak, mint a kor keresztényei, akik az Újszövetség toleráns szövegeire alapozva üldözték, öldösték őket. A jeruzsálemi zsidók is mesélhetnének arról, milyen rossz volt nekik az Iszlám fenhatósága alatt és milyen jó lett nekik, amikor a Keresztesek elfoglalták a Szent Várost.

Nincs értelme ennek az egésznek!

Ha más nem, a fenti példák bemutatják, mennyire nem egy szent(nek tartott) könyvvel van a baj, sokkal inkább tanításainak (félre)értelmezőivel. Nem a Bibliával, a Talmuddal vagy a Koránnal, hanem emberekkel, akik hozzápászítják azokat ilyen meg olyan ideológiáikhoz. Nem a kereszténység, a zsidó vallás vagy iszlám eszméje rossz, hanem azok az emberek, akik gyilkos eszmék fundámentumaként használják fel ezeket a tanokat, és persze azok akik ilyen-olyan részletekre hivatkozva szeretnék a betiltását követelni, és egy vallás követőinek előírni, hogy mit gondoljanak szent könyvükről.

Ne akarják megmondani!

We don’t need no thought control!

— első pótutazás, avagy a népfeneség, mint olyan —

Egy viszonylag egyenes logika mentén előadott poszthoz képest elég erős reakciók érkeztek az első részhez. Nem akarnám ezeket kivesézni, de mivel felmerült az, hogy az egész egy „értelmiségiek körében divatos szellemi maszturbáció”, hát mondom tovább, hadd tessenek még jobban belegondolni.

Szerintem a nyájas olvasó be fog szarni, ha nyíltan kimondom: a népfeneség — már ha létezik — emberekből áll. Ha beszólsz, hogy ez közhely, szétültetlek!

Márpedig éppen ez az apróság kötelezne valami lelkes gif-animátort, hogy végre összetákoljon egy jó kis odabé fejvakarós emótájkont, mert innen kezdve én aztat sűrűn használnám.

Mer hogy ugye a zemberekkel csak a baj van. Nem is akármekkora: nem értenek semmihez mindenhez, de még ráadásul úgy változik a véleményük, mint Debreczeni Józsefnek két miniszterelnök közt félúton.

Szóval úgy van ez, hogy ezerkilencszáz-kilencvenben a zemberek összesen harminchárom maszopos képviselőt savaztak bé a Parlamentbe, négy évvel később ellenben százharmincnégyet.

Hát gyerekek! Mi volt itt? Bevándorolt pár millió maszop-savazó, vagy kihalt pár millió madöf fan? Mondjuk ez eleve gázos, mert velük kellett volna elhulljon a Horn-féle csápolós nyannyer-derékhad is, már ha kor alapján ítélek.

Lószart, mama! Megváltozott a népfeneséghez hozzátartozó sok emberek véleménye, ennyi történt. La választó è mobile, wazz! Teccikérteni? Ha nem így lenne, semmi szükség nem lenne választásokat rendezni, mert mindig ugyanaz nyerne, a jónép ásítozva tolná az ikszeket. Ugye, milyen közhelyes?

Elbulvárosodott a politika, és ebben — valljuk meg őszintén — nem csak a Magyar Nemzeti Hazugság hírlapírónak álcázott propagátorai a ludasak, még csak nem is a propelleres bácsi¹ a madöf-féle tévéből, de nem is a 168 Tóra, a Zsarnokrata vagy a Népszaga, a Népszabóság, sőt, még Pálfy G. sem, pedig ők is adnak ám az ívnek, ha muszáj. Utolsó versenyzőnk önéletrajzában van egy veretes mondat, hogyaszongya „1996-ban tamási Áron díjat kaptam”, ami azért az így, ebben a formában egy népnemzeti bajuszhuszártól öléggé óveres: legalább rá teccett vóna nézni, mit kalapált be az a hülye.

A diktatúrának azért egy nagy előnye van: nem kürtöli szét havonta pár arra szakosodott baromarc, hogy szerinte, ha most lenne választás, akkor a hány díszfasz ülne a milyen színekben a hol. Mert erre rácuppan boldog-boldogtalan, és rögvest álmodozik következtetéseket von le belőle.

Na itt a hiba! Ha úgy vesszük hibahatár környékén mozognak ezek, maximum a kérdések és a súlyok bírnak eltérni, de az simán indokolható azzal, hogy a Sanda Ipsos a ballib faszból szopja az észt, a Tárki-Centrum néhai anyacégét meg nem véletlenül a Simicska Lajos - Kövér Szilárd tengely birtokolta egy időben. A Népszabóság persze a Sandát citálja, a Magyar Nemzeti Hazugság meg a másikat; jé, mik vannak! Amióta a leendő kancelláriaminiszter kurvafüggetlen szakértőként jósolgatta leendő kormányának győzelmét a közszolgálatinak, az arra odafigyelőnek leesett, hogy ezek hazudnak is akár sem bontják ki teljesen a tudod mit.

De ahogy rácuppannak a boldogok, na az valahol witzig. Ahogy akárhányadikán, akárhányezer nappal a következő választás előtt kimondják a frankót, hogy ez vagy az most simán nyerne, tehát. Ötven százalék tájékán a kormány támogatottsága? Kuss, nem ezé, nem mesét írok! Ezek istenek, olyan jól csinálják a dolgukat, hogy uhhhh, és dübörög a Pannon Pina — írja a kolumnista, s közben fröcsög belőle a rittyó deréktájt, mert érzi, hogy odabé a frankót. Meg hogy háhá, húsz százalék savazna az Ormányra? Le vele, de rögvest, mert elfogyott a legimitációja, vagy mi! — pötyögi, s persze közben neki is beindul a saját kis orgazmusa.

Na, ez már gáz, de az a mekkora gáz, hogy a Magyar Nemzeti Hazugságnak törzsolvasó gárdája van, meg a Demokratának, meg a Népszagának és a 168 Tórának is. Ezek inkább nem veszik meg a Szofit, hogy megvehessék a Frankóságot Megmondó Ojságot. Aztán egy szép napon felállnak egy közlekedési viszonylaton, és elkezdik elmondani a tutit az utazó közönségnek, mire az jól kiröhögi őket, mert szemetek az emberek. Kár, hogy pont ezek nem mennek el szavazni általában.

Bezzeg kimegy pár tucat ember a térre vagy a hídra (mindegy melyik, csak feltűnő legyen, és lehessen mondani, hogy bezzeg a taxisok megtehették), és kijelenti magáról, hogy akkor most ők a Magyarország Népe Felszabadítási Front Féregirtó Elit Alakulata, továbbá innen kezdve ők a népfeneségnek az a Legitim Hogyishívjákja vagy mi, szóval ők képviselik a népfeneséget egyes egyedül és felszólítanak, megmondanak és leugatnak. Akik nem képesek odáig eljutni, hogy amiként az én véleményem sem a népfeneségé, úgy az övéké sem, és nem, nem, nem ők a népfeneség.

Legfeljebb valamiféle bucóádámok. Bár az is valami.

Mert sajna csak az van, népfeneség nincs, ne is tessék keresni: elgurult, mint azoknak a gyógyszere, akik időnként rámutogatnak, ha valami hülyeségük mellől hiányzik az érv.

---

Kis kedvencünk terembura ismét leszállott közénk a magosból, és mint megszoktuk tőle, dől belőle a hülyeség, no de őt nem is az eszéért szerettük eddig se.

A kevés dolog egyike, amit még ő is képes felfogni, hogy igen, bármiféle ügy- per- és felesarcbadöntő népsavazás konkrétan alkalmatlan a kormány megbuktatására. Megjegyzem, Istennek hála: az hiányozna még csak.

Ott kezdődik a marhaság, amikor arra hivatkozik, hogy a kormány támogatottsága a béka segge alá csökkent, és „ilyenkor minden normális demokráciában feloszlatnák a Parlamentet és új választásokat írnának ki. Itt nem ez történik, ergo ez itt nem normális demokrácia”.

Még mielőtt bárki, megjegyzem, az effektus valóban működik a gyakorlatban. Általában nyalka, egyenruhás férfiak szoktak az ilyesmiben segédkezni, és aztán vagy negyed évszázadig csücsül az istenadta nép felett egy idősebb — de legalábbis középkorú —, díszes ruhába öltözött bácsi, vagy több-kevesebb rendszerességgel váltogatják egymást más idősebb — de legalábbis középkorú —, díszes ruhába öltözött bácsikkal.

Ami egyébként, ha az idősebb — de legalábbis középkorú —, díszes ruhába öltözött bácsi — teszem azt — negyed évszázadig van hatalmon, akkor be szokott jönni több szempontból, csak éppen ez bizonyos állampolgároknak okoz apróbb kellemetlenségeket. De szerencsére ők kevesen vannak — a többség nálunk sem szenvedett annyira húsz-harminc éve.

Demokráciákban ez nem. A kormány népszerűtlensége sok mindenre feljogosít, lehet köpködni, sípolni, kereplőzni, de Parlament-oszlatásra nem ad jogalapot. Talán emlékeznek még páran bizonyos Margaret Thatcherre. Na, az ő népszerűsége nem kevés ideig istentelenül a béka valaga alatt volt — nota bene a cucilista tévé mutogatott is rá, hogy tessék, ilyen a népnyúzó kaptlzmus —, mostanra meg nosztalgiával gondolnak rá, de holmi Parlament-oszlatósdi a megfelelő értelmi képességgel rendelkező emberek halmazában nem fordul senki fejében a legrandább időszakban sem.

Az úgynevezett választási ciklus végén van egy népi társasjáték, ami a lottózáshoz hasonlatosan mindenféle ikszek elhelyezésével történik, na ott lehet alkalmazni a mindenféle népfenséges biszbaszokat.

Ráadásul, aki kicsit figyel, az azt is észrevette, hogy ami itt folyik az a politikába vetett hit durva inflációja. Konkrétan a választók java mára utálja az összes díszfaszt aki a Parlamentben kepeszt. Persze az átlag Fidesz-szavazó kevésbé fordult el az ő pártjától, ezért ők most többen vannak, és ha a dolgok a rendes menetükben haladnak, akkor nincs az a cicomás választási költségvetés, amivel a Klón visszacsábíthatná a híveket, ergo két év múlva váltás lesz odafenn; ami rendjén is van — oszt hogy ettől jobb lesz-é az majd kiderül.

Az ideiglenes Alkotmány emlegetése című ősi dák népszokás is beficcen persze, holott mindössze annyi a helyzet, hogy eddig a rengeteg valakit, aki megpróbálta lecserélni azt a szerencsétlen preambulumot, azt jól lesavazták. Ráadásul, ha valaki, hát a Kotmánybíróság volt főnöke talán ajtentikus személy Kotmány dolgában, s ő azt mondta: „[a]z átmenetiség [...] csak a keletkezési körülményeket jelzi, az alkotmány hatályát nem befolyásolja. «Ideiglenes» alkotmány ugyanis nincs.  Tartalmilag sem volt az alkotmányban egyetlen olyan rendelkezés sem, amely egy speciális «átmeneti» időszakra szólt vagy értelemszerűen csak arra szólhatott volna”. Pont. Guglizz, ha nem hiszed!

Természetesen kapunk a terrorból is, hogy hát amiatt nincsenek százezres meg milliós tüntetések nálunk, pedig ha nem lett volna (lenne?) terror, akkor hű, meg huhú. Az embernek ilyenkor ugrik elő a „hun teccik magának élnie, kedves bácsi?” fedőnevű kérdés a szájából. A rossz emlékűre sikeredett Astoria-környéki nagygyűlésről tízezrek távoztak mindenféle sérelmek nélkül, jómagam a tűztől nem messze sétálva találkoztam pár tucat marcona rendárral, akik felvilágosítottak, hogy igen, a balhé java lement, ők mennek az akárhová oszlatni, és hogy nekem is jóccakát. Holott közibém is lövethettek volna.

Az emberek kérem szépen nem azért nem mennek el tömegtüntetni, meraterror. Lófaszt. Ha így lett volna, akkor a kettőezerhatos sajnálatos események java része nem a Kossuth-tér szarráhugyozásáról és húggyászarásáról, sem nem engedély nélküli zsibvásározásból, pláne nem a tévé vandál, de legalább céltalan szétveréséből állt volna, hanem valóban százezrek lettek volna az utcán, hogy aszongya hess Klón anyád picsájába, mert mi, a népfeneség aztat akarjuk és punktum.

És azt a hazugságot se tessenek már tekergetni a verklin, hogy aszongya „[a] terror, a megfélemlítés ebből a szempontból sikeres volt. Az emberek tényleg félnek, pár ezernél több utcára menni nem mer”, mert komolyan mondom aki ilyet mond, azt sebesen szembesíteni kellene a tavalyi Fidesz-rendezésű zenés-táncos magzatelhajtás szervezőivel és persze a Magyar Nemzet neves kolumnistásaival, akik nem kétszáz ember összegyűléséről beszéltek.

Az átlagember ugyanis a kettőezerhatos sajnálatos eseményeket úgy élte meg, hogy nagyon sajnálják ugyan, aki vétlenül kapott, de cserébe örülnek, hogy a rendárok odabasztak a csőcseléknek. Nem, nem hősök az csak a pomogács.infónál és társainál szakszó rájuk. Csőcselék. Ami megkapta azt, amit érdemelt. Ami persze (így) finoman szólva sem árnyalt recepciója a történteknek, de közhangulatnak azért közhangulat.

A kevés dolog másika, amit képes volt értelmesen felfogni szerzőnk, hogy ezek a szakszervezetek az ő sztrájkjaikkal nem mennek semmire. Csak azt nem teljesen érti, miért. Az a dolog egyik fele, hogy a szakszervezet — mint olyan — afféle komancs leányálom. A valóságban mindenütt valami maffiaféle, és persze ez Magyarországon természetesen még olyanabb. A másik az, hogy ha a vasutasok sztrájkolnak, akkor az egyszeri ember nem azt mondja, hogy szegény vasutasok, hanem azt, hogy a basszák meg a sztrájkjukat. Vagyis ismét a valós támogatás teljes hiánya állott elő, akár a Kossuth-téren parádézó hősök esetében: kellenek a fasznak!

Általános sztrájkot emlegetni, na az meg még a galaktikus muhaha kategóriája a százezer kényszervállalkozó és hipermarket-átviteltechnikus hazájában, de fedje lepel.

Ám a konklúzió az aztán odabé. Hogyaszongya legyen passzív rezisztencia. Noch dazu szerzőnk önmaga postjához komentelve még meg is adja a frankót: „[p]ár ezer notóriusan lassú és óvatos autós már önmagában is csodákat tehet. De nem kell itt leragadni, lehet lassan menni az utcán is meg a lépcsőn, az aluljáróban, a metrón”, amire nekem annak a pár százezer másik embernek a képe villan be, akik vérben forgó szemekkel küldik el a halál véres faszára a hősiesen passzív ellenállókat, akik örülnek, ha irhájukat. És közben fröcsög a vér.

Arról az apróságról nem beszélve, hogy ha így, akkor a passzív rezisztencia már működik. Araszolunk a dugóban, a pénztárnál negyvenezer forintot kétszáz forintos utalványokkal fizet az állatja, és azokat a pénztáros egyenként húzza át, a bürökrácia pedig húsz ajtón keresztül vezet el egy apró ügy elintézéséig. Az ilyet kollektíven nem szeretjük, de hogy nem a Klón elzavarása, hanem a totojázó anyjába küldése a népfeneség első gondolata, ha szembetalálkozik vele, az ziher.

Kell ez nekünk? Biztos? Jó, tudjuk, vicc.

Csak szar.

Bárki, aki elvégezte az általános iskolát, tudja, hogy a férfiak eltérő kromoszómájuk miatt genetikailag jobban különböznek egy nőtől, mint akár egy nőstény csimpánz, tehát nyugodtan tekinthetőek a nőktől külön fajnak.

Ez a hiányos kromoszómából eredő fajtajelleg mind fizikai, mind mentális, mind szociális különbségeket is okoz. Ennek legfeltűnőbb eleme a férfibűnözés, amit a zömmel férfi fajú bűnözők és női fajú bérenceik alkotta hatalom nem létezőnek próbál feltüntetni.

A liberális férfivédő hordák persze visítanak, hogy ez diszkrimináció, és semmi alapja nincs, holott tények mutatják a férfi faj vezető szerepét a bűnözésben. A Rendőrség száz legkeresettebb bűnözőt felsoroló listáján a férfi faj egyedei  olyan többségben vannak, amely már nem magyarázható sem a férfi faj hátrányosabb szociális helyzetével, sem azzal, hogy a férfi faj tagjainak kisebb hányada jut el felsőfokú végzettségig — ez utóbbi sokkal inkább annak a következménye, hogy a férfi faj intelligencia hányadosa kimutathatóan jóval alacsonyabb, mint a női fajé.

Ki kell tehát mondanunk, hogy az alacsonyabbrendű, bizonyítottan kisebb értelmi képességű, a bűnözésre jóval hajlamosabb férfi faj komoly hátrányára van a társadalomnak.

Mindenképpen kívánatos lenne, ha Magyarországon a férfi faj aránya az elkövetkezőkben a minimálisra szorulna, hogy társadalmunk megszabaduljon a bűnözés zömétől, ez elég egyértelmű. A megoldás módozatairól még nincsenek konkrét elképzeléseink, de első lépésben szeretnénk, ha férfimentes övezetek alakulnának ki, ahol polgárőrnők ügyelnének esténként arra, hogy az övezetbe tévedő férfi fajú egyedeket kitoloncolják. Szegregálni kellene a férfi fajúakat az okatásban is, hiszen a fiatalkorú férfi fajúak sokkal nagyobb számban tartják rettegésben tanulótársaikat, mint a női fajúak.

Férfimentes Magyarországot!

---

Update: elefántnak is van egy jó postja ennek kapcsán: Tiltakozás - bréking nyúz

Olvasom terembura első postját molnargoreny topikjában, és csak fogom a fejemet.

Azzal, hogy mit hisz vagy nem hisz a teológia területén, nem tudok és nem is akarok vitatkozni, mert az az ő magánügye.

Egy rendkívül súlyos tévedés azonban becsúszott pár apróbb mellé, ami felett nem tudok elsiklani még akkor sem, ha az általa leírtak bevallottan teológiai gondolatmenet részét képezik.

Tekintsünk el a — fővonulathoz képest — apróbb bakik részletes végigtárgyalásától, elég legyen a fősodor tekintetében annyi, miszerint aki olyat mer állítani, hogy „[a] görög "tudomány" többi része [...] mai szemmel legfeljebb szánalmas spekuláció: még a csillagászat is ilyen”, az vélhetően összetéveszti a Püthagorasz, Eudoxosz, Arisztotelész és Ptolemaiosz fémjelezte vonulatot a klasszikus görög tudomány egészével, amelybe sajnálatos módon a meg sem említett Hérakleidész és Arisztarkhosz is beletartozott. Nem véletlenül egyébként: az általa a későbbiekben egekig magasztalt középkori keresztény tudomány kinézetű ovjektumnak a Biblia mellett az elsőül felsorolt szerzők voltak alapkövei, mivel az ő nézeteik simultak bele leginkább a Bibliára, mint tudományos omniográfiára alapozott világképbe, míg a másik társaság tagjait nemes egyszerűeséggel kicenzúrázták — az arabok közvetítésével a görögök fizika és kozmográfia területén elért eredményei csak szelektíven, míg a Bibliát mint kozmográfiai művet abszrakt témájuk okán egyáltalán nem érintő matematikai műveik mondhatni teljes egészükben beépültek a Középkor tudományába.

„ha bárki bárhol bármiért zsidót megtámad, akár ténylegesen, akár szimbolikusan, akár indokoltan, akár indokolatlanul, akár jogosan, akár gyalázatosan vagy még inkább akkor ha «a zsidót» vagy «a zsidóságot» fikázzák közelebbi meghatározás nélkül, akkor nagyon sok zsidó hajlamos a dolgot magára venni és úgy reagál, mintha személyében érte volna támadás”

... ha bárki bárhol bármiért magyart megtámad, akár ténylegesen, akár szimbolikusan, akár indokoltan, akár indokolatlanul, akár jogosan, akár gyalázatosan vagy még inkább akkor ha «a magyart» vagy «a magyarságot» fikázzák közelebbi meghatározás nélkül, akkor nagyon sok magyar hajlamos a dolgot magára venni és úgy reagál, mintha személyében érte volna támadás ...

Ez most így hogy?

---

Az eredeti molnargoreny blogjában. Update: link javítva.

Mert hogy a nyilvánvalóan cigánybűnözők jól megfúrták a trafót, mire az jó alaposan leégett — megjegyzem, extrémsportoljanak mán a tettesek, mert ha az iksz kilovolt kilépett volna a trafóház oldalán és kicsit morcosabban beléjük köt, akkor a rendőrségnek csak össze kellett volna sepernie őket.

De aztat nem értem én továbbra se, ki a fasz veszi át azt a kurva szinesfémet ezektől a cigánybűnözőktől. Mert azt soha senki se szidja. Sőt, az nincs is, legalábbis folklór szinten nem nagyon.

Vannak ezek a cigánybűnözők, mindenhonnan jól ellopikálják a színes- és szagosfémeket, vállukra vetik, rágyújtanak egy Priluki Ljukszra, oszt szépen ráérősen elballagnak vele a hová is. Valószínűleg egyenesen a szelektívgyűjtőbe a többi szelektív közé.

Na jó, a múltkor ott figyelt a vasúti sín a telepen, de az csak úgy oda szublimálódott.

Pedig ha az a valaki nem venné át, akkor nem lopnák. Ha ez a valaki nem azt mondaná, hogy hát Gazsikám, basszájba (fejvakar) ez ugyan messziről nézvést egy sínnek látszó tárgy, de bissztosan lomtalanításkor találtad. Valakinek ez volt a bojlerbe a füttőszál — nédda, tiszta visszkő.

Hanem, mondjuk azt, hogy ezt én nem veszem át bazmeg, mert ez egy sín, és mert ez hiányzik nekünk, mint magyar emberek országának, ugye.

Vágó piros? Eccerű ez, mint a faék.

---

Ajánló: A cigánykérdés... előre szólok, sok mindenben nem értek vele egyet, de érdekes megközelítés.

Beerősödött az új divat: légy apolitikus!

Amivel nem is lenne baj, ha nem járna a megszokott divatkísérő tünetekkel: ami nem divatos, az tré, ciki, nem raj, sőt, akár pfúj.

Én meg állok és vakarom a fejemet, hogy is van ez. Igaz, nekem is van hibám: nem férek a sztípiába. Narancsot néha olvasok, de se Népszabóságot, se 168 menórát nem.

Ó, azért vagyok megmondóember, mert tudom, és mert meg tudom fogalmazni, szóval sebaj, figyuzz ide kishaver.

Biztosan voltál emeleti rötyin, az sokkal kevésbé biztos, hogy a tripla sárga kieresztése előtt megsasoltad a fajansz vízszintjét. Mert az ingadozni kész. Amiben igazából semmi érdekes, egy efféle házikó közlekedőedények rendszere, tehát ha a másodikon özvegy Tímárné a fali dobozban elrejtett víz szabadesési energiáinak felhasználásával tünteti el a kábelt az Alföldiből, akkor nálad megröccen a cuccos, aztán hiába felül a gálya.

Ha aztán blogger vagy, ez kicsit komplikáltabb.

A blogger ugyanis féltékeny, mert sokan van, továbbá öl, butít és birkafaggyú. Én meg csak nézek, mint a borjú bécsi, hogyan kezd szétesni a bloggerhogyishívják körülöttem.

Amikor az egyébként érdesen jószívű bétót hugyosjózsi szarosgerle eljut addig az érvig, hogy de a zikszipszilon blogjának az olvasottsága annakellenére kisebbhogy.

Nem sokkal azelőtt, hogy ugyanő azt írta, hogy a fílosz az olyan, meg hogy a művelt ember, azbazmeg, mert hogy azt hiszi, hogy nála a frankó.

Nem tudtam, hogy így fáj. Mostanság azt sem, hogy mérhető a frankó, még szerencse, hogy van, aki tudja.

Ami alapján egyet tudok.

A Blikk (saccra) százszor tutibb frankót ír, mint a mi kedves szarosgerlénk, mert olvasottabb. Nem kicsit. Nagyon.

Bocs. Populista geci vagyok.

„felülemelkedve a történteken és a mostani vitán - el kell mondanunk önöknek, hogy megítélésünk szerint az ország fél. Az egzisztenciális félelem mellé fizikai félelem is társul. Nem önmagában néhány száz skinheadtõl fél ez az ország, hanem úgy gondoljuk, az ország attól tart, hogy a Kormány gyanúba hozható, és összjátékkal vádolható meg: a szélsõjobboldali erõszakos csoportokkal való együttmûködés vádjával. (Taps a bal oldalról . - Zaj, közbeszólások a jobb oldalról. - Dr. Gáspár Miklós: Hazudik a FIDESZ!) A történtek - ha akarják önök, uraim, ha nem - ezt a gyanút + (Közbeszólás a jobb oldalról.) + ismétlem még egyszer: ezt a gyanút erõsítik. Ezért a magunk részérõl felszólítjuk a Kormányt, hogy pártjai, miniszteriális szervei szakítsanak meg minden kapcsolatot a szélsõjobbos csoportokkal, és a lehetõ legkeményebben lépjenek fel a polgárok nyugalmát fenyegetõ csoportokkal szemben.”

Továbbá megoldhatunk sakkfeladványt (világos indul, és négy lépésben sbljőf), megnézhetünk titkos dokumentumokat (például a New York-Stockholm-Reykjavik tengely által irányított bálnazsír-maffia belföldi központjainak térképét), de még nőtagozat is van.

Ennyi hozzászólás kellett, hogy Tóta W. 56-ról szóló publikációjába belekeveredjenek a zsidók.

Nem is akárhogyan. A publikáció alapvetése az, hogy vegyük már észre, nem a jók harcoltak a gonoszok ellen, hanem ilyen és olyan emberek. Hogy Wittner azért olyan, amilyen, mert vele a gonosz komancsok bántak rosszul, Havas meg azért hörög baromságokat, mert az ő felmenőivel meg a mocskos nyilasok. Mert ők így látták az egyik, illetve a másik oldalt. És ebből Árpád azt hozta ki, hogy „[d]e a közös történelem és a közös emlékezet nem a statisztikából alakul ki, hanem a Havas Szófia élményéből, a Wittner Máriáéból, és mind a többiekéből. Leginkább abból, amikor elfogadjuk, hogy ezek egyenértékű emlékek”, és azt hiszem, józan ésszel ezzel egyetérthetünk.

De mit mond erre az egyszeri magyar?

times 83. 12. 3. nt napiparancs közlemény duplaplusznemjó nemszemélyek eml átír felülben utánikt

Na, Pótdíj Jánosról csak kiderült, hogy nincs egyedül.

Ne röhögj, tényleg kiderült, nem egyedül lopikolik őkelme, van másik politikus is, aki szintén.

És minden bizonnyal más is megdöbben ezen, akárcsak én. Hogy nahát, ezek lopnak.

Ami eztán jön, az elé magyarázkodni kell, mert minden bizonnyal a kezdő mavo-fan elbátortalanodhat, hogy ugye már megint a Fidesz, holott én bármely párttal szívesen fűszerezném a tudjátok mit.

De ez igazi vicc az első momentumtól az utolsóig.

Ősi dák népszokásról van szó, annyira, hogy már a fáraók is alkalmazták: aki nem illett a történetbe, azt a világ legtermészetesebb módján egyszerűen kivakarták onnan, ahol nem kellett szerepelnie.

Na ja, csak akkor még nem volt gugli.

A szlovák nacionalisták minket védenek, tessék már felfogni ép ésszel.

Ha a Beneš-dekrétumok támadhatatlanok, akkor azok áldozatai nem kérhetnek kárpótlást.

Ha nem kérhetnek kárpótlást, nem forulhat elő, hogy olyan magyarok kérnének kárpótlást, akiknek nem is jár, így nem lehet a csalók alapján megítélni a magyarokat úgy általában a ha egynél több magyar csal akkor minden magyar csaló, illetve a ha egynél több magyar csal, akkor nem is voltak Beneš-dekrétumok kikezdhetetlen logikája mentén.

„Ha valaki már 2005-ben tudja, hogy nyomoznak a támogatások elköltésének ügyében, akkor miért nem készít utólag prospektusokat, és számlákat” - háborog egy honatya. [index]

Vagyis nem az a baj, hogy lopott, hanem hogy ügyetlenül.

Pofám leszakad.

Csak szólok, egy fia publ. nem jelent meg az augusztus huszonharmadikán a Fogatlan Oroszlán Gárda mellett ácsorgó népség karszalagja ügyében. Vagy én kerestem rossz helyen?

Azért az nem sámli, hogy ott egy olyan társaság ácsorgott, úgyis, mint haverok, akiknek ugye nem csak az egyenruhája stimmolt, de még árpádsáv is volt a tünci karjukon.

Sztakkómivahe? kérdezed, és igazad van. A faszt érdekelné holmi árpádsáv, már persze Tamás Gáspár Miklós, a hivatásos neotamásgáspármiklósista kivételével; ügyesen el lett az mára koptatva: ha a Klón továbbra is rutinosan mondogatja, hogy reformok, árpádsávos, megszorítások, árpádsávos, dzsídípí, árpádsávos, árpádsávos, árpádsávos, árpádsávos, akkor pár év múlva már nem lesz az a pomogács, aki ne érezné cikinek az árpádsávost.

Árpádsávos.

Na de ennek az árpádsávosnak középtájt van egy olyan izéje, ami nem éppen egy nyilaskereszt, csak olyan nagyon izé, szóval érted; divatos szóval: hajaz. Ha jól megnézed ezt a blogot, látsz belőle párat, arra gondolok, csak náluk a geometria kicsit más.

Teccettek látnia Fal című filmet? Na, abban van az a bizonyos keresztben levő kalapács, ami a barnás zászlón nem horogkereszt, csak valahogy az jut az embernek az eszibe róla, pedig nem is, á, dehogy.

Az önelhatárolódás, az megy nekik. Mindenki tudja, mi a retek van a karjukon, csak persze azért mégse, nehogy valaki netán.

Nem vonok le tanulságokat, talán annyit, lehet, ezek látták ezt a filmet.

A kár az, hogy nem végig.

„Rhapsody: mint láthattad a korábbi topikban is, a »zsidók« véleménye sem homogén. Az enyém éppenséggel az volt, hogy némileg nagyobb itt a füst, mint a láng.

A baj az, hogy sok az olyan ember ma Magyarországon, aki porbaalázva érzi magát. Akiknek semmi és senki nem nyújt tartást, büszkeséget, azonosulási lehetőséget, valós értékeket, ideát, jövőképet. Lúzer múlt, lúzer jelen, kilátástalan lúzer jövő: ettől tényleg görcsösen paráznak nem kevesen - és valószínűleg “joggal”. Úgy tűnik, hogy erre ad (látványos és gyorsan ható) választ a gárdizmus.”

Talán így.

Aki nem szereti a csunnyaságot, az ne nézegesse a lábjegyzeteket, én szóltam.

Bégány Attila írt¹ egy jóízűt törpepártja honlapnak látszó tárgyán; részben példaértékűen igazolva a Szetey-féle coming out értelmét, részben vélhetően titkos jelzésül a sarki pólóboltosnak, hogy ha lenne „gondolkodásra képtelen² homofób³ vagyok” feliratú póló a háznál, akkor ő rendelne magának az év minden napjára egyet.

Csak azért se rakom ki az ominózus képet — amin elvileg ájulásba kellene röhögnie magát a minimális humorérzékkel rendelkező embereknek —, már csak azér sem, mert talán a sarki viszeres kivételével mindenki látta már, aki meg nem, az valószínúleg valamiféle Ding für Sich utánérzet; a német filozófusoknak meg az a dolga, hogy ventilleátorként hűtsék a föld belsejét.

Szóval áll egy darab Szetey, divatos zakóban, hercig kis verlaufos (!) ruzsaszín háromszögecskével (megjegyzem, azt a bal oldalra tették annó, de részletkérdés), háttérben meg ott a híres arbejtmahtfrej.

avagy Azok a hibásak, már megint

Most éppen arról kellene írnom, hogy a blogszolgáltató nem az az üzemegység, ahol szólásszabadságot főznek: ha a szolgáltatónak nem tetszik valami, kivághatja a rákba, és lehet reklamálni, hogy cenzúra, csak hülyeség — vagy hogy a freeblog illetékesét idézzem: blabla. Ha majd a valaki X. Y. saját oldaláról is eltávolíttatja, akkor lehet hörögni, addig tessék saját oldalt beregisztrálni, saját szervert berakni, és ott leközölni, hogy milyen mocskok ezek a száraztalpúak. Ha azt is lekapja valaki, akkor lehet visítani. Ahogy én is tettem, holott a Klón még csak nem is tudta leszedetni a pomogács.infót, és szerintem nem is fogja tudni; mert lehet, hogy csak szándék, de már ugrál bennem tőle a szójafasírt.

A szólásszabadság pusztán annyit jelent ugyanis, hogy valahol minden véleményt ki lehet mondani, nem azt, hogy bárhol. A pukizásnak is megvan a szabadsága, mégse fingik senki temetésen, vagy ha mégis, akkor nem reklamál, ha rászólnak, hogy na de a fingás szabadsága az akkor így hogyan, mert nem mártírnak, hanem hülyének fogják nézni.

Szóval írnám, írnám én, csak közben nem bír nyugodni ez Kiss Endre Farkas, nem megy neki a beletörődés, hogy valamit elkúrt, folyton mutogathatnékja támad, hogy ő aztán jól csinált mindent, Azok a hülyék, nem ő. Más csendben lapítana ekkora ciki után, ő bezzeg ismét összehozott egy faszántos kaminautot a mostanában épp, hogy élek, faszkorbácsot mégis kérek kategóriában, márpedig az érdemel pár kéretlen taslit.

Volt uszkve negyven évünk, amíg komancsok diktálták a tempót, meg is látszik. Volt szerencsém komancs történelemkönyvből tanulni, és természetesen abban volt képecske a Kapitalistáról.

Nem fogjátok kitalálni, hogy nézett ki: dagadt, mellényes, a szájában szivar.

Nem hinné az ember, hogy a pomogács ab ovo gerinctelen, gyáva és hazug, de a tények újra és újra ezt igazolják.

Ó, persze, persze, simán megeshet, hogy Kiss Endre Farkas igazából médiahekknek született, csak nem valószínű, meg talán anyja is észrevette volna, és akkor nem próbálja meg gyerekként nevelni, hanem beküldi néhai Peterdy Pálnak a Tücsök és bogár rovatba. A blogját át- meg átszövő esete a zsidómaffiával valahogy nem erre utal. Ha valaki egy tizenketttő egy tucat polgári peres eljárás papírjai mellé unos-untalan odaböfögi, hogy zsidómaffia, annak a leánykori neve nem Média Hekk. Sokkal nagyobb eséllyel Neo Ignác.

Na jó, vicceltem.